„Az igazságosság és a biztonság fontos letéteményese lett a minden magyar emberre kiterjedő kötelező társadalombiztosítás” – dr. Szepesi András jegyzete.
Kedden este 10 óra után jelentkezett egy régi, de persze sokkal fiatalabb egykori kollégám Skóciából: hallottam-e, hogy kirúgták Kiss Zsoltot? Mivel, „papírforma szerint” szabadságon vagyok, este már nem követtem a hírfolyamokat, és hagytam magamat „elzsongítani” olyan régi filmekkel, amelyeket a maguk idejében nem láthattam, mert vagy ügyeletes voltam, vagy aludni is kellett néha.
1996-ban ismertem meg a fiatal villamosmérnök és közgazdász végzettségű szakembert, aki a frissen megalakult Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) hivatalához szegődött, mint munkavállaló.
Mai helyzetünkkel úgy állítható párhuzamba, hogy én is egy miniszteri kirúgás után kerültem egy évre az akkor még egységes Társadalombiztosítási Főigazgatóság orvosi főosztályának az élére, ahonnan az akkori Országgyűlés megválasztott a 10 tagú Egészségbiztosítási Felügyelő Bizottságba. Több mint két éves munkával sikerült a nyugdíjbiztosítást és az egészségbiztosítást szétválasztani, és így nem volt akadálya az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatok felállításának. Ezzel teljesülni látszott az orvostörténész Antall József álma, a régi magyar, Bismarckig nyúló gyökerű társadalombiztosítási rendszer újjáépítése.
Ebbe, az immár a magántulajdonon alapuló gazdaság és a többpárti politikai demokrácia lelkesítő világába csöppentünk bele, ezt neveztük társadalmi-gazdasági rendszerváltozásnak, reménykedve a nemzet felemelkedésében, amelyben az igazságosság és a biztonság fontos letéteményese lett a minden magyar emberre kiterjedő kötelező társadalombiztosítás. Ez tette lehetővé a szükségletek szerinti orvosi ellátást, a megfizethető gyógyszereket, a krónikus ápolást, a rehabilitációt és számos, ma már természetesnek tűnő dolgot. Mindezt erős orvosi és közgazdasági szakmai alapokon, távolabb helyezve a mindennapi politikai harcok világától.
Antall József álma nem tartott sokáig. A kormányok valamilyen vetélytársat, párhuzamos hatalmat sejtettek a társadalombiztosítás rendszerében. Már Bokros Lajos a „csomagjával” „belekotort” a kialakuló rendszerbe. Az első Orbán-kormány beszüntette az önkormányzati igazgatást, és láss csodát, az őket váltó Medgyessy-kormány nem állította helyre az eredeti állapotot.
Immár örökre kormányzati igazgatási szerv lett az OEP, majd utóda a NEAK.
Ezzel még inkább felértékelődött a hivatali munkájuk etikai, igazságossági része is, hiszen ennek hordozói a hivatalvezetők és az apparátus elkötelezett diplomásai lettek. A főleg általuk dominált META (Magyar Egészséggazdaságtani Társaság) rendezvényein lehetett érzékelni, mennyi elkötelezett híve lett a nemzet egészségügye fenntartásának, korszerűsítésének, finanszírozhatóságának.
Ennek az elkötelezettségnek a hordozója, cselekvő részese, első számú szakmai vezetője volt hat éven át Kiss Zsolt. Kényesen vigyázott a kompetencia határaira, messze elkerülte a politikai és bulvár nyilvánosságot. Talán ezért is lehetett ilyen könnyen felmenteni.
A regnáló politika és a működő társadalombiztosítás határai mindig és mindenütt feszültséggócok. A politikusok sokallják az itt elköltött pénzt (lásd a brit NHS tervezett reformjáról szóló híreket), a betegek és az orvosok keveslik. Kormányzati túlsúly mellett lehetetlen igazságot tenni. Ráadásul a NEAK finanszírozta intézmények összessége hatalmas vásárlóerőt képvisel. Ki ne szeretne erre a piacra betörni? Az esetátalányokkal működő kórházfinanszírozási rendszerek – nálunk HBCS – folyamatos karbantartást igényelnének. Nem politikait, szigorúan szakmait. Hiszen a gyógyítás rendszere, tudományos alapjai folyamatosan változnak. Egy béremelést be kellene illeszteni rendszerbe, mert a párhuzamos kifizetések állandóan zavart okoznak. A politika által mesterségesen befagyasztott mechanizmusok olyan válságjelekhez vezetnek, mint egyes intézmények eladósodása, amelyik már a Magyar Államkincstár szintjén is látható.
A HBCS-rendszer korszerűsítéséhez nézni kellene a fejlett országok jó gyakorlatát. Erről szinte semmit nem tudunk, gyanítom azért nem, mert drágábbak.
Egy napilap összefoglalta a konfliktus lehetséges okait. Azt tenném még hozzá, lehetséges, hogy egyes magánegészségügyi szolgáltatók veszélyesnek ítélték a NEAK szolgáltatásbővítési terveit. Sajnos, számosan nem vették észre, hogy éppen a NEAK tevékenysége teszi lehetővé a magas árakon végzett magánszolgáltatásokat, mert így ezekhez a szegényebb emberek is hozzájutnak, és nincs vagy minimális az erkölcsi nyomás a magánellátókon.
Most megneveztek egy bűnbakot.
Szerintem tévedtek.
Kiss Zsolt szakszerűsége és hozzáértése, tisztakezűsége és lojalitása a mai kormány iránti bizalmat is erősítette.
Körülbelül tíz hónapnyi távolságban az általános választásoktól már nem lehet az ellátó struktúrát szűkíteni. Meg lehet próbálni spórolni, de az a betegek ellátását, az ellátó intézmények állapotát fogja rontani.
Megkockáztatom, Kiss Zsolt a kormányt is védte, a betegek mellett, az alap stabilitását, kényes egyensúlyát veszélyeztető intézkedésektől.
De a felmentés megtörtént.
Akik belülről ismerik a társadalombiztosítás, az egészségügy működésének professzionális részleteit, most nem tehetnek mást, mint megköszönik Kiss Zsoltnak, hogy életéből 29 évet áldozott a közösségi egészségügy fenntartására, működtetésére. Jó egészséget és gyógyuló lelki békét kívánunk neki a következő hónapokra, évekre.
Köszönjük, Zsolt!
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!