Mennyit ér az ápolói diploma?

Az egészségügyi szakdolgozókat az augusztusi béremelés megosztotta: a diplomás ápolók egyértelműen elégedetlenek és megbántva érzik magukat, derül ki Bugarszki Miklós, a Magyar Ápolási Egyesület elnökének a Kórház című lapnak adott interjújából. Mint elmondta, az egyesületük több panaszos levelet kapott diplomás ápolóktól, akik azt sérelmezik, hogy 25-30 éves jogviszony után mindösszesen 4500 forintos fizetésemelést kaptak. A közalkalmazotti bértábla eddig is több területen generált bérfeszültséget, a mostani emelés ezt tovább gerjesztette. A bértáblában az A, B, C-kategóriák a garantált bérminimum miatt már régebben „rácsúsztak" az E-kategóriára, vagyis a fizetésben nem mutatkoztak meg az egyes kategóriákba sorolt dolgozók kvalitásai közötti különbségek. A mostani emeléssel a helyzet tovább romlott, a D-E kategóriák „rácsúsztak" az F, vagyis a főiskolai diplomával rendelkezők kategóriájára. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy e három kategória bérezése (függetlenül a szakmai végzettségtől) nagyjából egyforma lett.

A diplomás egészségügyi szakdolgozók külön sérelmezik annak a kettős mércének az alkalmazását, amelynek ők lettek a kárvallottjai. A béremelést elrendelő jogszabály szerint az ágazatban dolgozó „egyéb diplomások" (pszichológusok, labordolgozók, mérnökök, biológusok stb.) 31 ezer forintnál valamivel magasabb havi fizetésemelést kaptak, ellentétben a diplomás szakápolók 3–5 ezer forintos emelésével. A magasan kvalifikált szakápolók ezt a számukra hátrányos megkülönböztetést nagyon fájlalják, és rendkívül méltánytalannak tartják, fogalmazott az elnök.

A diplomások hátrányos megkülönböztetésén kívül sokan kifogásolják azt is, hogy a jelenlegi többletfizetést a dolgozók nem „alapilletmény-emelés", hanem „illetménykiegészítés" címén kapták, ami azt jelenti, hogy például forráshiányra hivatkozva az bármikor visszavonható lenne. Ennek további következménye az is, hogy a pótlékok mértéke egy forinttal sem emelkedett. Bugarszki Miklós nem vonja kétségbe az egészségügyi kormányzat jó szándékát, és reménykedik benne, hogy az említett problémákat a gyakorlatban is mihamarább korrigálják.

A nem állami tulajdonban lévő egészségügyi intézmények dolgozói teljesen kimaradtak a béremelésből, az ígéretek szerint az egészségügyi dolgozók bérrendezésének második lépcsőjében az ő helyzetüket is rendezik majd. Úgy tapasztalja, az egészségpolitika vezetői látják, érzékelik a meglévő problémákat, kérdés, hogy azok orvoslásához mekkora lesz a saját mozgásterük. Például lesz-e elég forrás a terveik megvalósításához. Az egészségügyi dolgozók érdekvédő szervezeteként arra törekszenek, hogy akár tárgyalásos úton, akár más módon megkíséreljék elérni azt, hogy a felsorolt gondok megoldódjanak.

Bár pontos számadataink nincsenek, de tudják, hogy a külföldön munkát vállaló egészségügyi dolgozók létszáma folyamatos emelkedést mutat. Nyilvánvaló, hogy a diplomával, nyelvtudással rendelkező ápolók már az iskola elvégzése után gyakrabban próbálkoznak a külföldi munkavállalással, mint az alacsonyabb végzettségűek. Az alacsonyan tartott diplomás ápolói bér következményeként minden bizonnyal a jövőben még erősebb lesz ez a tendencia, bár tömeges elvándorlásra nem számít. Az ápolói diploma presztízsét (éppen a gyenge anyagi elismerés miatt) jól mutatja az a tény is, hogy egyre kevesebben jelentkeznek az ápolói képzésekre. Arról nem beszélve, hogy a diákoknak költségtérítéses oktatás esetén körülbelül évi háromszázezer forint hozzájárulást kellene fizetni.

A jelenlegi gyenge anyagi háttéren kívül az sem segít az elvándorlás megakadályozásában, hogy a döntéshozók egy új jogszabállyal megbontották a bértáblát, amelyben már külön szabályok vonatkoznak az orvosokra. Igazságosabbnak tartanának egy egységes, az egészségügyi dolgozók mindegyikére vonatkozó bértáblát, amely nem tesz különbséget diploma és diploma között.

Sajnos, a szakmai kompetenciák máig nincsenek tisztázva, így senki sem tudja, hogy munkája során mi és mennyivel több a feladata egy diplomás ápolónak, mint az alapképzettségű kollégájának. Ennek következménye, hogy végzettségtől függetlenül minden ápoló nagyjából azonos feladatokat lát el. Ha pedig azonosak a feladatok, kézenfekvő, hogy a munkáltató az „olcsóbb", ám alacsonyabb képzettségű munkaerőt választja majd.

Mivel az ápolói gárda bázisát mégiscsak az alacsonyabb képzettségűek tömege jelenti, a szövetség sem tartja haszontalannak azt az ötletet, hogy már az iskolában keresni kellene az utánpótlást. Természetesen nem a nyolcadik osztályban, hanem a középiskolában, ahonnan a tízedik osztálytól lehetne elindítani az egykori egészségügyi szakközépiskolához hasonló képzést a pálya iránt érdeklődők számára Bugarszki Miklós szerint.

A teljes interjú első és második része a Weborvos Pro portálon olvasható.