Mehetünk az Unióba gyógyulni, de…

Az EU tagállamaiba is elutazhatunk gyógyíttatni magunkat október 25-től a határon átnyúló egészségügyi ellátás igénybevételének szabadsága jegyében – ha az uniós irányelveknek és a hazai kormányrendeletnek megfelelünk. Ennek legfontosabb kitétele, hogy olyan betegségünk legyen, amelynek ellátása itthon orvosilag indokolt határidőn belül nem biztosítható. A külföldi egészségügyi szolgáltatót az E. Alapból fizeti az OEP, a jövő évi költségvetés tervezetében egymilliárd forint áll rendelkezésre a határon átnyúló egészségügyi ellátás fedezetére.

Ám amilyen jól hangzik, hogy az Unióban megkönnyítik a biztonságos és magas színvonalú határon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést (2011/24. irányelv), annyira oda kell figyelni részletekre, hiszen az Unió a tagállamok számára korlátozásokat enged, sőt: előír. Ugyanis nyilvánvalóan korántsem cél, hogy a fejlettebb ellátással rendelkező országokat ellepjék a szegényebb lehetőségekkel rendelkező tagállamok beteg polgárai.

Mint az irányelv is hangsúlyozza, a határon átnyúló egészségügyi ellátás szabadságának nemzeti jogba történő átültetése és alkalmazása nem eredményezhet olyan helyzetet, amelyben a betegeket arra ösztönzik, hogy más tagállamban vegyék igénybe az ellátást, mint ahol biztosítotti jogviszonyuk van. A magyar szabályozás, amelyet a 340/2013. kormányrendelet tartalmaz, pontosan megfelel ennek az elvárásnak, ugyanis a hazai ellátás igénybevételét szorgalmazza a különböző korlátozások megfogalmazásával az uniós gyógykezelést illetően.

Ugyanakkor más tagállamok polgárai sem gyógyulhatnak nálunk tömegesen, ugyanis rájuk is vonatkoznak az irányelvek, hazájuk korlátozásai. Mindemellett az uniós betegek fogadása nem veszélyeztetheti a magyar betegek ellátását, és állapotuknak megfelelően ugyanúgy várólistára kerülnek, mint az itthoniak. Az ellátásért fizetnek is: nekik vagy a biztosítójuknak ki kell egyenlíteni a számlát. Hogy ez mennyi, azt az ellátásokat és azok térítési díját tartalmazó lista fogja tartalmazni, amely elvileg október 25-ig kerül fel az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) honlapjára, pontosabban annak aloldalára, amely többek között az uniós, köztük a magyar betegek interaktív tájékoztatását is hivatott szolgálni. Állandóan hívható „zöld szám" is segíti a betegek tájékoztatását.

Aki az Unió valamely tagállamában kívánja gyógyíttatni magát, annak előzetesen engedélyt kell kérnie az OEP-től a gyógykezelés igénybevételéhez – csak az nyújthat be kérelmet, akinek van biztosítása valamilyen jogcímen. A kérelmet szakértő bírálja el, s az átfutási idő alsó hangon számolva is legalább ötven nap.

A hosszas várakozás mellett visszatartó ereje lehet annak is, hogy a betegnek csak – hivatalosan lefordított – számla ellenében fizet az OEP, vagyis meg kell előlegeznie a gyógykezelése díját.

Tisztában kell lenni azzal is, hogyha valaki például közfinanszírozott külföldi kórházat választ, akár a kiadásai 130 százalékát is megtérítheti az OEP. Ha viszont magánszolgáltatóhoz megy, akkor csak a hazai ellátás térítési díjának mértékéig fizet a Pénztár. Ha pedig valakit elutasít az OEP, lehetősége van fellebbezni, illetve méltányossági alapon kérni az uniós gyógykezelést.

A kérelmet benyújtó betegnek először itthon keresnek egészségügyi szolgáltatót: megnézi az OEP, van-e olyan kórház, amely a teljesítménylimitjén (tvk) felül vállalja-e a beteget. Ha nem találnak ilyen intézményt, akkor jöhet szóba a ténylegesen határon átnyúló gyógyítás.

Betegjogi kérdés elsősorban a határon átnyúló egészségügyi ellátás lehetősége, ám hozadéka lehet, hogy az e célra tervezett egymilliárd forint segít a várólista ledolgozásában. Nincsenek becslések arra vonatkozóan, mi várható a „határok betegek előtti megnyitásával", ám nagy mozgással vélhetően nem kell számolni.