Nem robbant szét…

Nem jöttek be az apokaliptikus jóslatok. Mert minden MOK ellenes szereplő a tagdíjemelésre koncentrált. Azon hüledezett, azon jajongott, azon demagógkodott. Úristen, mennyi pénz! És ilyen hirtelen! És szegény fiatal orvosok! És mire fogják költeni? Éger és kollégái ebből fognak sarokházat építeni! És így tovább…

Ja, hogy a kamara több mint 100 alkalmazottja öt év óta egy fillér béremelést sem kapott? Ezt a tényt a megtévesztés és hazugságcunami teljesen eltakarta. Ja, hogy a mostani emeléssel a közalkalmazott orvosok havi 207 000 Ft béremeléshez jutottak? Az eddigi, nagyon alacsony fizetésük mellé. És akkor ilyen pofátlan tagdíjemelés?

Havi 1700 Ft az 5 liter benzin, vagy 2-3 korsó sör, egy olcsó helyen. Egy nagyon szerény ebéd. De ezt már nem írták meg. És mit ad ezért a kamara? Semmit! Csak elvesz! Megnehezíti az életet! (Kár hogy nem hallották a küldöttek hozzászólásait a területi munkájukról és a nagy számú etikai ügy megkövetelte munkáról.) Néhány fiatal kolléga: MOK-ra nincs is szükség!

Édes Istenem, ha már nem tudják, legalább a hergelésben részt vevő tapasztaltabbak elmesélhették volna, hogy minden fejlett országban van ilyen szervezet. Nem, egy ilyen gyűlöletkampányban jól jön a harsogó hepciáskodás, miért szólnánk neki, hogy csacsiságot beszél. A sajtó (egy része) pedig tette a dolgát, hozta a szenzációt.

Kíváncsi voltam a küldöttközgyűlésre, elmentem hát. Méltósággal elkezdődött. Himnusz, megnyitó, kitüntetések, szózat, protokoll vége. Bejelentés: határozatképes a Közgyűlés. Na, ez emelte a tétet, egy teljes legitimitású közgyűlés a MOK szabályai szerint bármit tehet.

Nem tudom, hogy tudták-e a korábbi protestálók, hogy az igazi, döntő kérdések most jönnek. A tagdíjemelés fontos, de egyáltalán nem döntő jelentőségű, hiszen a MOK gazdálkodása kiegyensúlyozott és tartalékai is vannak. Az élet-halál kérdése az Elnök és az Elnökség számára, hogy elfogadja-e a közgyűlés az éves beszámolót. A Küldöttközgyűlés a MOK Országgyűlése. Ha leszavazza az elnök beszámolóját, az olyan bizalmi válságot jelent, aminek konzekvenciáit le kell vonni.

Napirend előtti hozzászólások. Kulturált hangnem. Ez kellemes meglepetés volt, nem került be az előző napok harsány kiabálása a terembe. Az elnöki beszámoló részletes, világos és jól érthető volt. A küldöttek nagy figyelemmel hallgatták. Zajongás, bekiabálás nélkül, csendben. Hozzászólások korrekt hangnemben. Titkos gépi szavazás: 171 igen, 16 nem, 15 tartózkodás mellett elfogadták! Ez az igazi meglepetés. Ha úgy tetszik: az igazi győzelem. Éger István és elnöksége megerősödve került ki a bizalmi szavazásból.

Utána következett a MOK Országos Hivatal vezetőjének, dr. Farkas Gergelynek a beszámolója a gazdálkodásról. Jól dokumentált, szakszerű prezentáció. Alapos, meggyőző. Kérdések, válaszok. Szavazás: 157 igen, 11 nem, 16 tartózkodás. Ismét minősített többség. Ezek után nem gondolom, hogy az igazságszolgáltatás hiányolná a gazdálkodás átláthatóságát.

A MOK vezetése megnyerte a háborút. Jogi értelemben zavartalanul kitöltheti a mandátumát. Jövő ilyenkor már nincs értelme a bizalmi szavazásnak, hiszen a fő tennivaló a következő kamarai választás előkészítése lesz. A hátralévő idő legnagyobb kérdése, hogy sikerül-e megtalálni, kiválasztani és felkészíteni olyan kollégákat, akik elkötelezetten vállalják azt a sok többletfeladatot, amit nagy tisztesség elvégezni az orvosok közössége érdekében, de fizetség nem jár érte, és köszönet is kevés.

A magyar orvosok küldöttei bölcsen és higgadtan döntöttek. Nem dőltek be a politikai szirénhangoknak, és kifejezetten ellene voltak a karaktergyilkos sárdobálásnak. Ezt szavazataikkal nagyon nyomatékosan kifejezték.

De van még itt miről beszélni. A tagdíjemelés elégtelen többségéről (mert nem elutasították, hanem nem támogatták elegen) azaz: 51%-igen, 43% nem 6% tartózkodás, egy következő cikkben fogok írni. Valamint arról a toxikus kommunikációról, ami elöntötte a médiumok és az internet egy részét.

Ehhez csak idézni tudom egy kiváló, nagyon ismert idősebb orvos véleményét: „száradjon le azok keze, akik ezt a mérget csepegtették közénk, megzavarva a tisztességes gondolkodást".

Szerencsére a küldöttek a lényeges kérdésekben a lelkiismeretük szerint döntöttek, megőrizték az orvosi köztestület stabilitását! Köszönet érte!

MOK Küldöttközgyűlés, 2017. december 2.

Dr. Szepesi András