Asszony, fájdalommal szüljed gyermeked – olvasható a Bibliában. Az életben is így történik, pedig lehet másként.
Valóban szomorú, hogy sok nőnek a szülés rendkívül fájdalmas élmény, rossz emlék. Szerencsére az orvostudomány legújabb vívmányainak felhasználásával már mind több szülészeti osztályon lehetőség nyílik a szülési fájdalmak csökkentésére, kiiktatására. A szülésnél a fájdalomért a méhösszehúzódások a felelősek. A vajúdás során a méh időnkénti összehúzódásának célja, hogy a magzatot akár több órán át is "távozásra" bírja. Ezeket a méhösszehúzódásokat "fájásoknak" hívják. A szülési fájdalom hátterében a méhnyak tágulása áll.
Miként megannyi szakember leírta, ma már a nem kívánt fájdalomérzés megszűntetésére, illetve csökkentésére van mód. Igaz, noha az ideális fájdalomcsillapítás az lenne, ha abszolút nem fájna, továbbá sem az anyára, sem a magzatára nézve nem okozna szövődményeket, azonban ez a tökéletes megoldás máig ismeretlen.
- Szerencsére vannak fájdalomcsillapító eljárások – epidurális fájdalomcsillapítás, kéjgáz-keverés gyógyszer adása –, amelyeknek gyakorlatilag nulla a szövődményrátája. Ha csak 30%-ra tudjuk redukálni a fájdalomérzést, akkor nagyon jó eredményt értünk el – mondja dr. Krasznai Péter a Fővárosi Péterfy Sándor utca Kórház- Rendelőintézet és Baleseti Központ főorvosa, a fájdalommentes szülés egyik hazai élharcosa.
Nem tudom, valaki belegondolt-e már, hogy a szülést kísérő fájdalom az egyetlen, amely az emberiségnek csak 50%-át érinti. Eközben a nem érintettek másik 50%-a évszázados vitát folytat arról, hogy kell-e, szabad-e a fájdalmakat csillapítani – folytatta a főorvos.
Egyébként a vita a fejlettebb egészségügyi rendszerrel bíró országokban már eldőlt, miközben hazánkban sajnos javában tovább tart. Magyarországon a legutóbbi felmérések szerint a szülések 90%-a mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül történik, miközben a fejlett Nyugaton csaknem fordított az arány.
Miért az ellenállás? Az okok rendkívül sokrétűek, ezek közül csak néhányat említek - mondja a főorvos. Az elsődleges „magyarázat" a hazai egészségügyi rendszerben keresendő. A legtöbb szülészeti osztály a szülésszám növelésében nem érdekelt. Egy-két nagyvárostól eltekintve a helyi szülészetnek nincs konkurenciája. Az újabb anyagi megszorítások nem kedveznek a szülési fájdalomcsillapítás alkalmazásának. A paraszolvenciára épített szülészeti ellátás nehezen viseli még egy szakember – aneszteziológus – szülőszobában való ténykedését.
A további okok még szerteágazóbbak. A szülési fájdalomcsillapítással kapcsolatosan nagyfokú tájékozatlanság honol az orvosok, a szülészek, a szülésznők, a védőnők között is. A szülészeti osztályok vezetői félnek az esetleges szövődményektől és a plusz anyagi terhektől. Mindezeknek természetesen következménye van, nevezetesen a nagy szülészeti összejöveteleken – konferenciák, tanácskozások – a szülési fájdalomcsillapítással alig, vagy egyáltalán nem foglalkoznak a szakemberek. Továbbá a fájdalomcsillapítás szükségességét makacsul tagadó kollégák komoly szaklapokban fejtik ki véleményüket, érdemleges cáfolat nélkül.
Mégis, meggyőződésem, hogy van remény a jelenlegi állapot megváltoztatására. De ehhez szükség van a téma fontosságának felismerésére a szakma vezetőinek részéről, s nem utolsó sorban az egészségügyi rendszer reformjára. A szülészeti osztályok és azok vezetőinek érdekeltté tételére. A szülő nőkkel foglalkozó szakemberek oktatására - teszi hozzá Krasznai főorvos. Ahogyan Popper Péter írta: „Bűnt követ el az az ember, aki értelmetlen szenvedést okoz másoknak, vagy nem csillapítja a szenvedést, amikor módja lenne rá"!
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!