Ónodi: Az üléspontokat szeretnénk megváltoztatni

Nemcsak délelőtt, de ebéd után is sok szó esett az Egészségügy 5 Dimenzióban című szerdai konferencián a szakmai mellett morális kérdésekről is. Kinek az elégedettsége, a biztonsága, az érdeke fontosabb? Hogy lehet tisztességesen összeegyeztetni ezeket úgy, hogy mindenkinek, a betegeknek, az orvosoknak, az intézményrendszernek is jó legyen? Végleges válasz most sem született, de legalább az ágazat meghatározó személyiségei megosztották dilemmáikat, és ahogy a délután felszólaló egészségügyi államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán megjegyezte: „a tényeket pártállástól függetlenül nagyjából mindenki ugyanúgy látja".

Javuljon az átláthatóság és az irányíthatóság

A tervek szerint jövőre bevezetendő kancellária modellről beszélt főleg az államtitkár, amelynek pontos részleteiről még az idén a kormány dönt majd. Ónodi-Szűcs Zoltán elmondta: a kancellária rendszer fő célja, hogy javuljon az átláthatóság és az irányíthatóság. Hangsúlyozta: bár a területet irányító főigazgatóknál lesz a döntések zöme, de a tagkórházaknak is lesz önállósága, döntési joga gazdasági és a munkáltatói is. A modellben sokkal egyértelműbb lesz a függelmi vonal, mint jelenleg. Mindez az egészségügyben dolgozók 99 százalékát nem érinti majd: 2017. január 2-án ugyanazt fogják csinálni, mint jelenleg.

Az államtitkár felidézte a korábban már többször kifejtett véleményét, amely szerint az egészségügy intézményeinek érdeke sokszor fontosabb, mint a betegeké, ő ezen szeretne változtatni. Azért tudja, miről beszél, mert intézményvezetőként ő maga is saját kórháza érdekeit nézte elsősorban. „Tisztában vagyok azzal, hogy mekkora az intézményrendszer lobbiereje, hiszen korábban én magam is éltem ezzel. Nem csoda, hogy az elmúlt 15 évben szinte semmilyen, az ellátásszervezési oldalról indított átalakítást nem sikerült végigvinni." Kijelentette: ő most mégis megpróbál változtatni azzal, hogy a döntési struktúrát alakítják át. "Eddig az intézmények álláspontja az üléspontjukból fakadt, most ezeket az üléspontokat szeretnénk megváltoztatni".

Előadása után kérdezni lehetett az államtitkártól, aki az aktív ágyak számát, esetleges csökkentésüket firtató kérdésre csak annyit válaszolt: tervei szerint az új struktúrában nem az számít majd, hány ágy van egy intézményben, hanem az, mennyi és milyen minőségű ellátás jut a betegeknek. Egy önkormányzati fenntartású egészségügyi intézmény vezetőjének kérdésére Ónodi-Szűcs Zoltán megjegyezte, kihívás lesz megoldani, hogy az új ellátásszervezés az ÁEEK-en kívüli intézményekre is kiterjedjen. A védőnői bérkiegészítés célba juttatása kapcsán szintén megemlítette azt a problémát, hogy az önkormányzatok döntéseit csak a rájuk vonatkozó kétharmados törvény megváltoztatásával lehet befolyásolni.

Miért nem emeljük nagyobb arányban a béreket?
Dr. Boncz Imre, a pécsi egyetem Egészségbiztosítási Intézetének vezetője az egészségügyben idén elkezdődő, és a tervek szerint a következő években is folytatódó béremelés áráról, költségvetési forrásairól beszélt. Mint mondta, számos dilemma kísérte, kíséri a bérrendezést. Például az egészségpolitika oldaláról kérdésként merül fel: Miért nem emeljük nagyobb arányban a béreket? Kis lépések versus nagy ugrás? Van elegendő fedezet a fenntarthatóságra? Dolgozók és betegek elégedettsége? Lesz-e elegendő orvos és szakdolgozó a magyar egészségügyben?

Az egészséggazdasági szakember szerint az intézmények oldaláról sem mindegy a munkaerőpiac elszívó hatása: a belföldi és a külföldi versenytársak, a közalkalmazotti bértábla és a piaci valóság közötti szakadék, az, hogy a magasabb bérszínvonal, magasabb adósságállományt eredményezhet az intézményben. A kórházakban szintén kérdés lehet, hogy mi legyen a prioritás: bérfizetés, eszközök, gyógyszerek, műszerek, rezsi között milyen legyen a bér-dologi arány.

Boncz Imre arra is felhívta a figyelmet, hogy az orvosi jövedelmekben nagy területi és intézményi eltérések vannak, tehát a most kezdődő béremelés nem mindenkinek jelent ugyanolyan bérnövekedést. Az egészséggazdasági szakember mindezt 2014-es adatokat tartalmazó táblázatokkal is alátámasztotta.

Például Komárom-Esztergom megyében bruttó 554 ezer forint az átlagos orvosi jövedelem, míg Pest megyében, ahol átlagosan a legkevesebbet keresnek az orvosok 409,4 ezer. Ez 35 százalékos különbség. Csaknem 46 százalékos különbség van a megyei kórházak között is: a legjobban Tatabányán (átlag 597 ezer) a legrosszabbul Nyíregyházán (átlag 409 ezer) keresnek az orvosok. Érdekes, hogy sok városi kórházban magasabbak az átlagos orvosi jövedelmek, mint a megyei intézményeknél. Így például Ózdon 677 ezer az átlag, de Komlón, Balassagyarmaton is 600 ezer fölött van a bruttó jövedelem. Igaz, Kistarcsán nem annyira jövedelmező orvosnak lenni, itt „csak" bruttó 374 ezret lehet hazavinni. 

Gondolhatnánk, hogy a négy orvosegyetem klinikáin a legmagasabb a jövedelmi színvonal, de tévednénk. A legjobban fizető pécsi egyetemen is "csak" 546 ezer az átlagos orvos-jövedelem, a második helyezett szegedi egyetemen pedig már csak nem 100 ezer forinttal kevesebbet, 454 ezer forintot vihetnek haza a doktorok. A budapesti Semmelweis Egyetemen és az utolsó helyen álló debreceni egyetemi klinikákon pedig 400 ezer forint körüli a bruttó átlagjövedelem. A legnagyobb különbséget az „ötödik" egyetemi klinikán, a kaposvárin dolgozó orvosok jövedelme mutatja. A többihez képest itt lehet a legtöbbet keresni: 883,6 ezer forint az átlagos jövedelem.

Külön említést érdemelnek a fővárosi intézményekben dolgozó orvosok. Országos összehasonlításban a budapestiek jövedelme a sereghajtók között van: átlag alig több mint bruttó 400 ezer. Viszont egyáltalán nem mindegy, hogy egy orvos melyik fővárosi intézményben dolgozik. Például az OSEI-ben (Sportkórház) „csak" 324 ezer forint az átlagjövedelem, viszont a Korányiban és a Péterfyben körülbelül 500 ezer. A legjobban azonban a büntetés-végrehajtás egészségügyi ellátásában dolgozó orvosok keresnek, átlagosan 782,7 ezret. 

Az orvosoktól eltérően a szakdolgozók átlagos jövedelme nem tér el annyira egymástól. Igaz, itt sem teljesen mindegy, hogy melyik településen, milyen jellegű intézményben dolgozik valaki, de a különbség néhány tízezer forint maximum. Például az egyetemi klinikák szakdolgozói körében míg Szegeden 225 ezer az átlagos jövedelem, addig a Semmelweis Egyetem klinikáin 268 ezer.

Boncz Imre végül felhívta arra a figyelmet, fontos, hogy legyen fedezete a béremelésre vonatkozó vállalásoknak, hogy kiszámítható, ütemezett legyen, hiszen a jövő évi költségvetésben most sem egyértelmű, nem egy helyen szerepel a bérrendezés forrása. Megjegyezte azt is, hogy remélhetőleg a béremelés növeli a dolgozói elégedettséget és ez kihat a betegelégedettségre is.

2018-ra elérhetjük a V4-ek átlagát
A béremelés hatásairól beszélt Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke is. A 2016-ban kezdődött és egyelőre 2019-ig garantált középhosszú távú bérfelzárkóztatási program azért is üdvözlendő, mert figyelembe veszi a képzettségi szintet és a pályán eltöltött időt is. Ennek alapján a magas képzettségű, régóta dolgozó szakápolók 2019-re akár 133 ezer forinttal többet kereshetnek a jelenlegi alapilletményüknél, ami több mint 363 ezer forintot jelent. A MESZK elnöke szerint többek között azért is volt már égetően szükség erre az emelésre, mert folyamatosan nő a pályaelhagyó, illetve külföldön munkát vállaló szakdolgozók száma. Nem csoda, hiszen nemcsak az EU nyugati országaihoz képest, de a visegrádi négyekhez (V4) képest is Magyarországon keresnek jelenleg a legkevesebbet az ápolók. A mostani hároméves bérrendezésnek köszönhetően 2018-ra érhetjük el a V4-ek átlagát. Balogh Zoltán megjegyezte azonban azt is, hogy nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik kimaradtak a mostani megállapodásból: a védőnőkről, az asszisztensekről, a technikai dolgozókról.
Minőségi és biztonságos betegellátás, tisztes bér- és munkakörülmények, élhető, fenntartható, hálapénz mentes egészségügy kialakítása Magyarországon. Ezekkel a célokkal alakult meg a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete - mondta Dénes Tamás az érdekképviselet elnöke. Szerinte a kancellária rendszerrel nem oldhatóak meg ezek a feladatok, azért is fontos közösséget építeni, hogy előkészítsék az eredményekhez vezető valódi reformokat.

Mit mondanak az exminiszterek?
Sokan várták a „bölcsek tanácsát", a volt egészségügyi miniszterek fórumát, amelyen négy extárcavezető: Gógl Árpád, Kökény Mihály, Mikola István és Székely Tamás vett részt. Bár a miniszterek különböző pártállású kormányokat képviseltek, nagyon sok mindenben egyetértettek. Többen is az egészségügy egyik nagy kihívásaként említették az idősödő társadalom miatt az ágazatra nehezedő egyre nagyobb nyomás enyhítését, a nemcsak Magyarországot érintő humán-erőforrás válságának megoldását és az orvosi hivatás presztízsének visszaállítását. A hogyanra is többször volt ugyanaz a válasz: „pénz, pénz, pénz!" Gógl Árpád és Kökény Mihály szerint fontos lenne a lakosság egészségműveltségét is javítani, Székely Tamás az uniós együttműködést javítaná, Mikola István feltőkésítené az ágazatot.

A magán- és a közellátás kaotikus összefonódásának megszüntetésére a minisztereknek több ötlete is volt. Mikola István a már többször hangoztatott ideáját mondta el: az orvosokat nem közalkalmazottként, hanem szabad szellemi foglalkoztatottként kellene alkalmazni, így a sokat és minőségi munkát végző orvosok jóval többet kereshetnének, mint a keveset és rosszul dolgozók. Székely Tamás szerint meg kellene szüntetni a maszekolást az állami egészségügyi intézményekben, Kökény Mihály az erre vonatkozó jogszabályhiányt pótolná. Gógl Árpád úgy vélte, mindezeken kívül morális átalakulásra is szükség lenne.

Végül a miniszteri fórum moderátora, lapunk szerkesztőbizottsági elnöke, Szepesi András egy 26 évvel ezelőtti cikket idézett, amelyben a neves tüdőgyógyász, Levendel László azt írta: „Amennyire emlékezem, eddig minden egészségügyi miniszter megbukott. Ez érthető, mert nehezebb egy rossz szisztémát átalakítani, mint a vezető személyét felelőssé tenni. Az új miniszter kijelölésekor mintha mindig megtalálták volna a soron következő bűnbakot. Jó volna, ha ez a fátum megtörne, és a jövőben nem a miniszterek változnának, hanem az egészségügy."

Egészségügy: a racionálisnál fontosabb a tisztességes - összefoglalónk 1. része.