Külföldi képzések hazai elismerése

Nem is vártak, nem is következett be nagyobb hajlandóság a hazatelepülésben a külföldi továbbképzések és gyakorlat beszámításának szabályozásával, amelyre lassan egy éve került sor – legalábbis erre lehet következtetni a szűk információs forrásokból. A hazatelepülőkre vonatkozóan ugyanis nemhogy pontos adatok, de adatok sincsenek.

Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH) honlapján található statisztikákból csak azt láthatjuk, hogy hány magyar állampolgár kapta meg külföldön szerzett egészségügyi szakképesítésének, szakképzettségének hazai elismerését. Ezek szerint idén első félévben 46, míg 2011-ben egész évben 43 egészségügyi dolgozót jegyeztek, a korábbi évekre vonatkozóan még adat sincs. Hogy közülük hányan tértek vissza a honi egészségügybe, vagy egyáltalán hányan jöttek vissza kisebb-nagyobb „kitérő" után, nincs információ.

Bár pénzzel és vonzó szakmai feltételekkel nem tudja motiválni az állam az esetleg hazatérésükön gondolkodó orvosokat, ápolókat, azért egy világosabb, egyszerűbb jogszabállyal próbál segíteni nekik abban, hogy a korábbiakhoz képest fokozottabb mértékben ismerjék el a külföldi szakmai tapasztalataikat, képzéseiket. Az egészségügyi szakdolgozók továbbképzésének szabályairól szóló 63/2011. (XI. 29.) NEFMI rendelet, valamint az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek, és az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítéssel rendelkezők folyamatos továbbképzéséről szóló 64/2011. (XI. 29.) NEFMI rendelet tartalmazza a külföldön végzett egészségügyi tevékenység elismerését.

A korábban hatályos jogszabályok csak a külföldön teljesített elméleti továbbképzés szabadon választható továbbképzésként történő elismerését tartalmazták, a gyakorlati továbbképzés esetében erre vonatkozó utalás nem szerepelt, ugyanígy nem tértek ki a jogszabályok azon személyekre, akik a továbbképzési ciklusuk alatt kizárólag külföldön végeztek egészségügyi tevékenységet – tájékoztatta lapunkat az EMMI szakállamtitkársága.

Ez azzal a következménnyel járt, hogy aki külföldön végzett egészségügyi tevékenységet és nem tudta igazolni a működési nyilvántartás megújításához szükséges továbbképzési pontokat, nem tudott rögtön visszakapcsolódni az egészségügyi ellátórendszerbe: a működési nyilvántartás megújításához szükséges pontok megszerzéséig csak felügyelet mellett végezhetett egészségügyi tevékenységet.

A fenti rendeletek normaszövege valamennyi esetre tartalmaz rendelkezést: egyrészről megjelenik a külföldön végzett gyakorlati tevékenység elismerése, másrészről a külföldi konferencián való részvétel pontértéke – az alapján, hogy mennyi a nemzetközi szervezetek által a megjelölt konferenciára adott pontérték.
Aki tartósan és kizárólag külföldön végez egészségügyi tevékenységet, és a külföldi államban hazánkhoz hasonlóan szintén van kötelező továbbképzés, annak a továbbképzési kötelezettségét teljes mértékben elismeri a megújult jogszabály.

Ha azonban a külföldi államban nincsen továbbképzési kötelezettség, akkor a gyakorlati tevékenység igazolása mellett a kötelező szinten tartó továbbképzést teljesíteni kell.
A külföldön dolgozó orvosok, szakdolgozók számára a fenti szabályozást az alábbiak indokolják a szakállamtitkárság magyarázata szerint.

Ha külföldön van kötelező továbbképzési rendszer, annak teljesítése mellett a magyar továbbképzési kötelezettség előírása indokolatlan lenne. Az esetlegesen eltérő módszerek célja minden esetben ugyanaz: a szakmai ismeretek szinten tartása, megújítása. Joggal vélelmezhető, hogy a külföldi továbbképzés teljesítése is biztosítja a továbbképzendő számára a szükséges ismeretek megszerzését.

Ha külföldi államban nincs kötelező továbbképzési rendszer, a magyar kötelező szinten tartó továbbképzés teljesítése biztosítja a gyors felzárkózást. Ennél szigorúbb feltételek előírása az esetleg hazatérni szándékozó orvosok, szakdolgozók számára elriasztó hatású lehet, különös tekintettel arra is, hogy a továbbképzés teljesítéséig önállóan nem, kizárólag felügyelet mellett dolgozhatnak, ami például a főként magánpraxisban dolgozó fogorvosok esetében szinte lehetetlenné teszi a munkavégzést a továbbképzési kötelezettség teljesítéséig.

A szakállamtitkárság véleménye szerint a jelenlegi egészségügyi humánerőforrás-helyzetben ez az intézkedés jelentős hatással bír, nemzetközi vonatkozásban is példaértékű lehet.