Egyes emberek cselekedetei, bűnei adódnak össze valami olyan jelenségben, amit közerkölcsnek, etikának nevezünk” – dr. Szepesi András jegyzete.
Nem, Kedves Olvasóim, nem az agyam főtt meg az elmúlt napok forrósága idején, arra igyekeztem vigyázni. Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy írjak még egy szombati jegyzetet a nyári szabadságom előtt.
A téma a BM és a MOK közötti asztalon hever
Témára „vadászva” úgy látom, hogy az elmúlt napokban az orvosi etika fogalma, helyzete, szabályozása, érvényessége merült föl egyre többször. Szóba került a MOK megmaradt vezetői és Pintér Sándor miniszter és munkatársaik megbeszélésén, több összefüggésben is.
A miniszter egyebek között felemlegette a hálapénz elfogadásának bűncselekményét megvalósító néhány orvost, akik a médiumokban is szerepeltek, a kamaristák számos jogos kérésük között felemlegették a tárca, illetve az ETT által készített orvosetikai kódex helyzetét, és az egész etikai eljárásrend visszásságait. Megszólalt a MOK Etikai Kollégiumának eddigi elnöke, angliai tapasztalatait és itthoni csalódásait említve.
Valahogy a téma kapcsán olyan „körkörös boldogtalanságot”, „kozmikus sértődést” érzékelek, amelyik nem éri el folyamatosan az országos és politikai médiumok szintjét, de bő teret kap a közösségi médiumok vitázó felületein, különös tekintettel a zárt orvosi portálokra.
Még egy érdekes etikai elemeket is hordozó téma is éli a maga életét a vitatkozó felületeken: Lénárd Rita korábbi, de lemondott, majd a kamarából is kilépett MOK alelnök „ma már nem létező” feljelentése, amelyik jellegzetes magánbűnnel, anyagi visszaéléssel vádolta meg egykori kollégáit, a MOK elnökét, alelnök és titkár társait és az Országos Felügyelő Bizottság elnökét.
Azért, lássuk be, ez egy „ledobott atombomba”, amelyik, ha talál, erkölcsileg semmisíti meg a MOK még regnáló vezetőit, és teszi zárójelbe, vagy bizonytalanná az éppen tisztújítással bajlódó kamarai tagságot. Számosan az utólagos igazolást látják meg benne: emiatt kellett egyesületi sorba „visszazülleszteni” a Magyar Orvosi Kamarát és elvenni az etikai ügyek intézésének a hatáskörét.
Most kellene, hogy megszólaljon a kamara újratervezését támogató számos „véleményvezér”, egészségügyi szakújságíró és médium, valamint a „hazai kis ügyek felett álló”, angol-magyar kettős állampolgár etikai kollégiumi elnök. Hogy tudniillik az esetleges, eddig nem bizonyított magánbűnök nem szabad, hogy maguk alá temessék a teljes orvosi kar kamarájának eszméjét, éppen a kamarát elsöprő többségben önkéntesen vállaló, hatalmas többségben lévő, komoly erkölcsi alapon álló és dolgozó orvosok, és rajtuk keresztül a betegeik érdekében.
Honnan ered a jegyzet címe?
A cím választása egy külön téma. Ezt a bonyolult kérdéskört egy olasz-jugoszláv film címének magyar fordítása ragadta meg zseniálisan. Hiszen itt a valóságban is egyes emberek cselekedetei, bűnei adódnak össze valami olyan jelenségben, amit közerkölcsnek, etikának is nevezünk. Az áthallás az egyének által elfogadott és adott „hálapénz” és a közerkölcsök között annyira erős, hogy nem tudtam kihagyni.
Egyébként a filmnek már semmi köze sincs a mi mai helyzetünkhöz. 1976-ban a zseniális magyar rendező, Jancsó Miklós készítette, és főszereplője az elmúlt napokban meggyászolt nagyszerű magyar színészikon, Balázsovits Lajos volt.
Erkölcs, etika, erény, avagy ki mit szeretne
Az egyes emberek helyes magatartása végigkíséri az emberiség írott történelmét a legkorábbi időktől napjainkig. Megjelenik gyakorlatilag az összes vallásban, minden korszakban. Már az ókori filozófiák központi kérdése volt, és maradt napjainkig. Ide tartozik az etika, más néven morálfilozófia, amelyik nemcsak általános, hanem egyes konkrét helyzetekre is szabályokat alkot, amelyek viszont ez egyes korokban változnak, alakulnak.
Arisztotelész az „erényesség” fogalmáról értekezik, Immanuel Kant a „kategorikus imperatívusz” fogalmát vezeti be és magyarázza, de az erkölcs minden filozófiai irányzat középpontjában áll.
Külön fejezet az orvosi etika. Évszázadokon, sőt évezreden át a Hippokratészhez kötött eskü szövege volt az irányadó. A XIX-XX-XXI. század viharos fejlődése az orvostudományban időnként pontosítást kiegészítést követelt az orvosi magatartás szabályozásában. Például az élet és halál határmezsgyéje, a tartós vigil kóma kezelése, a szervátültetés, az élet keletkezésének mesterséges segítsége, eleinte a „lombikbébi” program, ma már többféle technika, a genetikai vizsgálatok és esetleges beavatkozások – és itt csupa extremitást említettem. De változik a társadalom működése, belső kommunikációja, elvárásai, és ezekre is tekintettel kell lenni.
Négy kódex
Viszonylag hosszú orvosi pályámon eddig négy orvosetikai szabályozással találkoztam. Pályakezdő és szakvizsga szerző éveimet végigkísérte az „Orvosi Rendtartás”, amelyet az 1959. évi 8. számú „törvény erejű rendelet” rögzített írásban.
A rendszerváltás után, mint az orvosi kamara alapításának feltétlen híve, nagy örömmel éltem meg az első Etikai Kódex elkészítését és megjelenését 1998 márciusában, csaknem egy évvel az első korszerű egészségügyi és egészségbiztosítási törvény hatályba lépése után.
Mintegy másfél évtized múlva már szükségessé vált a korrekciója, ami 2012. június 1-től lépett hatályba. A MOK köztestületi jellegének és kötelező tagságának rapid megszüntetése, és az etikai ügyek kivonása a MOK hatásköréből napjainkban lépéskényszert okozott, ez a negyedik, most vitatott BM-ETT Etikai kódex.
Minden szabály annyit ér, amennyit betartanak belőle
A modern világ egyik szakmai szabályokban rögzített erkölcstana: az orvosi etika. De ez akkor érvényesül, ha a szereplők ismerik, vállalják, és önként betartják. Mert, hogy is mondta Fülig Jimmy a híres Rejtő Jenő könyvben: „nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani.”
De ehhez meg kell ismerni, tanulni, és hinni abban, hogy évekig az írott erkölcs iránytűje lesz. És még optimális esetben is sok furcsaság várható, hiszen az etika szabályainak a hivatásrend és a laikus világ határterületein is érvényesülnie kell. Márpedig a külvilág nem tesz hippokráteszi esküt, még a modernizált formájában sem.
Egy régi történet a rossz szándékról és a jó erkölcsökről
Baross utca 26., baleseti felvételes ügyelet az 1980-as évek elején. Mentő érkezik, idősebb asszonyt hoz vákuummatracban stabilizálva. Cseresznyefáról esett le. Átvesszük, kikérdezem. A férje küldte fel a fára, hogy a nehezen elérhető helyekről leszedje az érett gyümölcsöt. Elszörnyülködöm. De hát a cseresznyefa nagyon könnyen törik, balesetveszélyes. Szemlesütve, a fájdalomtól akadozó hangon elismeri, alatta is letörött az az ág, amire kimászott. Fejét, mellkasát, csípőtáját, csuklóját panaszolja. Eszméletvesztése is volt, szédül. Még nem politraumatizált, de igazi többszörös sérülés.
Referálom az egyik ügyeletvezető főorvosnak, amikor odaóvakodik egy idősebb úr, feltűnően jó állapotban. Mondja P. tanár úrnak, hogy ő a férj. Majd valami pénzt próbál a zsebébe tenni és azt mondja közben félhangon, „doktor úr, ugye nem marad meg”? A tanár úgy lökte félre a kezét, hogy majdnem elesett. Vicces lett volna, ha pont itt sérül meg. Nem tudhatta, hogy „rossz lóra tesz”, a tanár úr egy „szent ember”, vallásos, igazi „orvos gyógyszer”. De most nagyon felháborodott. Az öregurat elzavarták a váróba. Ahogyan az egészségügyben a teamben dolgozók között megszokott, a történet pillanatok alatt elterjedt.
És akkor beindult egy olyan gépezet, amit ma se tudok meleg szavak nélkül leírni. Különösebb kommunikáció nélkül mindenki tette a dolgát, a szakmai határain belül, de a lehető legmagasabb színvonalon. Primer ellátás mellett döntöttünk. Az aneszteziológusok a legkíméletesebb érzéstelenítést választották, amit akkoriban főleg nagyobb gyermekeknél alkalmaztak. Mi elővettük az akkor legmodernebb, korán terhelhető DHS szögletlemezt. Csuklótörését csavarokkal stabilizáltuk. A betegszobában a nővérek gondosan ápolták, a legfinomabb falatokkal kényeztették. A gyógytornászok különös figyelemmel foglalkoztak vele, korán megtanították járni. Felnőtt gyermekei és unokái örömmel és szeretettel vették körül, és boldogok voltak, hogy ilyen gyorsan gyógyul. Mi pedig csendes kajánsággal néztük az orrát lógató gonosz öregurat.
Miközben az etika szövegbe merevedő szablyait olvasom, arra gondolok, hogy a valóság mennyivel árnyaltabb, sokrétűbb…
Szabadság
Most pár hétre elköszönök Kedves Olvasóimtól! Hogy ne maradjanak olvasnivaló nélkül, kollégáim augusztus végéig a legérdekesebbnek gondolt írásaimból kis összefoglalókat fognak készíteni nekik, szombat reggeli kávéjuk mellé.
A nyaralóknak jó pihenést, a mindannyiunk biztonságáért helytálló bajtársaknak és kollégáknak sok erőt kívánok a következő hetekre!
A szerző korábbi írásai itt olvashatók
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!