A korszerű orvoslás természetéből adódóan veszélyes orvoslás: a legnagyobb igyekezet ellenére is az eredményeket nagyobb veszélykockázattal éri el, mint korábban, hívta fel a figyelmet Oberfrank Ferenc, a MOTESZ ügyvezetője a II. Betegbiztonsági konferencia pénteki (április 1.) fórumán. Mint hangsúlyozta, mindez nem azért van, mert több hibát követnek el az ellátórendszerben, mint korábban, hanem azért, mert korunk orvoslása nagyobb kockázattal éri el azokat az eredményeket, amit a betegeknek, a finanszírozónak és a társadalomnak. ígér. Ma a technikai fejlődés és a betegbiztonság között áthidalhatatlan feszültség van, szögezte le.
Beszélt arról a hatalmas felzúdulást keltő, sok vitát kiváltó, a politikusokat intézkedésekre sarkalló amerikai betegbiztonsági tanulmányról, amelyet Tévedni emberi dolog, címmel az amerikai orvosi intézet jelentett meg még 2001-ben. A tanulmány mindenhol referenciája és hivatkozási alapja lett annak, hogy mennyire fontos a betegbiztonsággal foglalkozni, s áldozni erre a területre. Elmúlt jó néhány esztendő, és mi történt? – tette fel a kérdést. A nemrégiben végzett szintén amerikai vizsgálat során kiderült, hogy harmadik vezető halálokká nőtte ki magát a rossz betegbiztonságból adódó halálozás – felsorakozva a szív- és érrendszeri, valamint daganatos halálozás mögé. Hiába költöttek rá sokat, mert zavarba ejtő eredmény született: 98 ezerről 400 ezerre nőtt az évente bekövetkezett halálesetek száma. Csak becsülni lehet, hogy a halállal nem járó súlyos betegkárosodások száma a korai halálozások tízszeresére, hússzorosára növekedett. Hazánkra vonatkozóan nagyon nehéz számokat mondani, lehet, hogy jobb a helyzet, lehet, hogy nem, tette hozzá a MOTESZ ügyvezetője.
Hogy mire is vezethető vissza, sok tényező jöhet szóba. Oberfrank a szervezeti kultúra mibenléte felől igyekezett megvilágítani. Mint mondta, nincs két egyforma kórház, nagy különbség van közöttük, mégha eredményességük hasonló. Van, ahol az intézményekben a betegbiztonság hitelesen integráltan megjelenik, de van, ahol elsikkad, vagy éppen most kezd fokozatosan beépülni. Megjegyezte: mindenkor a vezetésnek kell a megfelelő feltételeket biztosítania, segítve azokat a szinteket, ahol a problémákat nem tudják megoldani.
Sajnos ma jellemző, hogy szinte csak a botrányok kapcsán kerüljön elő a betegbiztonság, miközben közismert, hogy a rendszer hiányosságai kihatnak a betegbiztonságra.
Oberfrank Ferenc a döntéshozóknak üzenve elmondta: fontos lenne, hogy az egészségügyi ellátók ne kényszerüljenek de facto szakítani az alapértékeikkel, hogy ne kelljen a társadalmi küldetésükkel szakítva a gazdasági túlélésért küzdeniük, még akkor sem, ha ma jellemzően a fejlődés és a biztonság között szinte áthidalhatatlan a feszültség.
Hogy milyen nehéz, szinte feloldhatatlan dilemmák között próbál a mai kórházi menedzsment dönteni, arra Tamás László János, a győri kórház főigazgatója mutatott példákat a betegbiztonság aspektusából. Példaként elmondta, hogy rendkívül széles spektrumot nyújtanak a modern vizsgálati eszközök, ugyanakkor kérdés, hogy mennyire engedheti meg a menedzsment a használatuk bővítését: meddig szolgálja a betegbiztonságot, s mettől kezdve jelent túlbiztosítást alkalmazásuk. Saját kórházában a sürgősségi CT-vizsgálat 20 százalékkal, a labor-vizsgálat 12-20 százalékkal növekedett a tavalyi év azonos (első negyedév) időszakához viszonyítva, miközben sem a betegszám nagyságában, sem a betegpopulációban nincs érdemi változás. Felmerül a kérdés, mi változott meg? Az igénybevétel ugyanis folyamatosan emelkedik, nemcsak a vizsgált időszakban. Mit tehet a menedzsment? Korlátozhatja-e a vizsgálatok számát vagy mitévő legyen? Van-e egyáltalán felesleges vizsgálat? – osztotta meg dilemmáját a hallgatósággal. Mint fogalmazott: tudjuk, vannak protokollok, szakmai szabályok, de azt is tudjuk, hogy a protokollokat számos esetben áthágjuk, ha látszólagos biztonságérzetünk annál többet kíván.
Arra is felhívta a figyelmet, milyen komoly áldozatokkal jár néhány területen, hogy a sürgősségi esetek ellátása miatt elmaradnak a tervezett műtétek, teljesen felborítják a tervezett rendet, különösen a baleseti sebészet, érsebészet, égésplasztikai sebészet területén, s ezzel nincs egyedül a győri kórház. Nyilván azért boríthatják fel a rendet, mert műtői kapacitáshiány van, s ennél még szomorúbb, hogy olyan komoly team hiányok vannak, hogy nem képesek egy feltorlódást könnyedén levezényelni. Persze fejleszthetnének még egy műtőt, vehetnének fel orvosokat, ha lennének…, de milyen forrásból – tette hozzá. A műtőfejlesztés sem egyszerű kérdés, mégha lenne is rá forrás, merthogy amint a fejlesztés megtörténik, csökken a hatékonyság, ami az intézmény veszteségeit növeli.
Meddig engedjük a technika fejlődését generálni az intézményünkben, vetette fel. A technika fejlődése ugyanis fokozza a betegbiztonságot, a betegbiztonság fokozására való igény pedig generálja a technikai fejlesztést, tehát ez egy ördögi kör, mutatott rá.