Merkely Béla: Le kell rövidíteni az orvosképzést

A Semmelweis Egyetemet a világ száz legjobb felsőoktatási intézménye közé emeli – ezt ígérte programjában az új rektor, aki a Magyar Időknek adott interjúban megosztotta azt is, hogyan akarja valóra váltani az ígéretét. Merkely Béla, aki a hivatalba lépése után is gyakorló orvos maradt, minél nagyobb teret szeretne biztosítani a hallgatóknak a gyakorlatra mentoruk mellett, valamint szeretné bevonni őket az oktatás tananyagát érintő kérdésekbe is.

– Milyen irányelvek mentén szeretné vezetni az egyetemet rektorként?

– Üzenetértékűnek tartom, hogy a rektori pályámat épp Semmelweis Ignác születésének 200. születésnapján, július 1-jén kezdhettem el. Gyakorló orvosként kívánom vezetni az egyetemet, amely hat karával – általános orvos, fogorvos, gyógyszerész, egészségtudományi, egészségügyi közszolgálati és Pető András kar – teljes spektrumú szakegyetemi képzést biztosít. Kardiológusként nemcsak gyógyítok, hanem magam is oktatok. Ezen a területen számos új kutatási lehetőség és eredmény van, amelyet aztán be tudunk építeni a gyakorlati orvosképzésbe és a mindennapi gyógyító munka folyamatába is. Ott tartunk, hogy ma már átlagosan másfél-két év alatt megduplázódik az orvostudomány ismeretanyaga. A hivatásunk az elméleti tudás mellett a gyakorlatban megszerzett tapasztalatra épül, nem lehet oktatni és vezetni sem az intézményt anélkül, hogy ne műveljük. Az intézmény igazgatása mellett – a betegek kérésével is egyezően – gyógyító rektorként a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán is folytatom a tevékenységemet.

– Korábban lapunknak azt nyilatkozta, hogy szeretné megújítani az oktatási szerkezetet és tananyagát is. Ebből fog-e már valami látszódni a következő tanévben? Hogy tud még inkább gyakorlatorientálttá válni például az orvosképzés?

– Szakegyetemként nekünk kifejezetten szerencsés, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozik az egészségügyi és az oktatási államtitkárság is, így fejlesztési terveink talán gyorsabban, szinergiában valósíthatók meg. Olyan szemléletű oktatást szeretnék meghonosítani, amely erős elméleten alapul, de minél több teret biztosít a mindennapi gyakorlatnak is. Ahogy korábban is volt a rezidensek mellett mentor, akinek végigkövethették a napjait, hogy minél több mindent elsajátíthassanak a gyakorlatban, úgy a jelen oktatásába is szeretnénk ezt visszahozni. Lehetőséget kell biztosítani a hallgatóinknak arra, hogy a mindennapi klinikai jelenlétük során megszerezzék azt a gyakorlati tapasztalatot, melyre később szükségük lesz. Erre az egyetemi klinika kiválóan alkalmas, hiszen nemcsak akut betegségeket fed le, hanem például ritka betegségeket, komplikált beavatkozásokat, mint a transzplantációt, vagy az innovatív eszközök és eljárások használatát, tehát szinte minden ellátási formát. Ahogy egy sportolónak is sokat kell edzeni, ha sikereket akar elérni, úgy az orvostanhallgatónak is sok ezer kilométert kell megtenni a betegágy mellett és a műtőben, hogy a szükséges ismereteket megszerezze, fenntartsa, majd továbbfejlessze.

– Az oktatás gyakorlatában ez milyen átalakulást hoz majd?

– Le kell rövidíteni az orvosképzést. Határozott célom, hogy a végzett hallgatóknak ne kelljen rezidensként mindent elölről kezdeni, hanem aktívak lehessenek a mentoruk mellett, ezzel párhuzamosan pedig egyre nagyobb önállóságot kapjanak a betegellátásban. Fontos, hogy nemcsak a tudásanyagot adjuk át, hanem a kíváncsiságot, az elhivatottságot, a gondolkodásmódot is. Újítás, hogy az előadásokat nem több száz fő előtt fogjuk tartani, hanem kisebb csoportokban, interaktív módon, ezzel is próbáljuk az orvos mentorszerepét erősíteni. A végzősöknek és a rezidenseknek már világos elképzelésük van arról, milyen változásokat szeretnének látni az oktatásban, ezért őket is szeretném bevonni a döntésekbe.

További részletek a cikkben.