Évente 4-6 ezer ember veszíti el látását, de csak töredékük veszi igénybe az elemi rehabilitációt.
Módszertani központtá válhat a Vakok Állami Intézete, így az elemi rehabilitációt olyan megyékben is biztosítani tudják, ahol jelenleg csak nehezen érhető el a szolgáltatás - tájékoztatta az intézet igazgatója szerdán az MTI-t. Szabóné Berta Irén közleményében kiemelte: becslések szerint évente 4-6 ezer ember veszíti el látását Magyarországon, de csak töredékük veszi igénybe az elemi rehabilitációt.
Ez egy olyan szolgáltatás, amely szakszerű segítséget nyújt a látássérültek számára önmaguk ellátásának újratanulásában, az önálló közlekedés technikáinak elsajátításában, ezáltal a másokra való ráutaltság csökkentésében, de ezen felül az aktív korúak számára a munkavállalás lehetőségét is megalapozza, az idősebbek esetében pedig hozzájárul a korábbi életminőség fenntartásához - fejtette ki.
A Vakok Állami Intézete több mint 30 éve végzi a látássérültek elemi rehabilitációját. Az Új Széchenyi Tervnek köszönhetően a vakok ellátásának országos fejlesztése, az intézet módszertani központtá válása 2012 szeptembere és 2015 márciusa között valósulhat meg. A vakok intézete az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával pályázott.
A pályázat keretében a felnőtt látássérült személyek látásvizsgálata és a komplex állapotfelmérése válik lehetővé, továbbá az elemi rehabilitáció tizenkét megyében könnyebben lesz elérhető. A látássérült emberek az állapotuknak megfelelő speciális vizsgálatokon (például részletes funkcionális látásvizsgálaton, mozgásállapot-felmérésen) is részt vehetnek, illetve szociális munkással és pszichológussal is konzultálhatnak. A támogatás révén a civil szervezeteket hálózattá szerveznék, és ezáltal már bejáratott rehabilitációs pontok is bekerülnek az országos hálózatba.
Szintén a pályázat keretében olyan új szolgáltatások is támogathatók lesznek, mint a látássérültek felkészítése a gyermekvállalásra, szakmák elsajátításának megalapozása vagy a más fogyatékossággal is élő látássérültek rehabilitációja - írta Szabóné Berta Irén.