Nem halaszthatók az erőteljes kormányzati lépések

Az ágazatban megkezdett tulajdonváltásról, az egészségügyi intézmények adósságának rendezéséről, az emberi erőforrás helyzetről, valamint a gyógyszer- és az orvostechnikai eszközök finanszírozásról tanácskoztak a résztvevők a Medicina XXIV. címmel tartott konferencián február 23-án. A szakmai vitát követően a jelenlévők konszenzus megállapításokat fogadtak el azzal a céllal, hogy az egészségügyi ágazat széles rétegének véleményével segítsék a döntés előkészítők és döntéshozók munkáját a betegellátás javítása érdekében.

A délelőtti szekció előadásai és a vita elsősorban a gyógyító intézmények működési feltételeivel foglalkozott. A vitát követően az alábbi konszenzus megállapításokat fogadták el:

1. A jelenlegi egészségügyi rendszer nagyon rossz állapotban van, erőteljes kormányzati lépésekre van szükség a további erodálódás megakadályozása érdekében.

2. A szakma által támogatott Semmelweis Tervet - az esetlegesen felmerülő érdeksérelmek miatt - nem szabad felpuhítani, ellenben az átalakítás ütemének felgyorsítását a kapacitások átrendezése terén indokoltnak látjuk.

3. A kórházon kívüli ellátórendszerben eddig kevés érdemi kormányzati beavatkozást figyelhettünk meg. Még az idei esztendőben fontos lenne a járóbeteg-ellátásban (szakrendelőknél és a háziorvosi rendszerben) tervezett változtatások konkrét részleteit megismerni.

4. Tisztában vagyunk a hazai kritikus gazdasági helyzettel, ezért úgy véljük, nehéz időkben különösen indokolt, hogy a kormányzat illetve a Parlament prioritásokat állítson fel a forrásallokáció hatékonyságának növelése érdekében. Az egészségügynek ott a helye a legfontosabb prioritások között, különösen a humánerőforrást érintő krízisek okán. Erre való tekintettel javasoljuk, hogy még az év első felében az érintettekkel egyeztetve rövid-, közép-, és hosszú távú tervet dolgozzanak ki az emberi erőforrás itthon tartására, amelyhez alapvetően kormányzati forrásokból kell többletjuttatást biztosítani. Elkerülhetetlen az életpályamodellek kidolgozása is, további halogatásnak nincs helye.

5. Az egészségügyet változatlanul szolidaritási alapon működő, alapvetően közfinanszírozott ellátó rendszerként értelmezzük, amely fenntartásához további közforrások bevonása nélkülözhetetlen. Javasoljuk az egészségügyet érintő forrásteremtés vonatkozásában a fogyasztáshoz köthető adók nagyobb mértékű beemelését. Jó iránynak tekintjük a népegészségügyi termékadó, valamint a baleseti adó megjelenését a források oldalán. Ennek ellenére megkerülhetetlen a magánforrások kiegészítő területeket érintő, de szervezett, szabályozott módon való becsatornázása. Várjuk, hogy a kormányzat átfogó javaslatot tegyen le az asztalra a magánforrások bevonására.

6. Az innováció ellátórendszerbe történő bekapcsolása létfontosságú az orvosi és egyéb technológia folyamatos fejlődése miatt. A kormányzati szándékok ennek biztosítására nem ismertek. Fontos lenne, hogy a szakmai közvélemény megismerhesse a tárca ez irányú javaslatait.

7. A korszerű szakmai eljárásrendek, protokollok ma már ilyen finanszírozás mellett betarthatatlanok. A kormányzat döntsön arról, vissza kíván-e lépni az eljárásrendek, protokollok vonatkozásában az olcsóbb technológiák felé, vagy kiegészítő források után néz.

A délutáni szekció előadásai és a vita elsősorban a gyógyszerágazattal foglalkozott. A vitát követően az alábbi konszenzus megállapításokat fogadták el:

1. A gyógyszer és gyógyászati segédeszköz közkiadások csökkentése a kormányzati célkitűzések egyik hangsúlyos eleme, amelynek végrehajtása érinti az egészségügyi szolgáltatókat, az egészségügyi dolgozókat, a kereskedelem szereplőit, a gyártókat és legfőképp a betegeket. Az ágazat egészét érintő beavatkozásokat csak az érintettekkel folytatott szakmai egyeztetések és megfelelő hatásvizsgálatok elvégzése után érdemes végrehajtani.

2. A Széll Kálmán Terv miatt a közbiztosító gyógyszerkasszájának kurtítása (idén 83, jövőre és utána 120-120 milliárd) miatt veszélybe kerülhet a betegek gyógyszerellátása. Elkerülhetetlen, hogy a kormányzat a többletkiadások egy részét ne hárítása át a gyógyszerpiac egyes szereplőire, azaz a gyártókra, forgalmazókra és a betegekre. Fontos volna azon kormányzati szándék deklarálása, hogy az egyes piaci szereplőket milyen mértékben érintik a többletterhek, illetve ezzel párhuzamosan biztosítani kell, hogy független szakmai szervezetek a tényleges többletterheket mérni tudják.

3. Az egészségipar a gazdaság húzóágazata lehetne. Ennek eléréséhez azonban szükséges hosszú távú nemzeti egészségipar-politikai koncepció kidolgozása az érintettek bevonásával.

4. A gyógyszeripar jelentős egészségügyi és nemzetgazdasági hozzáadott értéket képvisel, ezért lenne fontos az ágazatot érintő jelentős mértékű adózás megszűntetése. A többi nemzetgazdasági ágazatból 2013-tól kivezetik a különadókat, de a gyógyszeripari különadók kivezetéséről nem esett szó az utóbbi időben. A kiszámíthatóság miatt helyes lenne a gyógyszerágazatban is határidőt szabni a különadók kivezetésére.

5. A bizonyítottan költség-hatékony innovatív orvosi technológiák (pl. gyógyszerek, orvos technológiai eszközök) alkalmazása megkérdőjelezhetetlen a gyógyításban, ezért fontos volna egyértelmű egészségpolitikai állásfoglalás arról, hogyan biztosítható a költség-hatékony innovatív technológiák alkalmazása a hazai egészségügyi rendszerben.

6. A generikus gyógyszerprogram jelenleg az árak folyamatos csökkentésén alapul. Fontos volna azon kormányzati elképzelések megvitatása, hogy milyen módszerekkel biztosítható egy ilyen rendszerben a gyógyszerellátás biztonsága, és a betegek adott hatóanyagra vonatkozó terápiahűsége.

7. Az egészségügyi intézmények finanszírozási rendszerét oly módon kell átalakítani, hogy nagyobb eséllyel legyen biztosítható az intézmények kiegyensúlyozott gazdálkodása, a gyógyszer és orvos technológiai beszállítókkal szembeni fizetési kötelezettségek törvényben előírt határidejének teljesítése.