A Jó Állam ugyan elismeri, hogy többletforrás nélkül összeomolhat a rendszer, de a kormány még nem tudja.
Nemhogy minisztere, de immár államtitkára sincs az ágazatnak: Zombor Gábor távozásával csak erősödik az érzés, hogy tehetetlenül vesztegel a rendszer egy virtuális holtvágányon, s egyelőre nem látszik semmiféle ötlet és akarat arra, hogy a helyzet változzon. A tudósító leginkább is ezt a tehetetlenséget érezte a XIX. Önkormányzati Egészségügyi Napok mai konferenciájának első és második részének előadásaiból.
Mi lesz Zombor után? Tovább maszatolnak, vagy…?
Nincs kormányprogram, nincs ágazati jövőkép, fogalmazott Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, aki szerint a politikai megfontolások „visznek mindent", a kormány pedig bizalmatlan a számára minden pénzt elnyelő rendszerrel szemben; a szakpolitika vákuumba került, a szakértői szint pedig ritkán és véletlenszerűen jut el a szakpolitikáig.
Mint mondta, a Semmelweis Terv folytatása helyett kormányzati „cölöpök" jelölték ki a szakpolitika útját, a kifejezést előszeretettel használó Zombor Gábor az alapellátás megerősítését, a kórházi adósság eliminálását ígérte, s 2014 őszén éles határt húzott az köz- és magánszektor együttélése közé. Persze az éles vonal erősen halványult az idők során, s nem lett semmi a paraszolvencia beígért kezeléséből, s egyelőre a megyei kórházak sem gyakorolhatnak teljhatalmat, ahogy korábban szó volt róla. Valóban történt elismerésre méltó változás az egynapos sebészeti beavatkozások TVK-mentesítésében, a várólisták csökkentésében, s határozottság mutatkozik az beavatkozások elvégzéséhez szabott időkorlátok betartatásában. Az elmúlt időszak egyértelmű nyertese az alapellátás, azon belül is a háziorvosok, akiknek 40 százalékkal nőtt a korábban rendkívül alacsony bevétele praxisonként.
A kórházi struktúra átalakítására, a kapacitások és a finanszírozás átszabására tett kísérletek eredményei sem látszanak, az újabb és újabb határidők is már rég lejártak. A szakértő információi szerint olyan komoly politikai kockázattal jártak volna a kierőszakolt megegyezések, hogy inkább új grémiumokat hoztak létre tavasszal, ám ezek meg érdemben nem működnek.
Valóban hosszú idő után költségvetési forrásból és nem az Egészségbiztosítási Alap megtakarításából rendezték a kórházi tartozásállomány egy részét, ami több okból sem járt a kívánt eredménnyel: minimális a nullszaldós gazdálkodású intézmény, igaz, ez a korábbi direktíva már szintén felpuhult, hiszen elegendő a kiadások bizonyos mértékű lefaragása. A jelentős forráspótlás dacára is 37 milliárd forint volt július végén a lejárt szállítói állománya az intézményeknek.
Egyelőre lekerült a napirendről – de ki tudja, hogy örökre vagy csak időlegesen – a technokraták megoldása, miszerint mind a kórházi kapacitásokat, mind az ágazat létszámát jelentősen kurtítani kell, a dolgozókra vonatkozóan állítólag egy koncepció 8-10 ezer fővel számolt, minderről Népszabadság adott hírt. Óriási volt a botrány, nem is merték meglépni Sinkó Eszter értékelése szerint.
A szakközgazdász nem kímélte a GYEMSZI utódjaként létrejött ÁEEK-et, mondván, még mindig nem tudni, mi is a feladata, s véleménye szerint az OEP nem él az olyannyira áhított, s végre megkapott ellátásszervezői feladatával.
A hatvanmilliárdos kórházi konszolidációnak köszönhetően az egészségügy 4 helyett 4,2 százalékban részesül a GDP-ből – az arány 2002-ben még 5,2 százalék volt. Nem csillapodott az egészségügyiek körében a migráció, a nővérelvándorlás durva méreteket ölt. Nem prioritás az egészségügy, s cselekvési szabadság és közfinanszírozás szempontjából patthelyzet alakult ki, fogalmazott Sinkó Eszter.
Találgatta, hogy Zombor Gábor távozása hoz-e valamilyen változást, vagy a következő három évben folytatja a kormány a „maszatolást".
Velkey: a Jó Állam jelentés önkritikus
A nyári szabadság idején vette a fáradságot Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke, és elolvasta a postán érkezett Jó Állam jelentést. Nem kis meglepetésére véleménye szerint egy önkritikus hangvételű dokumentummal szembesült, amely ráadásul az egészségügy helyzetéről a Kórházszövetség állásfoglalásához hasonló megállapításokat tett. Például: az egészségügyi kiadások csökkentése kritikus helyzetbe sodorja az ágazatot, s a tendencia azonnali megfordítására van szükség, ez jelenthet esélyt a rendszer összeomlásának elkerülésére. Két tabut is megdönt a jelentés Velkey értékelése szerint: egyrészt azt, hogy sok a kórház, illetve azt, hogy magasak a kórházi kiadások Magyarországon. Jóérzéssel konstatálta a jelentésből, hogy a magyar betegek a nehézségek ellenére is elégedettebbek a hazai egészségügyi ellátással, mint 2007-ben voltak. Úgy vélte, a jelentés az általában elmarasztaló kormányzati véleményekkel szemben bizonyító erőt képvisel.
Haladnak a várólista-csökkentési programok
Két program fut, összesen hatmilliárd forintos forrással, tájékoztatta a hallgatóságot Farkas Marianna, az OEP Általános Finanszírozási Osztályának főosztályvezetője a várólisták ledolgozásáról. Az év elején indult egymilliárdos, előfinanszírozású program 73 százalékos teljesítést ért el, míg a nyár elején kezdődött ötmilliárdos, utófinanszírozású program 32 százalékon áll. Szóba került a Megyei Egészségügyi Egyeztető Bizottságok munkája is, amelyről annyit mondott: Közép-Magyarországot leszámítva sok jó megállapodás született az intézmények között, a bizottságok a javaslataikat benyújtották a miniszternek, ám Zombor Gábor távozása lassítja a döntési folyamatot.
A főosztályvezető is beszélt az alapellátás megerősítéséről, a letelepedést, praxisvásárlást támogató pályázatokról, amelyeket sikeresnek ítélt.
Az úgynevezett 14 napos szabály végrehajtásának hatása már mutatkozik a képalkotó diagnosztikai esetszámok emelkedésében. Míg májusban 47 ezer, addig júliusban már 67 500 CT-vizsgálatot végeztek, a legnagyobb növekedés a közép-magyarországi régióban mutatkozik. Júliusban 599 kiegészítő, azaz TVK-mentes kódot jelentettek a szolgáltatók, ez pedig azt mutatja, hogy ennyi daganatos esetet találtak. Az MR-vizsgálatok esetében a májusi 21 ezer vizsgálatot júliusban 34 ezer követte, itt 359 kiegészítő kódot jelentettek.
„Hatalmas erőfeszítéseket tett Magyarország"
Ezekkel a szavakkal méltatta Ofner Péter a magyar invazív kardiológia eredményeit, s úgy vélte, a sok vitát kiváltó nyári EuroHope jelentés fals adatokból indult ki, így téves következtetésekre is jutott. Pályája kezdetén 4-5 koronária intervenciót hajtottak végre, mára napi rutinná vált, és csak az által irányított GOKI-ben évente 5000 beavatkozást végeznek. Míg 1993-ban 15 ezer beteg halt meg szívinfarktusban, addig 2014-ben 6512 a KSH adatai szerint. Óriási változások mentek végbe az elmúlt húsz év alatt, ma 19 szívkatéteres centrumban fogadják a betegeket, s hét szívsebészeti centrum működik Magyarországon. Ezekkel a számokkal bárhol Európában megálljuk a helyünket, fogalmazott a GOKI főigazgatója.
A tárgyi feltételek mellett rengeteg erőfeszítésbe került a személyzeti feltételek megteremtése, s évek óta nem terheli teljesítménylimit az akut ellátást. Újabb mérföldkő a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter létrejötte, s 2014 óta kötelező működtetése. Ezekből látszik például, hogy egy magyar beteg korábban kap szívinfarktust, mint egy svéd, s kétszer annyi a betegek között a diabéteszes nálunk, mégis a túlélési adataink miatt nem kell szégyenkeznünk, minimális az eltérés a rosszabb egészségügyi állapot ellenére, tette hozzá Ofner Péter.
Többszörös az igény
A molekuláris diagnosztikai vizsgálatok korlátozottan állnak rendelkezésre, pedig a molekuláris medicina robbanásszerű fejlődése óriási lehetőségeket hordoz a daganatos betegek gyógyításában, fogalmazott dr. Oberfrank Ferenc, a MOTESZ elnökségi tagja. Új, célzott gyógyszerek jelennek meg, amelyek szelektíven képesek pusztítani a daganatokat s ezzel kímélik a beteg szervezetét. A célzott terápia alapja a molekuláris diagnosztika: 2013-ban közel 13 000 vizsgálatot kértek a klinikusok célterápia jelleggel. Minderre alig 250 millió forintos keret állt rendelkezésre, míg a valós kiadások 900 millió forintra rúgtak. Nincs hivatalos útmutatás arra vonatkozóan, milyen szakmai, etikai prioritások szerint szelektáljanak a vizsgálatokat végző orvosok, s ez rendkívül frusztráló számukra, nem csoda, ha magas a patológusok körében az elvándorlás.
Hőhullámok, kövérség, digitális forradalom
A XXI. század végére a különböző fokozatú hőségriasztások gyakorisága akár tízszeresére nőhet, míg átlagos időtartamuk megduplázódhat – festett ijesztő jövőt Bartholy Judit, az ELTE Meteorológiai Tanszékének professzora. Ha átlépjük a bűvös kétszázalékos átlagos hőmérséklet-növekedést, visszafordíthatatlan folyamatok indulhatnak Földünkön. Az egészségügyre is nagyobb terhet ró a hőség, hiszen növekszik a fertőző betegségek száma, a légszennyezettség és a hőstressz okozta problémák száma, az ellátórendszernek fel kell minderre készülnie.
Digitális forradalom zajlik a világban, amit ma lehetetlennek gondolunk, az holnap valósággá válik, érzékeltette a változások elképesztő sebességét Boldogkői Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem professzora. Úgy vélte, egyre olcsóbbak lesznek a vizsgálatok, így lehetőség lesz populációs szintű szűrésekre, s időben fény derül a rizikótényezőkre, amelyek ismeretében a páciensek hozzáállása is meg fog változni, a betegeket nem a passzivitás fogja jellemezni, mint jelenleg.
Cserháti Péter miniszteri biztos az orvosi rehabilitáció szerepéről, jelentőségének növekedéséről beszélt, jelezve, hogy az ágazatban ma érdektelenség mutatkozik a terület iránt, elégtelen az orvosegyetemi oktatás is.
S nemcsak a meleg, hanem a kövérség is fenyeget bennünket, ha nem vigyázunk, derült ki Pados Gyula egyetemi docens előadásából: ma az egészségügyi kiadások 15-18 százalékáért az elhízás a felelős, hazánk lakosságának 65 százaléka túlsúlyos. Gyógyszer nincs rá, csak diéta, s javasolta, hogy az étvágycsökkentőket támogass az OEP az eredményesebb fogyókúra érdekében.
Csak 1 százalék kellene a bajok orvoslásához? - a konferencia délutáni előadásai.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!