MIT HOZ A JÖVŐ?

Itt van az ősz, itt van újra… – kezdhetném Petőfi simogató soraival a jegyzetet. De a folytatás már egyáltalán nem lírai, nem idilli, hanem olyan, mint a ma lecsapó hideg eső, rideg, szorongató, aggasztó, didergető.

Feszültség

Ha a kora esti hírek igazak, az izraeli vezérkari főnök bejelentette a szárazföldi hadműveletek megkezdését Gázában. A rettenetes terror és mészárlás után ez nem meglepő, de el kell gondolkodni a folytatáson. Egy második tűzfészek Közel-Keleten, rémálom a javából. Szerencsére, 450 magyart már sikerült kimenteni a pokolból, de még nem mindenkit. De ez csak egy morzsányi öröm. Az ukrajnai háború hírei egy kis időre háttérbe szorultak, de senki ne örüljön, békéről ott sincs szó.

Egy külpolitikus mondta: a világ helyzete a hidegháború óta nem volt olyan bizonytalan és feszült, mint ma.

Nekünk ugyan rövid távon van energiánk, gáztározóink színültig teltek, a mezőgazdaság is jó évet zár, a lakosság többsége átvészeli a telet, akármilyen is lesz.

Politika-e az egészségügy?

Hivatalosan nincs COVID-járvány, de egyes kórházakban és a debreceni Klinikai Központban is maszkviselést rendeltek el, korlátozták a látogatást, a győri Petz Aladár Megyei Kórházban COVID-osztályt nyitottak.

Van egy kis hiányérzetem, mert idősebb emberként és orvosként várnék valamilyen határozott, akár életkorspecifikus javaslatot a népegészségügy irányítóitól: kell-e valamilyen oltásra készülni? Milyenre? Mikor? Hogyan? Ugyan, én is meglepve hallottam egy felröppent hírt, hogy most a háziorvosok fognak oltani, de erről még ők se hallottak semmi biztosat.

Ma, pénteken este, az egyik beszélgetős TV-műsorban szakértők és újságírók (az amerikai szleng találóan egghead-nak, tojásfejűeknek nevezi őket) arról vitatkoztak, politika-e az egészségügy? Vagy dominánsan egy bonyolult, tudományra és technológiára épülő szakterület?

Jómagam kétlelkű vagyok ez ügyben. Erősen szakmai autonómiát követelő szakterületnek szeretném látni, de tudomásul kell vennem, hogy a sajátos magyar politikai viszonyok között inkább politikai fegyvert kovácsolnak belőle. Számomra ez „nem szeretem helyzet”, de belátom, hogy a kérdés megoldása kívül van a hatáskörömön.

Sokat próbáltam tenni azért, hogy ne így legyen. Írom le ezt a mondatot abban az évben, amikor az önálló magyar egészségbiztosítás megalapításának 30. évfordulóját ünnepelhetjük. Korábban ez az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat, ma jogutódját, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőt jelenti. Az évfordulóra és a történetére a következő hetekben még visszatérek, mert számos tanulságot rejt.

EGVE

Az elmúlt héten volt az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének nagy rendezvénye, a XXIX. Magyar Egészségügyi Napok, és terveztem, hogy a héten írok egy kis összefoglalót, mert ott mindenki megjelent, aki „számít” a magyar egészségügyben.

Úgy jártam velük, mint a mesebeli holló, akinek kiénekli a szájából a sajtot a róka. Megjelent ugyanis egy elég részletes újságcikk, se nem interjú, se nem helyszíni beszámoló, csak egy cikk. A közelmúltban egyszer már láttam ilyet, a reformtörvények előtt, amiről ma se tudom, hogy a kormány „játékos” kiszivárogtatása, vagy a nem kormánypárti oknyomozó újságírás bravúrja volt. Mindenesetre, a cikk nyomában keletkezett zűrzavar, felháborodás a MOK vezetését és küldöttértekezletét vitte vékony jégre, amelyik persze beszakadt. A következményeit ma is látjuk, és nem boldogító.

Kórházi fertőzések

Most valami hasonló konfliktus kialakulását érzékelem és figyelem aggódva. Egy portál egy civil szervezet által kiperelt kórházi fertőzési adatokat kezdett nyilvánosságra hozni. Első pillanatban úgy gondoltam, erről fogok írni a jegyzetben, de a sok évtizedes tapasztalat, esetleg az őrangyalom figyelmeztetése, akit csütörtöki szerkesztőségi értekezletünkön kiváló kollégáim képviseltek, óvtak a túlreagálástól.

Amúgy is igyekszem mindent elolvasni, de most meglepődtem. Az adatok felvezetésének módszertana, az elemzés technikája szakszerű és tudományos. A bajom csak a közérthetőségével és az üzenetek tisztaságával van. Most nem lövöm le a poént. Javaslom mindenkinek elolvasni az eredeti cikkeket itt és itt, elsőként Ferenci Tamás biostatisztikus részletes ismertetőjét, és csak ezután javaslom megnézni a három rangsort.

Hm. Nem lett jó hangulatom. A rossz pontozást elértek közül több kórházat belülről ismerek. Többnek terveztem a rekonstrukcióját. Követtem az újjáépítését. Nem ez a tapasztalatom. Szakmai egységek, osztályok szintjéig akár viszonylag pontos és összehasonlítható az elemzés. A kórházak egészét illetően sok kérdés merül fel. Ezeket Ferenci Tamás is interpretálja. Nincs két egyforma összetételű intézmény. Számos szakterület mindkét irányban erősen torzíthatja, és torzítja is az összefoglaló statisztikát. Ezt szerintem az egyre bonyolultabb statisztikai korrekciós módszerekkel sem tudták elfogadhatóan korrigálni.

Mire fogják használni?

Mindenki tegye fel magának a kérdést: hogyan lehet, hogyan szabad ezt publikálni? Mert valóban szükség van transzparenciára. Mert valóban elvárható, hogy a mindenkori kormányt cselekvésre, segítésre, megoldásokra sarkallja. De nemcsak a mostanit, hanem a mindenkorit. Mert például egészségügy 2030 után is lesz, mert messze túlterjeszkedik a politikai tervezés horizontján.

Mire fogják ezt használni a politikusok? Jó lenne azt gondolni, hogy az egészségügy helyzetének tempós megjavítására. Mivel nemzeti sorskérdésről van szó, azaz tízezrek súlyos, részben elkerülhető betegségéről és ezrek részben elkerülhető haláláról. Az én álmom (I have a dream…) az lenne, hogy a mindenkori ellenzékkel valahogy együttműködve. Mert itt emberek sokaságának a megmentése, és nem a következő választás megnyerése a tét.

Talán rosszul gondolom?

Háború

Elmúlt éjfél. A világ nagy tévétársaságai adásukat megszakítva, többnyire a helyszínről, Gázából tudósítanak. Bevégeztetett.

Régi emlék úszik be, még a 1967-es hatnapos háború idejéből. 1966-ban érettségiztünk Miskolcon, a Földes Ferenc Gimnáziumban. Egy évfolyamtársam, jó sportoló, kiváló fiatal ember, a friss érettségivel a zsebében, a szüleivel együtt kivándorolt Izraelbe.

Egy év múlva önkéntesnek állt, új hazája védelmében. Egy éjszaka őrségben állt, amikor egy terrorista megkéselte. Mi, miskolci barátai megsirattuk. Nem lehettek gyerekei, nem láthatta milyen hatalmasat fejlődött az országa, amit szívesen nevezett Szentföldnek, ahová vágyakozott.

Sok áldozatot fogunk még látni a megnyugvásig. Legyen vége már, legyen béke már…!

Címlapkép: Forradalom és életmentés 1956 októberében, az EMKE Kávéháznál, a Rákóczi út és Lenin körút sarkán. Forrás: Fortepan/Hofbauer Róbert