MOK: ez a valóság az intenzív terápiás osztályokon

Újabb összesítést közölt a Magyar Orvosi Kamara a Realitás Projekthez érkezett orvosi beszámolók alapján, amelyekben az internzív terápiás osztályok helyzetéről adtak képet.

Mint összegzésükben írták, "az ellátás a legtöbb COVID ellátásra berendezett intenzív osztályon már most is erősen kompromisszumos. A reggel vizitelni induló szakorvos délutánra végez a rábízott betegek gépeinek beállításával, gyógyszerelésük elrendelésével – ha hirtelen esemény nem szakítja meg a folyamatot.  A szakdolgozók és további kisegítő személyzet létszáma éppen hogy elegendő a  gyógyszereléshez, tápláláshoz, légutak tisztán tartásához – a nagy emberigényű beavatkozásokra, így a betegek forgatására, a kimenetelt javító hason fekve lélegeztetésre alig marad kapacitás. Az ápolás erőforrásainak elégtelensége miatt sérülnek a sterilitás szabályai és rettentően gyakorivá válnak a veszélyes kórházi fertőzések, a lélegeztetett betegek bakteriális tüdőgyulladása (VAP), a kanülszepszisek, véráram infekciók, jelentősen rontva a gyógyulás esélyeit. 

A legtöbb helyen hiányoznak az intermedier osztályok, az ITO-ról kiadhatóvá váló betegekre nagyon kevés figyelem jut, az önállóan étkezni még képtelenek nincs aki etesse, az esetleg bennük maradt centrális kanülök ápolás nélkül maradnak – ezen betegek mortalitása is igen nagy. 

Mindent egybevetve úgy tűnik, noha ágy és köré rakható felszerelés némi kompromisszumokkal még lenne a további, megrendelt ITO helyek létrehozásához, de azoktól további mozgósítható szakszemélyzet hiányában érdemi javulás a betegek túlélésében már nem remélhető. Márpedig az elektív műtői programok leállásával felszabaduló aneszteziológusokat és asszisztenseiket bőven tudják foglalkoztatni a már létrehozott osztályokon. Így további hozzáértők bevonása leginkább csak külföldről, a járvánnyal már megbirkózott országokból elképzelhető – ilyen pedig nincs sok a környéken.

A sebtében kiképzett, más szakterülethez tartozó nővérek és orvosok  intenzív terápiába való erőltetett bevonása, amennyiben intenzíves szakorvos és szakápoló már azonnal, bármikor elérhető segítségként sem áll rendelkezésre (egyedül ügyelő sebész/szemész/pszichiáter rezidens az ITO-n) többféle szempont szerint erősen ellenjavalt. Egyrészről nem hozzáértő által megkísérelt légútbiztosítás, rosszul beállított lélegeztetőgép nemhogy nem feltétlenül segít, de a beteg elhalálozását erősen siettetheti is – ahogyan nővéri oldalon a rosszul beállított perfúzor, a fel nem ismert légúti elzáródás vagy állapotromlás.

Ugyanezen érem másik oldalán az intenzív terápiához, az ilyen betegek látványához, szenvedéséhez, mortalitásához nem szokott, abban eddig nem jártas orvosok és ápolók lelkileg hatalmas terhelésnek vannak és lesznek kitéve, ha ezt a rájuk rakott felelősség növelésével fokozzuk, egyfelől az általuk elkövetett hibák esélyét, másfelől kiégésüket, összeroppanásukat, tartós lelki sérüléseiket és korai pályaelhagyásukat kockáztatjuk.

Fentiek alapján erős megfontolásra javasoljuk az intenzív osztályos ágyak számának jelenleg kiépült szinten való befagyasztását, a meglévők mellé a szakszemélyzet biztosításának megkísérlését racionális átvezénylések valamint a meglévő személyzet megóvása révén – jelenleg 10-30% beteg vagy van karanténban. A szakszemélyzet mellé – és semmiképpen sem helyett – érdemes más szakterületekről orvosokat, ápolókat, akár önként jelentkező  orvostanhallgatókat bevonni a betegmozgatás, forgatás, egyszerűbben megtanulható, felügyelet mellett végezhető feladatok, valamint az adminisztráció végzésére.

A további intenzív terápiásnak szánt ágyak jelentős részén intermedier ellátó osztályok kialakítását javasoljuk korábbi subintenzívek, posztoperatív őrzők, egyéb átmeneti egységek személyzetének bevetésével, ahol aktív ápolás és O2 terápia mellett megkísérelhető egyrészről a romló állapotú betegek intenzív osztályra kerülésének megakadályozása, másrészről az onnan kikerülőkre való átmeneti nagyobb odafigyelés.

Erősen javasoljuk továbbá a Magyar Orvosi Kamara munkacsoportja által még áprilisban elkészített etikai ajánlás bevetésére való felkészülést minden potenciálisan túlterhelődő, COVID betegeket ellátó kórházban.

Továbbiak a teljes cikkben