Minden tudását szeretné átadni Lang professzor

Régóta készülnek a tüdőtranszplantáció hazahozatalára, s végre révbe ért a Kulka Frigyes professzortól eredeztethető szándék. Idén ugyanis sor kerülhet az első magyarországi tüdőtranszplantációra a hazai program vezetője, prof. dr. Lang György szerint, akivel az Orvosok Lapja márciusi számában jelent meg interjú.

A megvalósításban a már felkészült szakmai team mellett meghatározó az állami szerepvállalás, és kiemelkedően fontos a prof. dr. Szél Ágoston rektor által irányított Semmelweis Egyetem és a prof. dr. Kásler Miklós által vezetett Országos Onkológiai Intézet összefogása. A főállásban a Bécsi Orvosegyetem Mellkassebészeti Klinikájának társprofesszoraként dolgozó, valamint a Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinikájának igazgatójaként a hazai programot vezető Lang professzorral a nagy jelentőségű, várva várt hazai átültetés kapcsán közöl beszélgetést az Orvosok Lapja márciusi száma.

– Mindenképpen fontosnak tartom leszögezni, hogy ez program, amiben a sebészi beavatkozás egy elem, és nem arra készülünk, hogy végre megcsináljuk a nagy szenzációt jelentő első tüdőtranszplantációs műtétet, hanem arra, hogy a teljes program itthon fusson. Ennek számos eleme van a sebészi beavatkozáson túl, hiszen a betegeket jó indikációval ki kell választani, adott esetben föl kell készíteni őket a műtétre, vagy éppen stabilizálni kell az állapotukat. Megfelelő jártasság kell ahhoz, hogy kiemeljünk és konzerváljunk donorszerveket, amelyek alkalmasak az átültetésre. A betegek utógondozásához nélkülözhetetlen a szakmai tapasztalat is, hogy csak néhány fontos elemet nevesítsek. Miután ez egy drága eljárás, semmi értelme annak, hogy elvégezzünk egy bravúros, nagyon drága, magas technikai igényű műtétet, ha a beteg fél év múlva meghal azért, mert nem volt megfelelő az utógondozása. Program alatt tehát azt értem, ha annak eredményeként a betegek hosszú-hosszú évekig élhetnek még. Lehet, azt mondani, hogy régóta készünk rá… Ebben a hosszú időben Rényi-Vámos Ferenc docens úrral már számos elemét hazahoztuk a programnak, ami ugyan kevesebb csinnadrattával járt, de ezek stabilan működnek: évek óta magas színvonalon zajlik a Semmelweis Egyetem szakmai műhelyeiben a betegkiválasztás, a szervkivétel és az utógondozás. Ebben részt vesz a Tüdőklinika, az I. számú Gyermekklinika, ahol a transzplantáción átesett gyermekeket gondozzák, és jól kooperálunk évek óta az Országos Vérellátó Szolgálattal, amely a szervriadókat koordinálja. A műtétek elvégezhetőségének alapja nemcsak az a modern infrastruktúra, amit az Országos Onkológiai Intézet rendelkezésünkre bocsájtott, hanem a perioperatív ellátáshoz nélkülözhetetlen lelkes, és kiválóan képzett szakember gárda, az altatóorvosok, az intenzíves kollégák, a műtői asszisztensek, a koordinátorok, a pszichológusok és a gyógytornászok. Mivel nagyon összetett a program, így sokféle szakemberből áll a team is. Magának a műtétnek a hazahozatala egy végső elem, amire most várunk, de hosszú évek óta rutinszerűen operáljuk a magyar betegeket Bécsben.

– Ahogy említette a személyi feltételek megvannak, de hogyan állnak az infrastruktúrával, műtéti háttérrel?

– Az egészségügyi kormányzat 900 millió forintot biztosított az általunk összeállított feltételrendszer kialakításához. Soknak tűnhet a pénz, de látni kell, hogy a jártasság és a szaktudás miatt a transzplantáció megmarad az SE égisze alatt, ám az Egyetemnek nincs önálló mellkassebészeti klinikája, építeni sincs lehetősége, így keresnünk kellett egy olyan partnerintézményt, ahol a megfelelő alapra a szükséges infrastruktúrát rá tudjuk építeni. Ezért nagyon hálás vagyok Kásler Miklós professzor úrnak, aki kezet nyújtott az Egyetemnek, és felajánlotta az uniós fejlesztés nyomán létrejött infrastruktúrájukat. Úgy vélem, ez az ország legmodernebb mellkassebészeti részlege, és itt van az a szakember gárda, amire alapozni tudunk. A további fejlesztéssel reálisnak látom, hogy közel olyan feltételeket tudunk megteremteni, mint amilyenek Bécsben adottak. Folynak a közbeszerzések, ami időigényes, egyébként más akadályát nem látom annak, hogy az első műtét is itthon megtörténjen, mert erre teljes mértékben felkészültünk.

– Említette, hogy sok ember együttes munkáját, valamint magas technikát igényel a program. Mindez húzóerőt is jelenthet a szakterület számára. Mit emelne ki orvosi szempontból?

– Transzplantációs sebészként többek között az összefogást emelném ki. Ha valaki szeret muzsikálni, minőségi különbség, ha zenekarban játszik vagy egyedül. Számomra a transzplantációnak az adja a szépségét, hogy nem önmagában egy sebészi bravúr, hanem az a bravúr benne, hogy mindenki hozzáteszi a maga speciális tudását, és az egészből kerekedik ki egy fantasztikus történet. A másik pedig az, hogy alázatra inti az embert: a mai napig megilletődöm ezeknél a műtéteknél, ugyanis nagyon közel van egymáshoz az élet és a halál. Mi akkor tudunk valakin segíteni, amikor másvalaki meghal. Transzplantációs sebészként ott vagyunk, amikor a halottból kiemeljük a szervet, és azt életben tartva átültetjük egy másik emberbe, akinek ezzel újra kinyitjuk az élet perspektíváját. Minden szakterületnek mindig megvannak a nagyon izgalmas újdonságai, a mellkassebészet területén valóban a tüdőátültetés a csúcsellátás, izgalmas sebészi feladat, ami többek között olyan műtéti technikákat, hátteret igényel, ami egyébként a mellkassebészetben nincs jelen. Ezzel behozzuk a szakmába, és képessé válunk arra, hogy más műtéteket is magasabb színvonalon, más megközelítésben tudjunk végezni, s mindebből sok beteg profitál.

– Komoly erőpróbák is ezek a műtétek…

– Igen, ezek hosszú műtétek, általában éjszaka zajlanak, nagyon nagy teamet igényelnek. Tavaly Bécsben 122 transzplantációt végeztünk, ennél többet alig csinál valaki a világban. Ez nagyon magas műtéti szám.

– És itthon hány műtétet terveznek?

– Nyilván ekkora számra nem gondolunk, de arra igen, hogy az első évben is akár tíz fölötti műtéttel indítsunk, s hogy a következő években az összes donortüdőt be tudjuk ültetni, ami negyven-ötven transzplantációt jelent éves szinten. A komplexebb, rutinosabb hátteret igénylő eseteket továbbra is Bécsben szeretnénk operálni.

– Ehhez fel kellene tölteni a várólistát, amelyen némi javulás mutatkozik, de…

– Tény, mutatkozik elmozdulás, például tavaly húsznál több beteg volt a listán a korábbi néhány várakozóval szemben, de egyáltalán nem vagyunk elégedettek. Nyilván annyi szervátültetést lehet elvégezni, ahány donorszerv van, ám Magyarországon több donortüdőnk van, mint amennyit be tudunk ültetni. Ha nem lett volna meg ez a hosszú évek alatt kiépített kapcsolatunk Béccsel, és nem csatlakoztunk volna az Eurotansplanthoz, akkor az emberi élet megmentésére alkalmas, megfogalmazhatatlan értékű szerveket sajnos eltemettük volna. Ilyen ország máshol nincs a világon. Valamikor végre be kellene állnia az egyensúlyi állapotnak, miszerint a rendelkezésünkre álló saját donorkincsünkkel önmagunkon segítünk. Sok energiát fektettünk az információk átadásába, szakmai konferenciákon, kongresszusokon, orvostovábbképzéseken vettünk részt, beletettük a szakvizsgaképzés programjába a szervátültetésről szóló ismeretanyagot. Mégsem látjuk azokat a betegeket a várólistán, akiknek a végállapotát nem malignus daganat okozza, akiken már gyógyszeresen sem lehet segíteni, és akik például COPD, fibrózis, veleszületett betegség miatt csak oxigénnel tudnak élni. Sok orvos ugyan tud a bécsi beavatkozásról, azonban talán bonyolultnak tűnik számukra, hogy a betegük miként fog oda eljutni, s az ismerethiány miatt el sem indítják ezen az úton, holott összességében egyszerűen működik a folyamat. Ebben mindenképpen további változást szeretnénk.

Aki szeretne tájékozódni arról, miként lehet a várólistára felkerülni, a műtétre való felkészülésről, magáról a beavatkozásról, az látogasson el az SE Mellkassebészeti Klinika honlapjára!