Nincs hova hátrálni az állami egészségüggyel

Nincs hova hátrálni az állami egészségüggyel, nem növelhető tovább a kiadásokon belül a magánfinanszírozás aránya. Az egészségügyi költésen belüli 30 százalékos arányt meghaladó magánkiadások egyéni tragédiákhoz és rengeteg járulékos költséghez vezetnek, arról nem beszélve, hogy nem szolgálják a társadalmi esélyegyenlőséget - hangzott el a magyar egészségügy helyzetét nemzetközi összehasonlításban vizsgáló GKI tanulmány bemutatásakor, a Friedrich Ebert Stiftung (FES), a GKI és a Szociális Demokráciáért Intézet közös rendezvényén - írja a napi.hu. 

Szomorú képet fest a magyar egészségügyről 43 indikátor - közte 20 magyar jellemző - összegzésével a magyarok egészségi állapotáról, az egészségügyre szánt kiadásokról és azok finanszírozásáról, az ellátórendszer állapotáról és az egészségügyben dolgozókról a FES támogatásával készített, most publikált GKI tanulmány. Kutatói szemmel nézve nincs olyan terület, amely ne a nemzetközi mezőny - benne a V4-ek - sereghajtói közé sorolná Magyarországot - összegezte az elemzés megállapításait készítője, Udvardi Attila.

• A születéskor várható élettartam öt évvel marad el az uniós átlagtól,
• az emberi jólét fogalmát a GDP-nél szélesebb körben körben értelmező humán fejlettség index értéke pedig a V4-ek között Magyarországon a legalacsonyabb.
• A 15 évesnél idősebb lakosság 59 százaléka szenved tartós betegségben,
• a halálozási statisztikát vezető keringési megbetegedéseket illetően a V4-ek között is kiugróan rossz a magyar mutató.
• Az állam reálértéken 2016 -ban kevesebbel járult hozzá az egészségügy fenntartásához, mint 2003-ban,
• a lakosság számára közben egyre nagyobb terhet jelent az egészségének fenntartása, vagy a betegsége gyógyíttatása.
• A V4-ek között nálunk a legmagasabb a magánszféra egy főre vetített egészségügyi költése, tőlünk egyharmaddal lemaradva következik Lengyelország, Szlovákia és Csehország.

Világszerte egyre szélesebbre nyílik az olló az orvosilag, technológiailag megengedhető és a gazdaságilag megengedhető egészségügyi szolgáltatások között. A versenyképes országok a GDP-jük 9,5, 10 és annál is több százalékát költik egészségügyre, a magyar közkiadás a sor végén áll nemzetközi összehasonlításban, s a költségvetési kiadásokon belüli 10 százalék körüli egészségügyi költés aránya is jelzi, mennyire nem kormányzati preferencia a szektor - erről már Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász beszélt a strukturális problémákat, kitörési problémákat taglaló előadásában.

Szerinte makrogazdasági megközelítésre lenne szükség, mert a gazdaság motorja az egészség és az egészségipar. A 30 százalékos magánköltés arányát nem lehet tovább növelni, és a közfinanszírozások arányát nem lehet tovább csökkenteni, nincs hova tovább hátrálni, ha versenyképesek akarunk maradni - fogalmazott Dózsa Csaba. Már a 30 százalékos magánfinanszírozási arány is családi tragédiákhoz vezethet a legelesettebbeknél és egyáltalán nem szolgálja a társadalmi esélyegyenlőséget - idézte a nemzetközi világszervezet, a WHO ajánlását a szakember. 

További részletek a cikkben.