Mikola: felértékelődik az orvosok szerepe

A kórházak éves költségvetésének tíz százalékára tehető az intézmények lejárt szállítói állományának nagysága, ami közel hetvenmilliárd forint, s ennek csupán a felét sikerült a konszolidáció során rendezni, fogalmazott a Magyar Kórházszövetség adataira hivatkozva a szervezet elnöke, Velkey György a Nézőpont Intézet által szervezett mai szakkonferencián.

Számháború zajlik a források körül, ugyanis a gazdasági tárca szerint nőnek az ágazatra fordított kiadások, ugyanakkor ennél árnyaltabb a kép Velkey szerint. A szakellátásra fordított kiadások valóban nőttek a béremelések miatt, ám a dologi kiadások esetében a 2010-es 223 milliárd forintról 2012-ben 194 milliárdra csökkent a költés, ami százalékos arányban azt jelenti, hogy a korábbi 40 százalékról 31 százalékra esett vissza kasszaszinten. Ezt érzik a mindennapokban a kórházak és a beszállítók – az utóbbiak felé ez tartozásként jelenik meg.

Felhívta a figyelmet arra, hogy alapvető tévedések mutatkoznak a kórházi tevékenység megítélésében. Ilyen például az, hogy a hotelszolgáltatás általában alacsony nívóját összemossák az ellátás – forrásokhoz képest – kifejezetten jó színvonalával, vagy az, hogy a magas adósságállományt csakis a rossz gazdálkodással teszik egyenlővé.

Súlyosan forráshiányos az egészségügy, szögezte le, éppen ezért a működési források bővítését első helyen említette a szükséges beavatkozási intézkedések között. Hozzátette: nem szabad megállni a béremeléssel, de legalább ilyen fontos, hogy a mozgó béreket is megemeljék, mert előbb-utóbb nem tudnak ügyeletet szervezni az ellátók.

Velkey úgy vélte, nem szabad a nagy erőfeszítésekkel életre hívott új rendszert felrúgni, nem helyeselte Imre Lászlóval, a GYEMSZI főigazgató-helyettesével együtt azt, hogy a területi ellátásszervező központokat (TESZK) a kormányhivatalokhoz integrálják – ahogy ez az elképzelés már kormányzati előterjesztésben megfogalmazódott.

Szintén a rendszer stabilitását tartotta fontosnak Mikola István, az OECD nagykövete, mondván, reméli, marad az irány akár jó, akár nem, ugyanis a legtöbbet a kapkodás árt egy olyan ágazatnak, mint a hagyományosan konzervatív egészségügy. Úgy vélte, az orvosok szerepe felértékelődött, ám ha nem érzi magát biztonságban, nincs társadalmi presztízse a gyógyítónak, és akkor elbizonytalanodik, deffenzívába szorul, s ez számos negatív következménnyel jár. Azt is elmondta, hogy magánforrások bevonása nélkül nem lehet modern egészségügyet működtetni hazánkban, a magánforrás pedig az ő értelmezése szerint véletlenül sem azonos a vizitdíjjal, tette hozzá.

Az egészségügy egyelőre nem lesz prioritás, de nemcsak nálunk, hanem a hazánknál gazdagabb országokban sem. A válság következtében ugyanis a pénzeket a kormányok oda irányítják, ahol a leggyorsabban várható növekedés. Ez pedig azzal jár, hogy a szociális területekről elvonnak, és ez egyelőre nem is fog javulni, hiszen nincs vége az egyre komplexebbé váló válságnak.

Hazánk jelentős tudástőkével rendelkezik, éppen ezért be kell épülnie a technológiai láncokba, s lefölözni a munka hasznát, nemcsak fizetni másoknak a tudományos megoldásokért.

A szívós válságkezelésre esküdött, állította Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár, aki szerint párbeszédre alapozott, tudatos egészségügyi paradigmaváltás zajlott le az elmúlt évek során. Víziójában többször hangsúlyozta, hogy a szervezés korszaka jön: a kapacitás, betegút, betegközpontú kultúra, népegészségügyi mozgósítás, a feladatokat követő finanszírozás területén.

Az OEP szerint gyógyul a gyógyszerpiac - a kerekasztal-beszélgetés részletei