ÖEN: Játsszunk nyílt lapokkal!…

Hagyományosan, a Danubius Haealth Spa Resort Margitszigetben rendezik meg az Önkormányzati Egészségügyi Napok Téli Szimpóziumát január 15-én 9.30-tól délután 16-ig.

"Közhely azt mondani: manapság minden változásban van. Pedig különösen igaz ez az állítás egy olyan régóta reformokra váró nagyrendszerre, mint a hazai egészségügy, ahol az elmúlt húsz év alatt folyamatosan történtek sikertelen próbálkozások a rendszer megújítása érdekében, de (többnyire) hiába. A sikertelenség legfőbb oka rendre a hiányzó politikai akarat és a rendszer átalakításhoz szükséges anyagi erőforrások hiánya volt az egészségügy megújításának története során. Mint, ahogy az is vitathatatlan tény, hogy minden reformkísérlet, jobbító szándék megtört az egészségügyben uralkodó zavaros állapotok fenntartásában érdekelt külső-belső erők összefogása, szakmai és politikai érdekek összefonódása, valamint a változást sürgetők erőtlensége és megosztottsága következtében.

A sorozatos pótcselekvés eredményeként mára odajutottunk, hogy a permanens működési forráshiány mellett az ellátórendszer kellő szakember ellátottságának hiánya lehet legfenyegetőbb oka hazai egészségügyünk működésképtelenségének. Többek között erről kívánunk szólni az egészségügy-politika évadnyitó rendezvényén, januári szimpóziumunkon" - írták invitálójukban a szervezők.

"Mi kicsit idősebbek, - akik már a régi rendszerben is éltünk, dolgoztunk - a rendszerváltás hajnalán kitörő lelkesedéssel szegődtünk a reformok szolgálatába, sokan közülünk jól menő praxisát is feláldozva a reformok oltárán. Sok csatát vívtunk, sok csalódást megértünk – úgy tűnt mindhiába.

Most, amikor egy feltörekvő orvos-generáció gyökeres változást akar a paternalisztikus egészségügy működésében, ráirányul a figyelem arra, hogy nem csupán a egészségügyi struktúra és a gyógyítás eszközrendszere az intézményi infrastruktúra elavult, hanem az egészségügyi ellátórendszer belső működési mechanizmusában is zavarok vannak, burjánzanak a vadhajtások, amik a rendszer működőképességét és jövőjét veszélyeztetik. Bérrendezést követelnek, életpálya modellt, szakmai fejlődés biztosított lehetőségét, demokratikus légkört az anakronisztikus feudális viszonyok helyett, átlátható működést a korrupciós praktikák helyett. Szemmel láthatóan erős a szakmai támogatottságuk, eltökéltségük és adott a történelmi/politikai helyzet is –a szabad munkavállalás joga - követeléseik nyomatékosításához. Ami nekünk idősebbeknek nem adatott meg - a választás szabadsága -, számukra már adott lehetőség.

„A jövedelmek egyenlőtlen eloszlásáért, az orvosok elvándorlásáért a feszült kollegiális viszonyokért, a betegek gyógyulásáért felelős tényezők romlásáért lényegében a magyar egészségügyi rendszer feudális berendezkedése tehető felelőssé." A megélhetési kényszer „kisajátítja magának a kereső pozíciókat, amit a tudás továbbadásának korlátozásával tesz." Ez viszont a szakemberképzés rovására megy. A következmények beláthatatlanok… A Kormány egyelőre szemet huny a tények felett, mert így kevesebbe kerül a működtetés, meg ezzel együtt talán mégsem omlik össze a rendszer. Hogy sérül a méltányosság, hozzáférés, igazságosság elve?... Nem véletlen, hogy mélyreható, gyökeres változások megvalósítására mindeddig nem került sor az elmúlt 20 évben. Helyette négy évenként jön a politikai „újratervezés" és a sok üres szlogen. Eredmény: marad minden a régiben, legalábbis a humán erőforrás relációban. Egy újabb torzó, a sikertelen kísérletek, megvalósítatlan elképzelések emlékparkjában.

Pedig húsz év és talán a rendelkezésre álló szűkös erőforrások is elegendőek lehettek volna egy racionálisan működő rendszer kiépítésére, ha az egymásnak ellentmondó elképzelések, a rendszeres forráskivonások, egységes koncepciót nélkülöző (sok esetben fölösleges) fejlesztések, és a meg nem valósított reformok el nem herdálják szűkös erőforrásainkat. Ma már talán sokkal több támogatója lenne a reformoknak a szakma művelői közül is, ha bevonják őket, megkérdik őket, ha látják értelmét és hasznát erőfeszítéseiknek.

Mert az optimális stratégiák és struktúrák közötti lázas keresgélésben egyre inkább elsikkadt, a rendszer alapvető fontosságú eleme: a humán tényező, a szakmát művelő 136 ezres tömeg és a több millió beteg érdeke, illetve azok biztonságos ellátása. Mert, bár a modern gyógyítás nélkülözhetetlen eszköze a korszerű technika és infrastruktúra, önmagukban semmit sem érnek jól képzett, hivatásuknak élő szakemberek nélkül. Az egészségügyi ellátás legfontosabb eleme a gyógyító személyzet és a beteg közti bizalmi kapcsolat, ami nélkül az együttműködés elképzelhetetlen. Nem véletlen, hogy egy, a napokban végzett német (kórházakat érintő) elégedettségi felmérés szerint a „humán tényező minősége" messze a legfontosabb tényező volt a betegek preferencia sorrendjében. A gyógyító személyzet készségessége, empátiája, képzettsége sorrendben nagyságrenddel megelőzte a korszerű technológia iránti jogos elvárást, nem is beszélve az infrastrukturális követelményekről, vagy a hotel szolgáltatás színvonaláról.

Bár a Semmelweis terv - elődeihez hasonlóan - hűen érzékelteti az egészségügyi dolgozók fokozódó kiszolgáltatottságát, társadalmi és anyagi megbecsültségének hiányát, a Nagy Átalakulásban - úgy tűnik - egyre kevesebb figyelem fordítódik a „humán erőforrás" helyzetére, a belső viszonyok rendezésére. Tisztelet és köszönet az egészségügyért felelős államtitkárnak eltökéltségéért aki, úgy tűnik egymagában folytat -több kevesebb sikerrel- szélmalomharcot az egészségügy bérfejlesztéséért, az egészségügyi dolgozók anyagi megbecsüléséért. Eredményei tiszteltre méltóak, de közel sem elégségesek, mert az elégedetlenek elvándorlása továbbra is fenyegető veszély…

Mit várhatunk a jövőtől? Mi látható Európában? Egy a közelmúltban napvilágot látott dokumentum szerint: „Európa egészségügye finanszírozási gondokkal küzd, egész Európában egyre szűkösebbek az egészségügy forrásai. A szűkülő források mellett a legnagyobb problémát a költségek rohamosan növekvő volta jelenti….egyre égetőbb olyan túlélési stratégiák megtalálása a rendszer átalakítására, amelyek lehetőséget biztosítanak az európai egészségügy hosszú távú fenntarthatóságára."
Mekkora az egészségügy mozgástere hazánkban? Ami egészen biztosnak tűnik, az egészségbiztosítási kasszába nem kerül több pénz, miközben a gyógyító eszközök, gyógyszerek egyre drágábbak, az üzemeltetés feltételei egyre költségesebbek. Többletforrásra gazdasági növekedés hiányában, valamint a magán finanszírozás bevonása nélkül nem számíthatunk. Az állami ellátás romlásával egy időben kiépülőben van a járóbeteg-ellátás for-profit hálózata. Csak idő kérdése, hogy mikor jelenik meg a fekvőbeteg szakellátásban is a tömeges igény és a fizetőképes kereslet.

Milyen út áll előttünk: európai, vagy külön utas egészségpolitika? Egy a közelmúltban elkészült európai tanulmány 2030-as időhorizonttal nagyító alá veszi az európai egészségügy mai és előre látható kihívásait, felvázolja a rendszer változásának lehetséges tendenciáit, kitérve az egészségügy pénzügyi válságára és annak lehetséges megoldásaira. A jelentés elkészítéséhez 28 különböző vezető pozíciót betöltő egészségügyi szakértővel készítettek mélyinterjút. Ezek elemzése és adatainak feldolgozása után 7 tendenciát azonosítottak és öt lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel az európai egészségügy megmentésére.

Ez a tanulmány, melyet az Economist Intelligence Unit „The future of Healthcare in Europe címen jelentett meg nem az Európai Unió hivatalos dokumentuma, tehát nem képezi az unió hivatalos joganyagát, ajánlásait. Ennek ellenére - szakértői vélemények szerint- hosszú távon elkerülhetetlen valamilyen egységes normarendszer kidolgozása a nemzeti egészségügyi rendszerek összehangolására az Unióban, ha másért nem, hát az uniós állampolgárok egységes, biztonságos ellátása érdekében. Iránytűnek, egyfajta vonatkoztatási rendszernek tehát mindenképpen megfelel a tanulmány. Megtudhatjuk belőle, merre haladhat Európa egészségügye, mire figyeljünk, ha együtt akarunk haladni vele? Szimpóziumunkon az egészségügy prominens képviselői, felkért előadóink mondják el véleményüket helyzetünk azonosságairól és lehetőségeink különbözőségeiről is.

Ha egyszer végre már láthatnánk konkrét elképzeléseket, összehangolt kormányzati intézkedéseket fenti problémáink rendszerszintű megoldására, jobban tudnánk azonosulni velük. Ha egyszer végre már biztosak lehetnénk abban, hogy jó irányba megyünk és terveink megvalósítása egy jobban és igazságosabban működő egészségügyet eredményeznek, valamint nem utolsó sorban abban is, hogy megvan kellő politikai elszántság és a szükséges anyagi bázis a rendszer megreformálására – bizonyára más lenne a szakmai támogatottsága és társadalmi elfogadottsága a célkitűzéseknek…Reméljük, hogy még nem késő!

A tanácskozás programja

Részletek, jelentkezési lap, általános információk