„A „papír” sok mindent elbír, de ha nem jó a terv, akkor a valóság durván bosszút áll” – dr. Szepesi András jegyzete.
Egész héten kerestem, miről írjak a szombati jegyzetemben. Végül is, az egészségügy az a „csodalény”, amelyik soha nem alszik, mindig éber és mindig történik benne valami. Néha kevesebb, kevésbé érdekes, vagy éppen nincs mit írni róla – de történik. Agyzsibbasztó melegben figyelem ügyeletes szerkesztőim napi küzdelmét, hogy a hazai, de a nemzetközi egészségügyből is összeszedjék mindazt, ami méltó az olvasóink figyelmére, ami inspirál, vagy éppen reményt kelt a betegségekkel való végtelen küzdelemben. Ha találok valami érdekeset, megbeszélnivalót, tanulságosat, akkor a jegyzet tartalma és címe is „magától jön”.
Hőségriadó
Ilyen lehetne a ma kihirdetett országos hőségriadó, annak a legmagasabb, harmadik fokozata. Ez már súlyos figyelmeztetés. Tavaly is volt hasonló meleg, több tízezer áldozattal Európában és a világban. Idősek, betegek, egyszóval azok, akik miatt az írásaink egy része keletkezik, megszenvedik ezt, és olykor az életük is ilyenkor ér véget. A betegekért küzdő emberek, orvosok, ápolók, mentősök és sokfajta segítőjük ilyenkor sem bújhatnak el az árnyékba, pláne nem a hűvös, de még tiszta folyókba, tavakba, mert „dologidő van”.
A kormány a helyén van
Még a kormány is dolgozik. Miniszterelnök úr beszámolt erről a péntek reggeli egyenes adásban. Hallom, hogy köhög, küzd a levegővétellel. Megfázott volna ebben a forróságban? Mindenféle légkondicionáló gépek segítik a létezést, de elegendő áthevülten bemenni egy ilyen helyiségbe, és kész a megfázás… De nem bajlódik vele, mondja a történetét a háborúról, az uniós vitáiról, a magyarok fennmaradását segítő intézkedéseikről, terveikről. Mindig várom, hogy szó essen az egészségügyről, hiszen ő mondta, hogy az ilyen háromnapos kormányülésen a „nagy ügyek” is szóba kerülnek, de most várhatom a következő hasonló megszólalását.
Közben, nyilván nem függetlenül a közelünkben zajló, életünket áttételesen is sok ponton befolyásoló rettenetes háborútól, két régi verssor cseng a fülemben:
„Pipacsot éget a határra
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.”
Juhász Gyula: Magyar Nyár 1918
Ezt a sodró erejű, hét darab két soros versszakból álló, rövid remekművet éppen 105 éve vetette papírra Juhász Gyula, Félegyházán. Egy pusztító háború vége felé, mint egy vátesz, megérezve a következő évek társadalmi kataklizmáit, amik a magyar táj és időjárás kulisszái között fognak történni az emberekkel és az országgal. A versnek a címe, az idei dátummal, csak „kicsit plágium”, de nagyon jól kifejezi azt a feszültebb hangulatot, amiben élek, élünk mindannyian.
Már éppen azon meditáltam, hogy ki kellene vennem a „jól megérdemelt, de rosszul definiált” szabadságomat, hiszen úgy tűnik, néhány hétig nem lesz olyan téma, amivel felkelthetem a Kedves Olvasóink figyelmét, akik többsége remélhetően szintén néhány pihentető napra, hétre megpróbálja felejteni egészségügyünk rendszerszintű, de akár naponta meglepetéseket okozó bajait. Aztán megérkezett a téma.
Meglepetés
Talán még sokan emlékeznek rá, a napjainkban zajló egészségügyi reform egy furcsa sajtó-kiszivárogtatással indult. Lett utána számos egyeztetés, tájékoztatás, talán vita is, majd decemberben megjött a salátatörvény, és azóta is érkeznek a kapcsolódó jogszabályok. Hetente megpróbáltam követni a MOK és az államtitkár, valamint a kormány „csörtéit”, az ügyeleti bojkott furcsa bukfenceit, a „büntetés” „nemszeretem” módját, az orvosok sokakat meglepő közös fellépését. A tisztújítás jogi csapdáit, és a folyamatosan mozgó szervezeti változások szinte láthatatlan elemeit.
A reform kezdete óta a tapasztaltabb rendszer-ismerők folyamatosan hiányolták az összefüggéseiben megismerhető terveket, a „mesterterveket”, az irányítás és szervezés intézményesítésének és gyakorlatának a megoldásait.
Egy kedves kollégám, aki tudja, hogy „mániám a tervezés”, két napja megküldött egy anyagot, azzal a megjegyzéssel, hogy talán a MOK honlapján is fent van. Elkezdtem keresni, és tényleg „leesett az állam”.
A MOK honlap nyilvános felületén, a transzparencia dobozban, a beérkezett anyagok címszó alatt megtaláltam:
„Tervezési jelentés Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Terve keretében megvalósuló „A XXI. századi egészségügy feltételeinek kialakítása” című intézkedéshez kapcsolódóan” Készítette: Országos Kórházi Főigazgatóság. A MOK-hoz 2023.06.30.-án érkezett, küldte Takács Péter. A MOK állásfoglalás vagy reflexió rubrika még üres, azaz nem válaszoltak rá.
36 oldal, tömény szakértői szöveg, de világos, érthető. Nyilvánvalóan az Európai Unióval való együttműködés keretei között készült, ezt bevezetőjében is taglalják.
Tervezés és jelentés
Sok minden érthetővé válik az elmúlt alig több mint fél év történéseiből. De ennek a tervnek a mentén biztosan érdemi szakmai megbeszéléseket lehetne folytatni és kialakítani a valóban szükséges intézkedések mellett legalább a szakmai konszenzusokat, hogy csillapítsák az orvosok és egészségügyi dolgozók feszültségeit, a jövőjükkel kapcsolatos bizonytalanságokat.
A terv számos részével egyet lehet érteni, ha a megvalósítás türelmes és szakszerű lesz. De szükség lesz folytatásra, ahol a feladat, a megvalósítás felelősei, a feltételrendszere (pl. pénzügyi támogatás) és az időrendi teljesítés egy nagy képben láthatóvá válik.
Mi kell hozzá?
Egy ilyen nagy rendszer reformjának van két különleges személyi feltétele. Az első feltétel: empátiás megközelítés az átalakítás irányítója (irányítói) oldaláról, a második feltétel: „osztályárulók” az átalakítás célszemélyei közül.
A mondás egyik fele érthető, a másik felét magyarázni kell: a régi időkben így titulálták azokat a főleg vezető személyeket, akik ilyen átalakítási folyamatban nem az ellenállók, hanem az átalakítást végzők mellé álltak. A szerepük nélkülözhetetlen, mert ezek a nagy rendszerek olyan bonyolultak, annyi nem látható, de fontos és értékes részlettel rendelkeznek, hogy egy durva átalakítás több kárt csinál, mint hasznot.
Egyetlen apró példa: a Lipótmező (Országos Ideg és Elmegyógyintézet) rapid bezárása máig ható kárt okozott a magyar pszichiátria szakemberállományában és intézményrendszerében. Viszont sok európai országba, még a távoli Skandináviába is jutottak világszínvonalon képzett magyar elmegyógyászok.
Nekem is idő kell, amíg ezt a bonyolult anyagot feldolgozom, de máris látszik, hogy a „vármegyei irányítási modellben” a főigazgatót annyi szervezési, irányítási és ellenőrzési feladattal terhelik, amit lehetetlen elvégezni, pláne, ha ő az egyszemélyi felelős vezetője a vármegyei kórháznak is.
Ráadásul ő képviseli a területén az OKFŐ-t, mert nem látom, hogy a központi szervezetnek bármilyen perifériát kiépítenének. Ha valaki végiggondolja, mennyi szervezési, betegellátási, személyzeti (HR) probléma merül fel egy ilyen óriási és decentralizált szervezetben, és ha a központi vezetési struktúrát és az információs és beavatkozó perifériát nem tervezik meg hatásosra, akkor az egész reform elvárható működését veszélyeztetik. Régi tapasztalat: a „papír” sok mindent elbír, de ha nem jó a terv, akkor a valóság durván bosszút áll. Szándékosan fogalmazok ilyen „meredeken”, mert ismerek példákat az elrontott reformokra.
De „hol van az előírva”, hogy nekünk csak sikertelen reformjaink lehetnek? Az egészségügyünk helyzete, állapota gyors, hatásos segítségért kiált. Minden tisztességes embernek az az érdeke, hogy itt javulás következzen be. Mert a romlás emberi életekben, egészségben lesz mérhető, amint azt a dolgozat a 7. oldalon, a 2.2 fejezet első bekezdésében szokatlan nyíltsággal számszerűen bemutatja…
Címlapkép: Jankovszky György: Nyár, mező. 1915. Fortepan.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!