MAGYAR FALRA MAGYAR BORSÓT?

Eredetileg felkiáltójellel írtam, de a csütörtöki kormányinfó után finomítottam. Gulyás miniszter úr bejelentett néhány intézkedését.

Oltásalapú védekezés

A miniszter jelezte: itt oltásalapú védekezés van!

De van egyéb is:

Maszk a tömegközlekedésben, kórházi látogatási tilalmak, és ami inkább javaslat, a kormány támogatásáról biztosította azokat a vállalatokat, akik ezt-azt elrendelnek a járvány megelőzése érdekében. Maszk, „kötelezhető oltás” és egyebek. Ez utóbbi politikai értelemben zseniális „húzás”, péntek estére már mindenki ezen vitatkozik. Cégek, önkormányzatok elkezdtek nyilatkozni: elrendelik. Nem rendelik el. Rábízzák a dolgozókra. Kivárnak. Maszkot igen. Oltást, talán. Oltást is, és aki nem kéri, az fizetés nélküli szabadságra megy, és akár az állását is elveszítheti.

Legyek igazságos, estére megjelent a kormányrendelet, a kormány a saját apparátusára, az általa fenntartott intézményrendszerre az oltással kapcsolatosan szigorú intézkedéseket hozott. Érdemes elolvasni.

Politikai elemzők, vezető újságírók és a „beszélő fejek” hirtelen forráspontig hevültek, hiszen a történetnek szakmai, szociológiai, kulturális (szabadságjogok) de akár mentális okokból (félelmek) annyiféle leágazása és megközelítése van, hogy azt teljes egészében senki sem képes átfogni.

Vagy mégsem csak az?

Számomra az a legfeltűnőbb, hogy a kormány ismert szakértői is a komplex védekezés mellett érvelnek. A politikai szerepet nem vállaló szakértők közös levélben hozták nyilvánosságra (elsősorban a kormánynak tett) javaslataikat.

Miniszterelnök úr pénteken reggel távol maradt („igazoltan”, a CDI alelnökévé választották Brüsszelben – ehhez a sikerhez gratulálunk) a szokásos mikrofontól, pedig most nagyon hiányzott.

Ha azt is hozzátesszük, hogy az Operatív Törzs fél éve „láthatatlan”, szinte csak digitálisan kommunikál, az országért aggódó szemlélődőnek van egy kis hiányérzete. Ilyenkor jut eszembe a borsó és a fal összefüggése.

Komplex védekezés: oltás + minden egyéb

Eközben a kormány hivatalos televíziója, rádiója, a „királyi csatornák” folyamatosan mutatják a román, ukrán, sőt az orosz helyzetet. Moszkvában vesztegzár és kijárási tilalom. Új temetőket jelölnek ki. Ez több mint lockdown. Romániából jelentik, hogy pénteken este az egész országban 2 (kettő) COVID intenzív ágy volt szabadon, ami ránézve az ország térképére a lélekszámára, az alacsony átoltottságra és a napi fertőzési és halálozási adatokra, hatalmas drámát sejtet egészségügyükben és társadalmukban. Ennek tükröződése, hogy éppen kisebbségi kormány alakul, talán szerencse, hogy jelentős magyar részvétellel.

Ausztria, Hollandia, Belgium, Szlovákia, Szlovénia mind-mind a járvány felfutásával küzd, és sokféle intézkedést vezet be, néha meglepően durvákat is.

Ahogy hallgatom a napi híreket, az elemzéseket, olvasom a tengernyi információt és véleményt a közösségi médiumokban is, egyre inkább a bábeli nyelvzavar, azaz a híres torony története jut az eszembe.

Segítünk, amíg tudunk

Megható volt látni, a csütörtökön hajnalban Ferihegyen készült képeket és a külügyminiszter bejelentését, segélyt küldünk Romániának. A vágóképeken, a dobozokon patinás erdélyi városok nevei látszottak, a kórházuk címével. Pénteken este a székelyudvarhelyi kórház ápolási igazgatója köszönte meg a segítséget. Régi ismerős, többször jártam a kórházukban. Látszott rajta a fáradtság, de mint egy igazi egészségügyi vezető úrrá lett rajta, elnyomta, mert tudja, hogy nem adhatja fel. Tartani kell a lelket a kollégáiban is, mert ki tudja, mi vár még rájuk.

A mi járványunk

A mi járványunk is eszkalálódik. Ennek egyik indirekt jele, hogy mégse tudtak a kórházaink visszaállni a teljesítmény elvű finanszírozásra. Egyelőre még dolgozik a rendszer a hagyományos működési rendben, de mutatkoznak a gondok nemcsak a szakmai (várólisták, hozzáférési problémák), hanem a gazdasági területeken is. Nagy kérdés, hogy a soha ki nem próbált „csodafegyver” a kórházak egyes köreinek gazdasági integrációja, a kisebb kórházak szubordinálása a megyei intézményeknek hogyan fog sikerülni. Kíváncsian figyelem, hogy ennek a feladatnak a menedzselésére, segítésére, ellenőrzésére és a hibák elhárítására kialakul-e egy területi egészségügyi igazgatási rendszer pl. az OKFŐ hatáskörében.

Mivel Magyarország igencsak sokszínű, a megyék és az intézményrendszerük nagysága, kapacitása, elérhetősége szempontjából nincs két egyforma helyzet, ezért ezek alakítása, kezelése hozzáértést és szakszerűséget követel. Ugyan megmarad az összes kórház szakmai igazgatása, de azt remélem, már mindenki tudja, hogy a kemény korlát, vagy máshonnan nézve a szakmai ellátási mozgástér az a gazdaságtól függ.

Remélem, kiszámolták az illetékesek, hogy ez a változás több mint százezer egészségügyi és egészségügyben dolgozó egyéb munkavállaló mindennapjait, azaz sorsát érintheti. Nem mindenkit negatív értelemben, de nagyon erős változások fognak végigfutni a rendszereken, amihez még a nyerteseknek is alkalmazkodni kell. És ez a változás érinthet ebben a körben akár egymillió fekvőbeteget és több tízmillió járóbeteget is. Alig lehet belegondolni, hogy ennek kezelése mekkora információs, irányítási, felkészítési feladatot jelent, ami most a COVID járvány árnyékában nem is tűnik olyan súlyosnak. De az idő halad, és ha odaérünk a változásokhoz, akkor ezeket már nem lehet csak erőből és korlát nélküli áldozatvállalásból kitermelni. Még közel van a járvány miatti szervezeti átalakítások rengeteg tapasztalata, remélem tanultunk belőle.

Mindenszentek, Halottak napja

Különleges ünnep előtt állunk. Hogyan lett nálunk a Mindenszentek ünnepének napja összekapcsolva a Halottak napjával, azt hosszú lenne kibogozni. De ezen a hétvégén magyarok milliói zarándokolnak a temetőkbe, feldíszíteni régen vagy a közelmúltban elhunyt szeretteik sírját. Közöttük a harmincezer áldozatét, akik életének fonalát ez a szörnyű járvány vágta el. Frissek még a sebek, és sajnos újabbakra is számíthatunk.

A természet szépsége körülveszi a gyászolókat, az emlékezőket. Régen nem volt ilyen szépen színesedő őszünk. Az éjszakák már hidegek, de a délelőtti nap elkezdi megvilágítani a fák koronáját, és a csodálatosan színes leveleken tükröződve éteri fénnyel vonja be a temetőket. Egyre több virág borítja a sírokat, majd gyertyák és mécsesek próbálják meghosszabbítani a lenyugvó nap sugarait. A koraesti órák már a rebbenő mécseslángok tömegének a fényében csillognak. Halk beszélgetések, emlékek, régi közös élmények csillapítják az elmúlás fájdalmát, miközben csendesen tudatosul mindenkiben, hogy a földi élet véges. Kár rossz dolgokra fecsérelni, ha szeretetben, barátságban, emberi mosolyokban és érintésekben is lehet részünk.

A halottak napja az élőkről is szól.

Tegyünk meg mindent legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint, hogy túléljük ezt a járványt!

A szerző korábbi írásai itt olvashatók