Közbeszerzések: kockázatok néhány tízezer forintos spórolásért

Bár az egészségügyi ágazat teljességgel egyetért, hogy a közbeszerzéseknél az egészségügy specialitásait figyelembe kell venni, és az elmúlt években el is indult a szakmai eszmecsere a változtatások érdekében, nem történt semmi érdemben, fogalmazott Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára szerdán a járóbeteg-ellátási online konferencián. Mint rámutatott, a jelenleg is hatályos, 2015-ben elfogadott törvény alapvetően az építési beruházásokra koncentrál, és nem képes az ágazati specialitásokra fókuszálni.

Egyre dominánsabbak a magyar állam központosítási törekvései az egészségügyben is, amelyben azonban a gyógyítás két alapvető feltétele nem változott: a képzett szakemberek és a magas színvonalú technikai eszközök megléte – ez utóbbit egyre több innovatív eszköz képes csak biztosítani.

Hogy mi szól a közbeszerzések mellett? – vetette fel, majd a válaszokat sorolta: maga az, hogy állami az egészségügy, az, hogy egy finanszírozó van, hogy nagy a volumen bizonyos termékkörökben, és általában azonos vagy hasonló igények jelentkeznek – attól függően, mi az egyes intézmények speciális profilja. A beszerzési volumen növekedése elvben árcsökkentő hatású lehet, nem véletlen, hogy már 2012-ben jelentős, tízmilliárdos megtakarítást remélt a központosított közbeszerzésektől az ágazatvezetés. Ugyanebben az évben került állami fenntartásba a fekvőbeteg-intézmények többsége, ami azonban nem oldotta meg a kórházak eladósodásának problémáját, tette hozzá.

Hungarikumnak minősítette a BM rendeletet, ami megjelenése idején, 2011-ben megütközést keltett (a bv-intézetek beszállítókká váltak bizonyos termékekben, például WC-papír – amit maga Rácz Jenő minősített használhatatlannak – a szerk.), de ma már nem annyira szokatlan a rendészeti jelleg a magyar egészségügyben. Az orvosi kesztyű beszerzése 2010 előtt pedig arra szolgált tanulságul, hogy csak az árra koncentrálni veszélyes: három kesztyűből kettő kilyukadt, többet is fel kellett húznia az orvosoknak egy-egy műtéthez.

Felidézte, hogy folyamatosan születtek a rendeletek, így például a 44/2011. (III. 23.) jogszabály, amely a Központi Ellátó Szerv feladatainak ellátására a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát (BVOP) jelölte ki. A 9/2011. (III. 23.) BM-rendelet meghatározta azokat a termékköröket, amelyeket egyes állami szerveknek és intézményeknek (pl. az állami egészségügyi intézményeknek) a BVOP-tól kell megrendelniük. 2015-től orvostechnikai eszközök is szerepelnek ennek a rendelet a mellékletében. Minderre csak hab volt a tortán, hogy a BVOP a piaci árnál akár 25 százalékkal drágábban is szállíthat az állami intézményeknek.

A főtitkár szerint a 2020 elején a központosított adósságrendezés során megtartott tárgyalásokon a Pénzügyminisztérium képviselője elmondta a tagvállalataik vezetőinek, hogy a kormány központosított beszerzésre készül az egészségügyben, s azt is meglebegtette, hogy a központi beszerzéseken előnyt élvezhetnek azok a cégek, amelyek az adósságrendezés során lemondanak a tőkekövetelésük egy részéről. Mint Rásky leszögezte: ez nemcsak nonszensz, hanem a jelenlegi jogszabályi környezetben nem is lehetséges.

2020 májusától változások léptek életbe. A központosított közbeszerzési rendszer működtetésével kapcsolatos feladatok, valamint a központosított közbeszerzési rendszer keretében megvalósítandó közbeszerzési eljárások lefolytatása visszakerült az ÁEEK-től a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatósághoz (KEF). Az országosan kiemelt termékek – benne 15 orvostechnikai termékkör és az orvostechnikai fogyóeszközökhöz kapcsolódó szolgáltatások – beszerzése szintén visszakerült a KEF-hez. Ezeket a rendelkezéseket nem kell alkalmazni az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott azon intézményekre és szervezetekre vonatkozóan, amelyek fenntartója nem a Magyar Állam, költségvetési szerv, helyi önkormányzat vagy önkormányzati társulás. Változatlanok maradtak a NEAK által végzett beszerzések, illetve egyes termékkörök beszerzése továbbra is ÁEEK feladatköre.

Az Orvostechnikai Szövetség szerint van létjogosultsága a központi beszerzéseknek, ez a gyakorlat számtalan országban ismert és bevált. A beszerzéseknek azonban úgy kell szolgálniuk a gyógyítást, a betegek érdekeit, hogy közben hatékonyan használják fel az állami forrásokat. Sajnos hatékonyság alatt a finanszírozó mindig kiadáscsökkentést ért, holott az ár nem lehet az egyedüli értékelési szempont. Legalább ilyen fontos a termékminőség, az eszközök élettartama is. Ezek lennének az értékalapú közbeszerzés alapelvei, amelyeket régóta szorgalmaz a Szövetség.

A beszerzések során minél nagyobb teret kellene adni a versenynek, ugyanakkor a gazdaságban elindult egyfajta monopolizáció – ami minőségromláshoz, dráguláshoz vezethet –, és megjelent egyes üzleti körök kivételezettsége Rásky szerint. Hozzátette: vannak olyan speciális esetek, például az innovatív technológiáknál, ahol meg lehet engedni a monopolhelyzetet, mert a termékek egyetlen céghez köthetőek, nyilván nincs értelme a versenynek.

Értékalapú közbeszerzésnél izgalmas kérdés, megtalálni a középutat: mennyire értékeljük az árat, és mennyire a minőséget, technológiai színvonalat. A magyar gyakorlatban sokszor előfordul, hogy néhány tízezer forintos árelőnyért kockáztatják a reoperációt, hatékonyságot, betegbiztonságot.

Az ár és a minőség 50-50 százalékos aránya lenne egészséges általában a közbeszerzési kiírásoknál. Míg a kevésbé innovatív termékeknél nyilván lehet az árnak nagyobb szerepe, az innovatív technológiánál ugyanakkor rugalmasabban kellene kezelni az árat. Ezt lenne szükséges újragondolni a rendszerben a főtitkár szerint.