Nem diagnosztizált tüdőrák okozta halálozás Magyarországon

Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2019-ben 8447 ember halt meg tüdőrákban, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisában ugyanez a szám azonban 1203-mal (14%-kal) kisebb volt. Az MSD, a világ egyik vezető innovatív gyógyszercégének magyarországi leányvállalata a közelgő Nemzeti Rákellenes Nap alkalmából bemutatta a „HULC – Hungarian Undiagnosed Lung Cancer”, azaz „A nem diagnosztizált tüdőrák Magyarországon” című adatkutatás eredményeit, mely a téma elismert szakértőinek közreműködésével valósult meg, az eltérés hátterének megismerése céljából. A tanulmány részletesen elemzi ezen 1203, tüdőrákban elhuny beteg adatait, akiknél a leromlott általános állapotuk miatt a komplex kivizsgálás már nem valósulhatott meg, így nem részesülhettek onkológiai kezelésben. Az adatok pontos elemzése segíthet abban, hogy a betegek minél korábbi stádiumban juthassanak el a pontos diagnózisig, és a megfelelő kezelés biztosításával megkaphassák a túlélés esélyét - adtak ismertetőt közleményben.

Az onkológiai kezelés elkezdéséhez szükséges a pontos diagnózis felállítása. Ez egy komplex, hetekig tartó kivizsgálást igénylő folyamat, melyet hazánkban világszínvonalon végeznek, de rossz általános állapotú betegeken nem kivitelezhető. A HULC-kutatás célja az volt, hogy minél pontosabban meghatározzák, hány olyan hazai beteg van, aki már csak a boncolás során kaphatta meg a tüdőrák pontos diagnózisát, és életük során mik a markáns különbségek köztük és az időben felfedezett tüdőrákos betegek között. Az MSD munkatársai mellett a tanulmány szerzői közt megtalálhatók a tüdőrákot kezelő hazai orvosi centrumok vezetői, az akadémiai szféra epidemiológiai és egészségügyi szakértői, a hazai egészségbiztosító és a KSH munkatársai, valamint más szakemberek is. A kutatás jelentőségét mutatja, hogy a magasan jegyzett, nemzetközi Frontiers of Oncology című szakmai lapban jelent meg.

Polányi Zoltán, az MSD kommunikációs és kormányzati kapcsolatok igazgatója elmondta: „Az 1203 betegnél is felmerült a tüdőrák gyanúja, viszont állapotuk nem engedte meg a nagyobb megterheléssel járó beavatkozásokat, amivel a tüdőrák szövettani típusa igazolható lett volna. Enélkül az onkológiai kezelést nem lehetett elindítani. Az ő esetükben a tüdőrák a boncolás során igazolódott.

Miért fontos, hogy foglalkozzunk ezekkel a betegekkel? Évi ezerkétszáz ember halála önmagában is jelentős probléma, de ha a nem diagnosztizált tüdőrákra külön betegségként tekintenénk, rögtön a tíz legnagyobb halálozással járó daganatos megbetegedés közé sorolhatnánk. Az így elvesztett betegek majdnem ugyanannyian vannak, mint a prosztatarákban elhunytak.”

A tüdőrák halálokkal regisztrált betegek 14%-a ugyan bekerült az ellátórendszerbe (hiszen kórházban hunytak el), de már olyan későn, hogy nem volt mód a komplex kivizsgálásra, a tüdőrák típusának precíz megállapítására. Az adatok pontos elemzéséből kiderült, hogy a nem, vagy igen későn, a haláluk után diagnosztizált betegek valamivel idősebbek (átlagosan 71 évesek), többnyire egyedülállók és alacsonyabb iskolai végzettségűek voltak, mint azok, akik a pontos diagnózis birtokában érdemi kezelésben részesülhettek. A HULC-vizsgálat azt is megmutatta, hogy ezen betegek a haláluk előtti két évben évente 11-12 alkalommal megjelentek az alapellátásban.2 Noha különböző vizsgálatokat végeztek rajtuk, nagy valószínűséggel a tüdőrákra utaló korai jelek felismerés nélkül maradtak, vagy eleve későn mutatkoztak. A szakemberek dolgát megnehezíti, hogy a tüdőrák tünetei többnyire már olyan későn jelentkeznek, amikor a daganat előrehaladott stádiumban van.

Dr. Kiss Zoltán (MSD) a kutatást végző munkacsoport vezetője, a Pécsi Tudományegyetem ÁOK címzetes egyetemi docense ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy „a halálozás utáni pontos tüdőrák-diagnózis 14%-os aránya nem azt jelenti, hogy Magyarországon ilyen rossz az ellátás helyzete. A jelenség oka inkább az, hogy Magyarországon messze magasabb arányban boncolnak a kórházi halálozást követően (30-40%), mint a környező, s főként a nyugati országokban (5-10% alatt). Ez, és a hazai jelentős egészségügyi adatvagyon lehetővé tesz ilyen specifikus kutatásokat is.”

A megoldási lehetőségekkel kapcsolatban Polányi Zoltán elmondta: „Hazánkban a leggyakoribb tumoros halálok a tüdőrák. A sokszor észrevétlenül fejlődő daganattípusoknál – mint pl. a tüdő- vagy vastagbélrák - elengedhetetlen az ismereteink bővítése, az edukáció, a betegek, háziorvosok fokozottabb bevonása (jogosultságaik bővítése), a tünetek korai észlelése, a betegutak lerövidítése, és a rizikócsoportba tartozó, de még tünetmentes páciensek alacsony dózisú CT-vel végzett szűrésének meghonosítása. Mivel a nem diagnosztizált tüdődaganat elsősorban a magányosan élő, idősebb korosztályban fordul elő, a tünetek észlelésében és az orvoshoz jutásban nagy szerepe lehet a közvetlen környezetnek is. Emellett továbbra is kiemelten kezelendők az elsődleges megelőzési (primer prevenciós) intézkedések. A már bevezetett dohányzásellenes intézkedések eredményeit az MSD korábbi vizsgálata (HeLP3) már ki is mutatta: főként a férfi populációban a tüdőrák előfordulása jelentősen csökkent.”

A HULC-kutatás eredményei ezen a linken érhetők el, angol nyelven