Ne tekintsük alku tárgyának szakmai értékeinket!

A Kórház szaklap decemberi száma interjút közöl dr. Varga Péter Pállal, az Országos Gerincgyógyászati Központ főigazgatójával. A beszélgetés rövidített változatát adjuk közre az alábbiakban:

– A korábbi években több szakterületen hosszú várólisták alakultak ki, elsősorban a tervezett műtétre váró betegek körében. Ez különösen súlyos helyzetet teremtett az ortopédia és a gerincsebészet területén. A kapacitások korlátozása és egyes műtétek elégtelen HBCS-fedezete miatt lehetetlen volt kielégíteni a lakosság szükségleteit. A kormány lehetőséget adott, hogy az OEP hatásos lépéseket tegyen a helyzet rendezésére. A mi esetünkben ez azt jelentette, hogy bővíthettük az ellátókapacitást, újabb műtőt állítottunk üzembe és fejlesztettük az intenzív osztályt. Az OEP szakemberei átvilágították intézetünk tevékenységét, megvizsgálták költségeinket. Szorosan együttműködve elemeztük az egyes műtéti típusok szakmai követelményeit, költségeit, megszüntetve az ellátást akadályozó veszteséget. Az év végére a várólisták jelentős csökkenéséről, egyes betegségek esetén megszűnéséről számolhatok be. Az OEP szakembereivel való együttműködés nemcsak intézetünknek, hanem a gerincbetegek ellátásában szerepet játszó három egyetemi központnak is nagy segítséget jelent.

– Vannak-e új trendek a gerincbetegek ellátásában?

– Ismert tendencia a lakosság idősödése, ez új kihívás az egészségügyi rendszerek számára. A korosodó embereknek a gerincük is korosodik. Egyre több panaszt okoz, és a súlyos fájdalom, esetleg idegrendszeri tünetek miatt az idős ember elveszti aktivitását. Ez súlyos következménnyel jár a keringési rendszerre, a veseműködésre, a tüdő teljesítményére és a mentális leépülés is felgyorsul. Ez egyre több munkát ad az orvosoknak, az intézményeknek, a családoknak, és egyre több pénzbe kerül. Kórházról kórházra járnak, és életük egyre reménytelenebb. A műtéti ellátás után (komoly előkészítést igénylő, sok órás beavatkozás, utána intenzív ellátás és korai rehabilitáció) az idős betegek szinte kicserélődnek, „kivirulnak". A féléves kontrollon gyakran alig ismerem fel operált betegeinket, a depressziós, kínlódó, elhanyagolt beteg helyett egy derűs, aktív ember lép elém. Ilyenkor lehet igazán észlelni, hogy milyen fontos az ember számára az időskori jó életminőség. Ez az egészségügy számára is segítség, nem beszélve a családokról, a társadalomról. A háziorvosokkal és a belgyógyászokkal kialakult kapcsolatrendszer hatására egyre több idős beteg kerül nálunk kiterjesztett műtéti ellátásra. Az elmúlt év során javult a fiatal, scoliosisos betegek ellátása is. Korábban olyan rossz volt a finanszírozásuk, hogy csak kivételesen súlyos betegeket tudtunk ellátni, nagy veszteséggel. Idén 150-nél több műtétet végezhettünk, és a pécsi ortopéd klinikával együtt az ellátásokat országos szinten hatékonyan javítani tudtuk. A kisgyermekek gyógyítása terén országosan vannak még problémák. Itt jelentős változások vannak a fejlett országokban, a passzív fűzőviselés helyett a legtöbb esetben a korai aktivitás fejlesztése kerül előtérbe. Az Ortopéd Szakmai Kollégium, a Magyar Gerinctársaság és a gyermekeket ellátó ortopéd szakemberek a közeljövőben áttekintik a meglehetősen atomizált ellátási helyzetet, és programot dolgoznak ki a kisebb gyermekek egységes szakmai elvek szerint történő korszerű ellátására.

– Milyen gondolatok foglalkoztatják a szakembert, a kórházigazgatót?

– Sokat töprengek a helyzetünkön. Most, ilyen nehéz időkben különösen fontos, hogy emberi, szakmai értékeinket ne tekintsük alku tárgyának. Az orvos, az orvoslás egy rendkívüli, társadalmi hasznosság tekintetében priorizált tevékenység. Nekünk, orvosoknak erről soha nem szabad megfeledkeznünk. Hogy az aktuális politika, a pénz vagy a biztosítási politika hogy bánik velünk, hova sodor bennünket, az egy dolog, nekünk soha nem szabad más igazodási pontot találni, mint a beteg érdeke. Ez leegyszerűsíti a világhoz való hozzáállásunkat. Ha abból indulok ki, hogy az én tevékenységem, a napi szakmai munkám a beteg érdekeit szolgálja, és amikor a társadalom szélesebb nyilvánossága elé lépek, azt a betegeim érdekében teszem, akkor ez elhelyez engem a társadalomban.