A svájci modell programja jó ötletekkel szolgálhat az alapellátás megújításához.
„Mi háziorvosok jellemezően minimális kapcsolatban, szinte teljesen izoláltan dolgozunk manapság a praxisokban, egy, esetleg két nővérrel és egy védőnővel" - fogalmazott a svájci modell program Hevesi Praxisközösségének koordinátora, dr. Szabó János, oktató családorvos, aki szerint a program azonban egészen más szemléletet alakít ki és új utat mutat a háziorvosok számára. Az általa irányított Hevesi Praxisközösségben végzett közös munkáról az Egészségesebb egészségügyért című konferencián beszélt kedden.
Mint mondta, munkájuk gerincét az egészség megőrzésének kellene alkotnia, és szeretnék is a háziorvosok, ha ezt segíthetnék, ám segítők híján, magukra maradva ennek a feladatnak nem tudnak eleget tenni. „Csodálkozva nézek, ha egy páciens beállít hozzám azzal, hogy szűrésre jött…, míg más páciensem remeg amiatt, hogy meg fogom vizsgálni, amikor jogosítványhoz kér tőlem orvosi igazolást…" – mesélte tapasztalatait.
A Hevesi Praxisközösség négy települést fog össze, egy praxist helyettesítéssel látnak el, 9243 lakos ellátását biztosítják. Sok az idős ember, így elsősorban az időskori betegségekre kell fókuszálniuk. Magas a munkanélküliek aránya, sokan élnek mélyszegénységben, sok a roma lakos. A kommunikációban az írásos tájékoztatás nem mindig eredményes, ugyanis tapasztalatai szerint meglepően sokan, főleg a fiatalok funkcionális analfabéták, így más kommunikációs technikát kell alkalmazniuk, hogy el tudják érni a lakosságot. Hiányosak az egészségügyi alapismereteik az embereknek, a tartós munkanélküliség miatt pedig az ottélők nagy részének az önbecsülése is „mélyen van", ezért saját értékükhöz, egészségükhöz való viszonyuk is problémás.
Ebben a miliőben különösen fontos az egészségi állapot felmérése: a pácienseket szervezett formában toborozzák, és a rendeléstől elkülönített időben fogadják őket. Egy ilyen felmérésen csak a páciensre fókuszálnak, legalább fél óra jut egy emberre. Az eredmény alapján ajánlanak a behívottak számára többletszolgáltatásokat, prevenciós rendelésre hívják őket, életmód-tanácsadást tartanak nekik.
– A praxisközösségben többen vagyunk, így a többlet feladatokat több a szakember látja el, nem a háziorvosra hárulnak. Az együttműködés remek ellenszere a kiégettségnek, a motiválatlanságnak. Ha az orvos ugyanis más, akár fiatal szakemberekkel is tud konzultálni, a beteg gondozása, ellátásának felelőssége nem csak az ő vállára nehezedik.
Minden praxisközösségben van dietetikus, gyógytornász, praxisközösségi nővérek, segédegészségőrök, védőnők. Összeszokott team, amelyben a népegészségügyi koordinátor szervez, tervez.
Szabó doktor szerint fontos, hogy lakosságközeli legyen az ellátás. Próbálkoztak ugyanis ritkább betegségek esetében azzal, hogy a négy település valamelyikén rendeznek betegklubot például SM-betegeknek, de nem volt sikeres a kezdeményezés, mert a betegek nem szívesen utaztak más településre, viszont saját falujukban elmentek a találkozókra.
Kiderült, hogy a gyógytorna a legnépszerűbb a lakosság körében, akár egyéni, akár csoportos foglalkozásról van szó (náluk egy ideje nincs szakember), a dietetikusnak viszont nincs könnyű dolga, hiszen nehéz tanácsot adni akkor, amikor a halmozottan hátrányos helyzetűeknél csak zsíros kenyérre telik. A legnehezebb dolga az egészségpszichológusnak volt: attól féltek az emberek, megbélyegzik őket a többiek, ha látják, hogy szakemberhez mennek. Azért erre is igyekeztek megoldást találni, már az egészség felmérésekor bevonták a pszichológust. Népszerűek az anya-baba klubok, ami a védőnők jó munkáját dicséri, rengeteg mindent meg tudnak tanítani az anyukákkal.
Az egészségfejlesztési, egészségnevelési programok során sok embert értek el, sőt: a hiányzó civil aktivitást is képesek voltak feléleszteni. Egyes csoportok azután is megmaradtak, hogy az eredeti közös program megszűnt.
Szabó doktor szerint sok dilemmájuk volt, amikor elkezdték a programot, de ma úgy látják, egyértelműen jó úton járnak, az egyik jó úton, de nem az egyetlenen.
A svájci modell program négy hátrányos helyzetű kistelepülésen zajlik, 42 ezer embert érint. A praxisközösség modelljében kiépült az alapellátás prevenciós része, javult a szolgáltatásokhoz való hozzáférés. A program során az érintettek öven százalékánál történt meg az egészségi állapot felmérése, majd a résztvevők betegségüknek (rizikójuknak) megfelelő további szolgáltatásokban részesültek: prevenciós rendelés, életmód-tanácsadás, krónikus gondozás.
A svájci modell új minőséget hoz az ellátásban, az egészség megőrzésére fókuszál, ugyanakkor megmutatja, miként lehet enyhíteni az orvoshiányon átmenetileg. Az egy-két éves programnak természetesen nem minden eredménye látszik, hiszen idő kell az orvosoknak, védőnőknek, hogy szocializálódjanak a közösségi tevékenységre az egyéni helyett – fogalmazott Papp Magor, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet szakmai vezetője. Kimutatható eredmény, hogy 10 százalékkal nőtt a definitív ellátások aránya a praxisokban. A prevenció megtérülő folyamat, a kliensek bevonása növeli az egyéni felelősséget is. Megmutatja, hogy perspektivikusabb a pálya a praxisközösségben, tette hozzá.
A projekt tanulságaira, tapasztalataira nagy szükség van, mert nem működik a háziorvosok hagyományos kapuőri szerepe, nem működik/nem hatékony a kártyapénzes finanszírozás, és nem vonzó a pálya a fiataloknak, amit az is mutat, hogy hirtelen megugrott, és már háromszázra emelkedett a tartósan betöltetlen praxisok száma. Ezekben pedig kimutathatóan magasabb a betegek halálozása… Ha így folytatódik, akkor 2018-ra a praxisok ötven százaléka betöltetlen lesz – ez utóbbit pedig nem más, mint a NEFI Alapellátási Igazgatóságának vezetője, Vajer Péter vetítette előre.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!