Ne tiltakozzunk, inkább oltakozzunk!

Az október 7–9 között megtartott Magyarországi Egészségügyi Napok konferenciáján dr. Bujdosó László, a Nemzeti Pandémiás Bizottság elnöke „Információk az influenzajárványról és vakcinálásról" címmel tartott előadást az ország pandémiás felkészültségéről.

Bujdosó László bevezetésképpen ismertette, hogy a XX. századi világjárványok milyen jelentős emberáldozatokat követeltek. A múlt században, az 1918. évi pandémia (Spanyol nátha, H1N1) enyhe lefolyású járványként kezdődött, majd hat hónapon belül halálos megbetegedést okozó formában tért vissza, és a becslések szerint 40–50 millió áldozatot szedett. Az 1957-es pandémia (Ázsiai influenza, H2N2) kezdetben úgyszintén enyhe volt, majd súlyosbodott valamelyest – bár az 1918-as járványhoz képest sokkal kevésbé volt elsöprő erejű –, és 1 millió ember halálát okozta. Az 1968-as pandémia (Hong-Kong-i influenza, H3N2) eleinte viszonylag enyhe volt (az első hullámot megelőzően csak szórványos megbetegedések jelentkeztek) és az érintett országok zömében – bár nem mindegyikben –, ez a második hullámban is így maradt; a halálesetek száma 1 millió volt.

A pandémiára komplex eszköztárral kell felkészülni, hiszen a vírus könnyen mutálódhat, ennek következtében a pandémiás védőoltás hatékonysága csökkenhet, és ilyenkor más eszközök szerepe megnövekszik a járvány következő hullámainak megfékezésében. Komplex felkészülés elemei a pandémiás vakcina, a szezonális influenza vakcinák, az antivirális szerek, az antibiotikumok, továbbá a különböző szervezési intézkedések és egyéb védőeszközök, mint például az iskolák, óvodák bezárása, a tömegrendezvények tiltása, a maszkok viselése, a fertőtlenítők fokozott használata.

Magyarországi vakcina-előállítás 1961 óta folyik. Azóta több, mint 20 millió oltás történt, komolyabb mellékhatás, szövődmény nélkül. Magyar oltóanyag beadását követően például még soha nem fordult elő Guillian-Barret szindróma. Egyébként a legutóbbi négy évtizedben összesen négy Guillian-Barret szindróma alakult ki, egyik sem magyar oltóanyag beadását követően. Mind a négyet ugyanannak a külföldi gyártónak a split vakcinája okozta. A Pandémiás Bizottság elnöke ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy oltott ember még soha nem halt meg influenzában.

Az idehaza előállított vakcina teljes vírust tartalmaz, elölt formában, ezáltal erősen immunogén. Sejtes immunválaszt is kivált – erre más vakcinák nem képesek –, és mivel ez immunemlékezetet is erősít, ezért tartósabb az immunválasz. Mivel a vakcina az előállítás módja következtében nagy tisztasággal rendelkezik, emiatt gyengén reaktogén, tehát nem vált ki a beoltottból semmilyen komoly ellenreakciót. Nem igaz, hogy a beoltott influenzás tüneteket produkál.

Az ország nem halad a kívánt mértékben a felkészülésben, mégpedig a következők miatt. Sajnos, felelőtlen szóbeszéddel sikerült elbagatellizálni a veszélyeket, mert teret kaptak a buta vagy hazug nézetek a megelőzhetőséggel és a védőoltásokkal kapcsolatban, amik az oltási és az „oltakozási" kedvet egyaránt rontották. Jelenleg kevesebben akarják beoltatni magukat, mint egy szezonális járvány előtt. Kevesebb orvos kíván oltani, mint ahányan rendszeresen szezonális influenza járvány idején egyébként szoktak. Nagyon kevesen vannak tisztában az esetleges lehetséges következményekkel. Valótlanok azok az állítások, hogy ennek az enyhe lefolyású megbetegedésnek nincsenek kockázatai, illetve hogy a megbetegedés kockázata összevethető a védőoltás kockázatával. Ehelyett több ezer halott, több tízezer kórházba kerülő beteg, több százezer táppénzes, 20–40 százalékos munkahelyi hiányzás, továbbá ezeknek a közgazdasági vonatkozásai, az akár százalékban kifejezhető GDP-csökkenés jelentheti a valós veszélyeket Magyarországon. Félő, hogy az állampolgárok nincsenek tisztában a kockázatokkal, a lakosságban hamis biztonságtudat alakult ki. Azért, mert nem tudjuk, vagy mert nem akarjuk tudomásul venni a veszélyeket. Ugyan annak is van némi valószínűsége, hogy a vírus meghátrál, de egyáltalán nem biztos, hogy így fog történni, sőt sokkal valószínűbb, hogy influenzavírusként terjed majd tovább. Ez ellen a hatásos megelőző eszköz már rendelkezésünkre áll, és ez a védőoltás.

Az egészségügynek alapvetően hármas a felelőssége. Egyrészt az orvos felelős azért, hogy amikor a betegeinek szüksége van rá, akkor rendelkezésre álljon. Másodsorban az egészségügy felelős azért, hogy ő maga ne ártson; az egyik legfontosabb elv a nil nocere. Ez esetben azt jelenti, hogy ő maga ne váljék a fertőzés forrásává a betege számára. Ennek a kritériumnak kizárólag úgy tud megfelelni, ha beoltatja magát. Harmadrészt pedig a doktor mindig példát is mutat a páciense számára. A beteg azt fogja követni, amit az orvosától lát.

Egyetlen megoldás marad tehát, a tömeges védőoltás. Matematikai modellekkel megbecsülhető, hogy mekkora a kívánatos lakosságoltottsági arány. Össztársadalmi szinten a lakosság legalább 47 százalékát kellene beoltani, hogy a járvány megelőzhető legyen. Erre felkészültünk, hatmillió oltóanyag bizonyosan rendelkezésre fog állni.