MOK: nem kell nagyot húzni a nadrágszíjon

Négyéves ciklusának utolsó esztendejét viszi a Magyar Orvosi Kamara elnöksége. A hivatásrendi köztestület előtt még számos feladat áll, nehezített pályán. Kincses Gyulával, a kamara elnökével a kötelező kamarai tagság megszüntetése miatt kialakult új helyzetről is beszélgettünk.

Milyen szakmai feladatokra fókuszál az elnökség?

Mindegy, hogyan minősítjük a kormányzati támadást, a szándék ellenére az orvosi kamara feladatai alapvetően nem változtak. A kollektív szakmai érdekvédelem ugyanúgy folyamatosan dolgunk, és ezt közelítenünk kell a kormányzat, illetve adott esetben a nyilvánosság felé.  Másrészt szakmai együttműködésre, illetve befolyásolásra kell törekedtünk. A törvénymódosítás a kötelező tagságot megszüntette, az etikai eljárásokat elvette tőlünk, de az egyeztetésben való részvételt nem érintette. A jogszabályi háttere továbbra is megvan annak, hogy minden törvény-, rendelettervezetet véleményeznünk kell, és mi ezzel a lehetőséggel változatlanul élni is akarunk. De a formális, látszategyeztesésekből továbbra sem kérünk. Valós szakmai párbeszédre törekszünk. Az elmúlt időszak történései, változásai tükrében pedig különösen fontos, hogy jogi védelmet nyújtsunk azoknak a kollégáknak, akiket valamilyen jogi hátrány, sérelem ér. 

Szakmai területen milyen egyeztetések zajlanak az államtitkársággal?

December óta a kamara mint köztestület és az államtitkárság, az államtitkár között semmilyen kommunikáció, semmilyen együttműködés nincs. Ugyanakkor változatlanul megkapjuk a jogszabály-tervezeteket véleményezésre. Sőt, létrejött az indikátor munkacsoport az államtitkárság mellett, aminek tagja a Magyar Orvosi Kamara Háziorvosi Csoportja is. Ez azért is fontos, mert a követeléseink egyik leglényegesebb része az alapellátás fenntarthatóságának biztosítása, és az alapellátást ért szakmai finanszírozási sérelmek korrigálása. A bevezetett változások az indikátor rendszerben nem alkalmasak az orvosi munka tényleges mérésére, mert az indikátorok teljesülése jobban függ a lakosság szociokulturális státusától, mint az orvos munkájától. Ilyen szempontból tehát van bizonyos együttműködés az egészségügyi kormányzat és a kamara között, de úgy, mint kamara, eddig nem kapunk tárgyalási ajánlatot.

Van-e esetleg valami aktuális információjuk a munkacsoportban zajló egyeztetésekről?

Alapvető probléma, hogy olyan helyzetben indították el a változásokat, gondolok a működést garantáló fix díjak elvonására, amikor számos egyéb gond terheli a praxisokat, például az elszálló rezsi, az infláció kompenzációjának elmaradása. Az új indikátorrendszer számos esetben az orvos által nem befolyásolható tényezőkön alapul, mert hiába győzködi a betegét, hogy menjen el szűrésre, ha annak nincs pénze buszra sem. Ezeket a problémákat folyamatosan hangoztatjuk, kiderül milyen eredménnyel.

Vagy nem is küldheti, mert a laborszolgáltatók hetek-hónapok múlva tudják csak fogadni a betegeket…

Igen, és ez indikátor szinten szintén a háziorvoson is csattan… Aggódunk, hogy az elöregedő háziorvosi kar tagjai a megnövekedett terhelés és bizonytalan finanszírozás miatt nagyobb számban fogják a tevékenységüket abbahagyni, éppen ezért az alapellátás megmentése, jövőjének biztosítása a kamara kiemelt feladata.

Átmeneti finanszírozással támogatja az állam a praxisokat. Ezzel elégedettek?

Mindenképpen örülünk neki, de nem teljes az öröm, hiszen ez a támogatás három hónapra szól, tehát csak átmeneti. Ha emiatt nem zárnak be most praxisok, és a három hónap alatt lehet megoldást találni, akkor ez hasznos, de önmagában csak ezzel a lépéssel nem oldódik meg a probléma.

Említette, hogy a jogsegélyszolgálatot erősítik. Melyek a legjellemzőbb ügyek, amelyekben segítséget kérnek a tagjaik?

Most a forró terület az alapellátási ügyelet, illetve ezen belül is a szerződéskötési kötelezettség kérdése. Az orvosokat kötelező, de jogilag vitatható határozatok megtámadása érdekében a kamara pertársaságot szervezett a háziorvosoknak. A jogi környezet miatt ezt megyénként kellett megszervezni. Ez a folyamat most lelassult, mert közben jogszabály-változás történt, de ez jó példája annak, hogy a tagok képviseletét a kamara elvállalja szakmailag is, pénzügyileg is. A jogvédelem azért is kiemelten szükséges, mert azt látjuk, hogy a jogalkotás most nagyon bizonytalan minőségű, és akkor kulturáltan fogalmaztam. Az ellentmondásos, nem egyértelműen értelmezhető jogszabályok miatt számtalan jogvita keletkezett, keletkezik, és mi ebben a vitában a kollégák mellé állunk.

Kanyarodjunk az anyagi ügyekre! Hogyan vészelik át, kezelik a forrásszűkülést?

Mivel a korábbi tagok több mint kétharmada döntött a maradás mellett, a korstruktúrát is figyelembe véve láthatjuk, hogy nincs akkora visszaesés a tagdíjbevételben, amely a kamara ellehetetlenülését okozná. Még nem tudok számot mondani, de a várható, körülbelül 70 százalékos bevétel garancia arra, hogy az alapszerkezetet, a megyei szervezeteket ne fenyegesse veszély. Ami viszont nem kérdés, hogy kisebb struktúrára van szükség megyénként is, országosan is. Lesznek elbocsátások, de nem tömegesek. Miután az etikai rendszert a kormány elvette a kamarából, itt is változásokra van szükség, hiszen nem lehet fenntartani a korábbi intézményrendszert. Gondolkodunk az országos küldöttek létszámcsökkentésében is, hiszen 400 fővel nem elég hatékony, ráadásul drága is a működtetés. Mindenről a Területi Szervezetek Tanácsa és az országos küldöttgyűlés fog dönteni, ez ugyanis nem elnöki, elnökségi hatáskör. Nagyon úgy néz ki, hogy az egy tagra jutó tagi szolgáltatás nem fog csökkenni. Legelőször kasszát kell csinálni, utána kell a költségvetést ennek megfelelően újra osztani, és az határozza meg a szükséges szervezeti változásokat.

Hogyan készül a kamara vezetése az ősz végi tisztújító közgyűlésre?

Erős fél év áll előttünk. Júliusban össze kell hívni az országos küldöttgyűlést, meg kell megváltoztatni az Alapszabályt, és csak utána lehet a területi szervezeteknél egy más, kisebb szerkezetet kialakítani, illetve kevesebb országos küldöttet megválasztani. Ezután az év vége felé kerül sor az országos vezetők megválasztására, ekkor amúgy is lejárna a négyéves ciklusuk. Az országos vezetésben szeretnénk, ha a különböző szakterületek reprezentálva lennének, hiszen ma például nincs háziorvos az országos elnökségben.

Ez nagyobb létszámú elnökség lenne?

Nem, semmiképpen! Most is három alelnök van, és annyi is maradna, de a fogászat mellett lehetne az alapellátásnak, a szakellátásnak alelnöke. Nem álltában választanánk titkárt, hanem például jogi és munkajogi ügyekért, vagy például a finanszírozási kérdésekért felelős titkárt. Tehát célzott feladatokat rendelnénk az egyes pozíciókhoz. Ezzel tudjuk garantálni, hogy az elnökségben minden fontos kérdésnek legyen valamilyen hozzáértő, illetve azért felelős tagja. Az, hogy ilyen jellegű változás kell a vezetésben, már tavaly egy, az Orvosok Lapjában megjelent cikkben felvetettük. Ebből is látható, hogy nincs kapcsolatban a bevételeink alakulásával, hiszen nem mostani a javaslat. De ismét hangsúlyozom: ezekről a kérdésekről közösen kell majd döntenünk.

Milyen személyes elképzelései vannak az ősz végi tisztújításig?

A hatékony érdekvédelem és a szakmai együttműködés egyensúlyának megteremtése. Nem szabad olyan helyzetbe kerülnünk, hogy legitimációs céllal látszategyeztetésekben veszünk részt, hogy nem vagyunk igazi részesei a folyamatnak, de olyan helyzetbe se kerülhetünk, hogy mindent negálunk, és így kikerülünk abból a körből, amelynek a folyamatokra ráhatása van. Vagyis az én elképzelésem nem változott: az orvosi kamarát egy erős érdekvédelmi szervezetnek szeretném megtartani, aminek ráhatása van az egészségpolitikai folyamatokra, és részese az egészségügyi rendszer jobbításának, megújításának.