MOK: Nem a hálapénz a kampánytéma most az egészségügyben!

A Nemzeti Védelmi Szolgálat megbízásából, félmilliárd forintból készített kisfilmek apropóján több orvosszakmai fórumon felmerült, hogy nem a három éve illegális hálapénz a kampányra szoruló téma most az egészségügyben. A kórházakban és rendelőkben ugyanis úgy tűnik, hogy a hálapénz nagyon ritka jelenséggé vált és inkább másfajta trükkös megoldások alakultak ki a magán- és az állami ellátás határán. A hálapénzzel közös vonásuk, hogy ezeknek a fél- és illegális előnyszerzéseknek a nem betartott szabályok és a hiánygazdálkodás nyitnak teret, hiszen az ellátásokhoz, vizsgálatokhoz sokszor nem fér hozzá egyenlő eséllyel és megfelelő időben a lakosság. Az NVSZ célja valószínűleg jó volt, de a videók - jelentős stiláris problémáik mellett - nem a 2024 januárjában lényeges gondokat mutatják és kezelik - fejti ki a kamarai portálon a Magyar Orvosi Kamara elnöksége.

Milyen közegbe érkezett meg a két kisfilm? Az elmúlt három évben az egészségüggyel három olyan esemény történt, amit a benne dolgozók soha nem tapasztaltak még meg. 1) Lezajlott egy kimagasló halálozási aránnyal járó világjárvány, 2) a Kamara küzdelmének is köszönhetően illegálissá vált az egész rendszert mérgező hálapénz, valamint 3) megindult az egészségügy titkosított átalakítása. Utóbbi még javában folyik, és nem tudjuk, milyen irányban, milyen ütemtervben gondolkodik a kormányzat, meddig számítsunk erre a bizonytalanságokkal telített szakaszra. Az biztos, hogy az elmúlt három évben az állami egészségügyben dolgozó orvosok és ápolók is pontosan ugyanúgy érzékelik, hogy az ellátás általános színvonala romlik, ahogyan a betegek, akiken segíteni próbálnak. A tudat, hogy nem tudunk jól és hatékonyan segíteni, és a rajtunk is lecsapódó elégedetlenség a mindennapjainkat átható erkölcsi nehézségként (ún. moral distress) van jelen. Ez a folyamat egyszerűen romboló hatással van a benne dolgozókra - írták.

Az elnökség szerint az egészségügyben dolgozókat nagyon meg kellene becsülni és meg kell próbálni megtartani. Nem magyar sajátosság, Nyugat-Európa és az Egyesült Államok is azzal szembesült, hogy egyre kevésbé vonzó a fiatalok számára az orvosi és ápolói hivatás. Komoly utánpótlás gondok vannak ott is, amit már a keletről elszívott munkaerő sem képes megfelelően enyhíteni, emellett a pálya elhagyása is példa nélküli mértékű lett. Orvosi sztrájk volt az elmúlt hetekben Angliában és Németországban is. Kortünetként írják le a jelenséget az elemzők: a hivatásszereppel együtt járó önfeladás, a felelősség, az éjszakai és hétvégi munka, valamint, hogy nincs home office-ra lehetőség, mind olyan tényezők, amit ma a fiatalok kerülni igyekeznek. Ennek ellensúlyozására egyes országok az anyagiakon túl igyekeznek olyan munkakörnyezetet és olyan sokrétű támogatást adni a pályán lévőknek, ami jelzi, hogy kimagasló értékű tagjai a társadalomnak. Pozitív plakátkampányok folynak, folyamatosan fejlesztik a kórházakat, az orvos- és szakdolgozó társadalomnak komoly önrendelkezési jogot adnak, máshol külön nyugdíjprogramra, regenerációs távollétre számíthatnak.

Magyarországon égetően hiányzik ez a támogató hozzáállás. Kedvezőtlen munkakörülmények tervezett bevezetése - az egész vármegyére kiterjedő ügyeleti kötelezettség a háziorvosoknak, szakmailag nonszensz mértékűre emelt szakrendelői óraszámok, osztályos orvosok korlátlan vezénylése - mind távolabb viszik a sikeres reformot. Sőt, előbb suttogó, majd egyre nyíltabb narratívaként terjed, hogy azért nőnek az előjegyzési idők és a várólisták, mert nincs már hálapénz és lusták az orvosok. Ez valótlan állítás. A valódi ok az, hogy az egészségügyi ellátás finanszírozására (tehát a béren túl a szikére, fertőtlenítőre, a gipszre, a röntgenhez szükséges áramra, a gyógyszerekre, fűtésre, szemétszállításra stb.) lakosonként 1300 EUR összeget fordít az állam egy évben. Az EU-s átlag kevesebb mint feléből pedig erre futja. Korábban a hálapénz miatt nem jutottak a fiatal orvosok elég műtéti lehetőséghez. Most pedig azért kell visszafogni a műtétek számát, mert azok növelik a kórházak adósságát, ami miatt kirúgják az igazgatókat és elbocsátják a országos kórházi főigazgatót (akivel egyébként a Kamara munkakapcsolata kiváló volt).

Az egészségügy valódi problémáinak megoldásához drasztikus változások szükségesek. Elengedhetetlen a nagyobb mértékű finanszírozás, de a beletett pénz hatékony hasznosulásához strukturális, financiális és szemléleti reform is szükséges. Ezek részben elindultak, azonban irányuk átláthatatlan, a folyamat nem követhető, a cél nem világos, ezért nem bírja a benne dolgozók bizalmát.

Az egészségügyi dolgozók tudják, hogy a gyógyuláshoz sokszor fájdalmas beavatkozások kellenek. De a beteg is akkor gyógyul a legjobban, ha kellő felvilágosítást követően tisztában van a baj mértékével, látja a gyógyuláshoz való út lépéseit, az esélyeket, és ha maga is tehet gyógyulásáért, a folyamat értő résztvevője lehet.

Látványos, hogy az államtitkárság átalakítási lépései gyakran nem a tervezettnek megfelelően alakulnak. Nem feltételezhető például, hogy az államtitkárság terve szerint január első munkanapján az egész országban működésképtelenséget kellett volna jelentenie egy csomó osztálynak, ami miatt a tisztifőorvosnak helyettesítő intézményeket kellett kijelölnie szerte az országban. Mégis így történt. Ha a kigondolt terv nem megfelelően alakul, az felveti a kérdést, hogy jól tervez-e, jó adatokból dolgozik-e az államtitkárság.

A Magyar Orvosi Kamara alapvető célja, hogy a magyar egészségügy reformja sikeres legyen, ezért a betegágyak és rendelő valóságát mindig igyekszünk az egészségügy vezetése elé vinni. Ez a munka azonban csak akkor lehet hatékony, ha az egészségügyi átalakítás irányítói valódi partnernek tekintik a kamarákat és főként az egészségügyben dolgozókat.

Ennek megfelelő kampányokat kellene látnunk a tévében is - írták.