Az elbizonytalanodás, döntésképtelenség után koncepciót, támogató döntéseket akar a szakma.
„Mindenki iszonyúan ki van éhezve a pozitív változásokra", fogalmazott Rácz Jenő, a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház főigazgatója a Medical Tribune szerdai, „Kitörési pontok a magyar egészségügyben" című konferenciáján. Az eredeti program szerint várták az új egészségügyért felelős államtitkárt is, ám Ónodi-Szűcs Zoltán lemondta az előadását. Ha nem jött, hát üzentek neki a konferencia előadói, mint ahogy Rácz Jenő is tette, jelezve, minden attól függ, hogy az új államtitkárnak a politika valódi támogatást és mozgásteret vagy csupán bizalmat adott. Az új vezetőnek se így, se úgy nem lesz könnyű dolga, ugyanis a csontvázak már sorakoznak a szekrényben, ilyen például a minimumfeltételek kérdése vagy a humánerőforrás krízis, amely egyre inkább a szakdolgozók esetében ölt kritikus méreteket – olyannyira, hogy már a magánellátóknak is fejtörést okoz a megfelelő szakemberek hiánya. Fájdalmas döntések várhatóak, s ezek olyanok lesznek, amelyek a kormányzópárton belül is érdekeket sérthetnek, ha… Ha tényleg végigviszik a szükséges strukturális változásokat, bár erre nem sok esély van, hiszen – mint Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász fogalmazott helyzetelemzésében – a tapolcai vereség mélyen beégett a politikusok retinájába.
Rácz szerint a többletforrás biztosítása nem úszható meg, legalább a GDP 1 százalékával kell növelni az egészségügyi közkiadásokat, tehát annyival, amennyit a konvergencia programban elvettek az egészségügytől (0,9 százalék). Sinkó Eszter szerint halaszthatatlan a HBCS 20 százalékos emelése és a belső aránytalanságok megszüntetése. A szakközgazdász túlzottnak tartotta a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) múlt héten megfogalmazott igényét, miszerint a GDP 2 százalékával, azaz 550-600 milliárd forinttal kell növelni az ágazat forrásait. Mint fogalmazott: ennyit nem érdemes kérni a politikusoktól, mert úgysem adnak.
Új ellátórendszerre van szükség, abba kell hagyni a kollektív hazudozást, mert „rossz kérdésekre csak hülye válaszokat lehet adni", fogalmazott Rácz Jenő. Az új rendszerben érvényesülnie kell az integrációnak, az erőforrás-koncentrációnak, a centralizációnak és az interdiszciplináris szemléletnek a finanszírozás átalakításával egyetemben. Bár Ónodi-Szűcs Zoltán keddi bemutatkozó beszédében azt mondta, hogy az egészségügyben valószínűleg nem lesz életpályamodell – helyette ágazati kollektív szerződésben gondolkodnak, s erről már folynak a tárgyalások az érdekképviseleti szervezetekkel –, Rácz Jenő a humánerőforrás gondok kezelésére a többi ágazatban is megszületett életpályamodellt tartja megoldásnak. A kórházvezető azt is felvetette, hogy a rezidensek munkavégzését újra kellene szabályozni, mert túl nagy luxus, hogy öt évig nem dolgozhatnak önállóan, ilyet a nálunk jóval gazdagabb országok sem engedhetnek meg maguknak.
A hazai betegellátásban egyáltalán nem szokványos annak a szakorvos csoportnak a tevékenysége, amely négy kórházban végez speciális sebészeti ellátást daganatos női betegeknél. Ungár László, az alvállalkozóként dolgozó csoport egyik tagja elmondta, hogy a HBCS 20 százalékát kapják, s ez az összeg képes ambicionálni az orvosokat, akik egy jól vezetett, jól szervezett rendszerben dolgozhatnak, s idejük jelentős részét nem a lélekölő, időrabló adminisztrációval töltik. Öt egyenrangú orvos dolgozik a teamben: a betegek nem választhatnak orvost, az műti meg őket, akinek a műtéti listájára leghamarabb fel tudnak kerülni – ismertette a honi egészségügy kritikájával felérő megoldást a sebész főorvos.
Változást vár az irányításban Sinkó Eszter is, aki szerint az utóbbi néhány hónap elbizonytalanodása, döntésképtelensége, koncepciótlansága után Ónodi-Szűcs Zoltán képes lesz stratégiát alkotni, éppen ezért jó javaslatokat vár az új szakállamtitkártól a kórházi struktúra újra installálásához.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!