Nemzetközi járványstratégiák egy magyar orvos szemével

Egy magyar orvos, volt kórházigazgató hét éve már a norvég egészségügyet erősíti. Dr. Tótth Árpád tanácsadóként, elemzőként, sőt sürgősségi alapellátásban ügyelő szakemberként belülről látta, látja, hogy küzd meg ez az 5 és félmillió lakosú észak-európai ország az új vírussal. Családi okokból a járvány kitörésekor Szingapúrban is járt, így ennek az ázsiai országnak a stratégiájáról is beszámol az alábbi interjúban, ahogy arról is, mi az, amit mások járvány megelőzési, kezelési módszereiből érdemes lenne Magyarországnak átvenni.

- Norvégia a népességét tekintve körülbelül feleakkora ország, mint Magyarország. A hivatalos adatok szerint azonban több mint kétszer annyi a fertőzött (7900), mint nálunk. Igaz, a halálos áldozatok száma kevesebb, ott 211-en haltak bele a kórba. Önöknél milyen járványstratégiát dolgoztak ki?

- A norvég egészségügyi rendszer elég jól felkészült a világjárványokra, katasztrófa-helyzetekre. Amikor az ebolajárvány kitört, csak le kellett porolni és az ebolához igazítani azokat a stratégiai terveket, amiket már korábban egy esetleges pandémiára elkészítettek. Tehát most is megvolt már a módszer, amit csak aktualizálni kellett.

- Tehát, amint kiderült, egy világjárványról van szó, rögtön tudták, mit kell tenni?

- Nem, ahogy a világon mindenki improvizált, itt Norvégiában sem tudtuk, mi is a pontos teendő, emellett sokáig csak kívülről figyelték az eseményeket a hatóságok. Amíg az észak-olasz járvány nem eszkalálódott drámaian, nálunk sem léptek. Akkor, február végén viszont az addig ismert adatok alapján a Nemzeti Népegészségügyi Intézet különböző forgatókönyveket kezdett kidolgozni. Milyen intézkedéseket kell hozni, ha ilyen sebességgel terjed a járvány, milyeneket, ha olyannal. Ennek alapján meghatározták, hány ember kerülhet a legjobb illetve legrosszabb esetbe kórházba, és mennyien lesznek közülük, akik intenzív ellátásra szorulnak. Akkor úgy számoltak, hogy a legrosszabb esetben naponta 1200 betegnek kell intenzív ellátást biztosítani, közepes erősségű járványnál 600-nak és a legenyhébb esetben pedig elégséges a jelenlegi kapacitás. Ezen számítások alapján kiadták az egyes egészségügyi régióknak, hogy nézzék át: a kórházaikban mi mindenre van szükségük a kapacitásbővítéshez, értve ezalatt épületet, munkaerőt, eszközöket. Mindez a háttérben zajlott, a lakosságra vonatkozó semmilyen óvintézkedés nem történt, sőt még a síszünetet is kiadták,. Ilyenkor szinte az egész ország külföldre, főleg délre, napfényes helyekre utazik, például Spanyolországba, a lesiklás szerelmesei pedig Ausztriába és Észak-Olaszországba. Mivel semmilyen tiltás, korlátozás nem volt, most is sokan elutaztak. Egyébként mi is útra keltünk a családommal a Szingapúrban tanuló lányomhoz.

- Egészségügyben dolgozóként jobban képben volt, mint az átlagemberek, mégsem tartott a fertőzéstől.

- Még akkor, február végén is valahogy nehéz volt elhinni, hogy ránk is veszélyes lehet ez a kór. Természetesen az átlagnál azért jobban követtük a világjárvány híreit, azért is, mert Szingapúr volt talán a harmadik ország, ahol megjelent a vírus. Mivel azonban sem a norvég, sem a szingapúri hatóságok nem akadályozták a ki-beutazást, valamint a szingapúri fertőzöttségi adatok nagyon alacsonyak voltak,elmentünk.

-  Mit tapasztalt ebben az öt és félmilliós városállamban?

- A járvány szempontjából egy teljesen más világot találtuk. Náluk már januárban megjelent a vírus, így mire megérkeztünk, ott már egy rendkívül profi módon szervezett rendszer működött. Már a reptéren kikérdeztek minket, merre jártunk, vannak-e panaszaink, megmérték a hőmérsékletünket, de mindenhol a nagyobb forgalmi csomópontokban, a bevásárlóközpontokban, a múzeumokban voltak hőkapuk. Szinte sehova, a hotelünkbe se léphettünk be hőmérsékletmérés és kézfertőtlenítés nélkül. Tele volt a tévé profi reklámfilmekkel, amelyek a vírusról, a távolságtartás, a megfelelő viselkedés mikéntjéről szóltak a hétköznapi ember nyelvén.

- Ha jól értem, kijárási korlátozások viszont nem voltak.

- Nem, semmi. Az volt a lényeg, hogy nagyon sokat teszteltek, már az első apró gyanúnál szűrtek. Ha pozitív esetet találtak, azonnal kiemelték a rendszerből, és nagyon utánamentek az illető kontaktjainak, akiket szintén azonnal leteszteltek. Szóval nagyon profin és hatékonyan tartották kézben a dolgokat.

- Nem is értem, ilyen felkészültség mellett, hogyhogy márciusban a második hullámban Szingapúrban is nagyon sok lett a fertőzött?

- Nem figyeltek a vendégmunkásokra, akik tömegszállásokon élnek. Bár ahhoz képest, hogy 18 ezer az igazolt fertőzött,náluk még mindig csak 18 a halálos áldozatok száma.

- Gondolom, amikor március közepén visszatértek Norvégiába, már ott is szigorítottak a rendszeren?

- Elvileg igen, hiszen már számos ország fel volt sorolva, ahonnan, ha valaki visszatért, otthoni karanténba kellett vonulnia, és időközben Szingapúr felkerült erre a listára. Gyakorlatilag azonban a norvég reptéren senki nem kérdezett tőlünk semmit: nem volt hőmérsékletmérés, se kézfertőtlenítő. Minden ránk volt bízva. Furcsa volt egy kicsit a szingapúri profi felkészültség után. Három nap alatt azonban nagyot változott a világ, a norvég hatóságok hihetetlen gyorsan reagáltak a fejleményekre. Ugyanis váratlanul sok lett a fertőzött, egyre jobban terjedt az országban. Ezért a kormány a teljes országot lezárta, megtiltották a csoportos rendezvényeket, bezárták a közösségi intézményeket, az óvodákat, iskolákat, áttértek a digitális oktatásra. Nem rendeltek el kijárási tilalmat, de jelenleg is érvényben van az az ajánlás, hogy lehetőleg mindenki csak a legszükségesebb okból hagyja el az otthonát. A kommunikációra azóta is nagyon odafigyelnek. A járvánnyal kapcsolatos valamennyi információ, adat, elemzés folyamatosan frissül a külön erre a célra létrehozott honlapon. A napi központi tájékoztatókon kívül a kistérségek vezetői, orvosai is tartanak félórás ismertetéseket a helyi adatokról.

- Van elég védőfelszerelésük?

- Az elemző munka mellett én egy sürgősségi alapellátást nyújtó intézetben ügyelek, elméletileg minden betegnek, így a koronavírus fertőzötteknek is itt történne az első vizsgálata – viszont ezzel veszélyeztetnék a nem fertőzött, más panasz miatt az ügyeleten jelentkezőket is. Ennek elkerülése érdekében ideiglenesen felállítottak egy külön ügyeletet a légúti betegek részére, így mi a „rendes” sürgősségi alapellátásban nem foglalkozunk koronavírusos betegekkel. (de természetesen hozzánk is bekerülhet tünetmentes fertőzött.) Minden védőfelszerelés folyamatosan rendelkezésünkre áll, és ha akárcsak a legkisebb gyanú felmerül, beöltözhetünk akár szkafanderbe is. A folyamatos utánpótlást országos szinten szervezik, egyelőre nem hallottam olyan esetről, amikor védőeszköz hiánya problémát okozott volna – de ez köszönhető talán az alacsony esetszámnak is. De nemcsak nekünk, egészségügyi dolgozóknak biztosítanak védőeszközöket, hanem a betegeknek is van maszk, fertőtlenítő, kesztyű.

- Önöknél is a legkisebb gyanúnál már tesztelnek?

- Eleinte nem. A WHO javaslatai alapján március közepén még csak azokat szűrték, akiknél egyértelmű tünetek mutatkoztak. Egy hónapja azonban paradigmaváltás történt, követni kezdtük a dél-koreai mintát, mert a tapasztalat azt mutatta, így lehet igazán kézben tartani a járványt. Most naponta tesztelnek annyit, mint az első két hétben összesen. Jöttek is az eredmények, például az eredeti modellszámításokban meghatározott intenzív ágyaknak még a tizedére sincs jelenleg szükség.

- A pozitív trend miatt, gondolom, önöknél is eljött a lazítás ideje.

- Valóban, a kedvező adatok alapján húsvétkor a kormány úgy döntött, hogy elkezd enyhíteni a szigoron. Mindezt fokozatosan teszik. Feloldották például az iskolai alsó tagozatra. illetve az óvodára vonatkozó tilalmat, a megnyitásról viszont a helyi önkormányzatok döntenek. Az továbbra is a szülőkön múlik persze, hogy elengedik-e az óvodába a gyermekeiket. Az egészségügyben mi is elkezdtünk gondolkodni azon, hogy a korábban leállított ellátásokat hogyan indítsuk újra.

- Szomszédjukban, Svédországban sokkal kevesebb korlátozást vezettek be. Mit tud az ottani járványstratégiáról?

- A svéd modell arra épít, hogy ha hagyják a vírust terjedni előbb-utóbb kialakul a nyájimmunitás védőoltás hiányában is. Van benne logika, csak éppen nem lehet tudni, hogy addig milyen áldozatokat kell hozni. Elég csak a pestisjárványt említeni, akkor is kialakult az emberekben öt év alatt a nyájimmunitás, csakhogy közben belehalt a kórba Európa akkori lakosságának egyharmada, kb. 25 millió ember.

- Ha jól sejtem Norvégiában a lakosság nem követeli a svéd modell bevezetését?

- Nem, sőt, nagyon fegyelmezetten betartják a korlátozásokat. Tudni kell, hogy a norvég egy nagyon szabálykövető nép. Akkor is betartják az előírásokat, ha ezt senki nem kéri számon rajtuk.

- Magyar orvosként mit javasolna, hogy átvegyünk a norvég stratégiából?

- Például az ésszerű logisztikát és feladatmegosztást. Abból indulok ki, amit a magyar médiában látok. Nem értem: ott van tele betegekkel a kissé leharcolt felszereltségű László Kórház és mellette mutatják a teljesen üres, korszerűen felszerelt konténerkórházat. Aztán azt sem értem, hogy miért kell Budapesten, ahol, ha elhajítok egy követ, biztos, hogy kórházat talál, minden intézményben kijelölni egy Covid-os részleget, ezzel veszélyeztetve a többi beteget is. Végképp nem értem, hogy mi keresnivalójuk van a súlyos, nagyon fertőző Covid-os betegeknek a rehabilitációs és krónikus osztályokon?! Magyarországon nagyon sok szakmailag kiváló koponya van. Miért nem mérik fel, modellezik le pontosan, mire lehet számítani, és ennek alapján miért nem lehet kijelölni két vagy három kórházat, ahol viszont csak a koronavírusos fertőzöttekkel foglalkoznak? Mivel nincs nyilvános diszkusszió, ezekre a kérdésekre nem lehet választ kapni, ahogy arra sem, miért is kellett a hivatalos adatokkal köszönő viszonyban sem lévő kapacitásmennyiséget erővel nagyon gyorsan felszabadítani. Ezek a válasz nélkül maradt kérdések csak növelik a bizonytalanságot.

- A logisztikán kívül is van olyan, amit adaptálhatnánk a norvégoktól?

- A nagy mennyiségű tesztelést és a teljes átláthatóságot, a szűrési adatok nyilvánosságra hozását. Ez utóbbi nemcsak nekünk, orvosoknak, a szakmának fontos, hanem a lakosság biztonságérzetének megerősítéséhez is. Ez a biztonságérzet, a bizalom nagyon fontos a járvány leküzdéséhez. Békeidőben is nagyon sokat foglalkozunk azzal, hogy egyes országok egészségügyi rendszerei mennyire fejlettek, felkészültek, hogyan teljesítenek. Most amit ez a járvány eddig megmutatott az az, hogy nem feltétlenül csak az egészségügyi rendszerek mérettetnek meg, hanem egész társadalmak. Elég csak Amerika példáját hozni, hiszen kevesen vitatják, hogy az USA-é az egyik legkorszerűbb, legfejlettebb technológiákat használó egészségügyi rendszer, most mégis náluk a legdrámaibb a helyzet. Szóval úgy tűnik, most nem az számít elsősorban, hogy egy kórház mennyire felszerelt, hányan dolgoznak benne és milyen szakértelemmel. Ha kint a társadalom felelőtlen, ha a vezetők nem hoznak olyan intézkedéseket, amelyek megelőzik a tömeges megbetegedéseket, illetve a betegség korai felismerését, ha az embereket dezinformálják, akkor lehet szupermodern az egészségügyi rendszer, akkor sem tud megbirkózni a bajjal.

***

Dr. Tótth Árpád tizenöt évig volt mentőorvos, közben a veszprémi kórház orvosigazgatója, majd a zirci kórház főigazgatója, volt a Magyar Kórházszövetség elnökségi tagja, illetve a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) elnöke is. Jelenleg – 2013 szeptembere óta – a HelseNord RHF, az Észak-Norvég Regionális Egészségügyi Hatóság elemző orvos tanácsadója, az egészségügyi ellátás minőségéhez dolgoz ki indikátorokat, készít elemzéseket.