Orosz Éva: csaknem kétezer milliárd a forráskivonás

A globális versenyképességi index, amely 105 indikátorból tevődik össze, alkalmasabb egy ország helyzetének megítélésére, mint a GDP, ám ez alapján is csak az derül ki, hogy Magyarország rosszul teljesít: csak nálunk romlott ilyen mértékben a visegrádi országok közül a besorolás. Minderről prof. dr. Orosz Éva egyetemi tanár, az ELTE Társadalomtudományi Kar, Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Szakcsoport vezetője beszélt a ma rendezett „Egészségügy 5 Dimenzióban" című konferencián, ahol Az egészségügy fejlesztésének lehetséges irányairól és a megvalósítás feltételeiről igyekeztek számot adni az előadók.

Súlyos deprivációban él a lakosság 16 százaléka

Mint Orosz Éva rámutatott, 2005 táján a 35. helyen álltunk, ma viszont a 69. helyen vagyunk a globális mutató szerint, még Románia is megelőz minket. Súlyos deprivációban él a 16 év alattiak egyötöde, míg a teljes lakosság 16 százaléka – ez a visegrádi országoknál a tíz százalékot sem éri el. Nem véletlen, hogy a lakosság az egyik legsúlyosabb problémának az egészségügyi ellátást tartja, a szubjektív érzést pedig alátámasztják a költségvetési adatok is, mutatott rá. Az egészségügyi közkiadások visszaesése mélyebb volt, a felzárkózás pedig lassúbb, mint amit a gazdaság alakulása indokolna. Becslése szerint folyóáron az Egészségbiztosítási Alap természetbeni kiadásai 1863 milliárd forinttal csökkentek 2007 és 2016 között. Sehol ilyen nem történt Európában (csak a görögöknél), s ezért a magyar kormányokat felelősség terheli. Bár javultak a halálozási mutatóink, ám közben „elszaladt mellettünk a világ", tette hozzá.

A professzor asszony összegzése szerint a 2000-es évek közepétől egyre inkább manifesztálódik a rendszerváltozáskor kezdődött újabb gazdasági-társadalmi felzárkózási kísérlet kudarca, s úgy véli, az egészségügy volt az egyik legfőbb vesztese az eltorzult állami forráselosztásnak az elmúlt évtizedben, ennek következményei emberéletekben is mérhetők.

Aki szegény és iskolázatlan, hamarabb meghal

A legszegényebb kistérségekben 13,5 évvel élnek rövidebb ideig a férfiak, a leggazdagabbhoz képest, ha az iskolázottságot nézzük, akkor tíz évvel hamarabb halnak a nem érettségizett férfiak; kiugróan magasabb a halálozás azokban a halálokokban, amelyekre jelentős hatást gyakorol az egészségügy működése, idézte az egészségi válságot jelző megállapításokat dr. Gilly Gyula szakértő. Ez a katasztrofális egészségügyi állapot nem indokolható az ország gazdasági fejlettségével, szögezte le.

Megjegyezte, nem abszolutizálható a GDP, s a gazdasági növekedés nem garancia a fejlődésre, nem fejezi ki az általános társadalmi, gazdasági jólétet. Rendezni kell az egészség ügyét, alkotmányos védelmet kell élveznie, szögezte le azzal, hogy az elsődleges társadalmi javak megfelelő szintű biztosítása nem gazdasági kérdés, hanem normatív igazságossági, tehát tisztességességi kérdés.

Párbeszédre lenne szükség és társadalmi konszenzusra ahhoz, hogy megfelelő döntésekkel „össze lehessen rendezni" az egészségügyi ellátórendszert, mondta dr. Oberfrank Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet ügyvezető igazgatója, jelezve, hogy ennek megvalósulása nagyon távolinak tűnik. Nem csak azért, mert nagyon nehéz egy ilyen folyamatot végigvinni, de azért is, mert a társadalmi vitához széles körű tájékozottságra és érettségre van szükség.

Pénz most már akad, de koncepció nincs

Megkésett koncepciótlanságról beszélt dr. Sinkó Eszter, az SE EMK főigazgató-helyettese, aki szerint immár sok pénzt beleöl a kormány az egészségügybe, ám mindezt megkésve teszi, ráadásul koncepció nélkül. Az egészségügyet irányítóknak nincs programjuk, csak néhány programpontjuk, ami érhetően nem áll össze rendszerré. A helyzet rosszabb, mint bármely korábbi ciklusban: megszűnt az OEP, beolvadt az OTH – ez utóbbi a járványügy miatt nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet. Az államtitkárság eszköztelenné vált az irányítást tekintve, csaknem minden szervezetet kihúztak alóla.

A szakértő szerint a jelentős béremeléseknek alig van hatásuk, s hiába ért el 30 százalékos reálérték javulást az alapellátás a bevételi oldalon, nincs érdeklődés a praxisok iránt, a tartósan betöltetlen praxisok száma 280-ra tehető.

A kormány számára is kudarcos ez a történet, fogalmazott, hiszen nincs eredménye a ráfordított pénznek. Értesülései szerint több jelzés mutat arra, hogy jövőre változás lesz az egészségügyben, arról is hallani lehet, hogy szűkítik az egészségügyi szolgáltatási csomagot, illetve nagyobb teret nyer a magánellátás és a magánbiztosítás.

Ki akar veszteséges boltot venni?

Jelentős, ám messze nem elégséges ágazati béremelés történt, ráadásul súlyos késedelemben vagyunk, ami devalválja az értékét, hiszen megint az utolsók között vannak az egészségügyiek a kereseteket illetően, fogalmazott dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke az előtte szólót erősítve. Emlékeztetett arra, hogy amikor a kamara már évekkel ezelőtt is jelezte a gondokat, riogatásnak vélték a politikusok. A fogorvosok munkalassításra készülnek, hiszen feleakkora finanszírozást kapnak, mint amire szükségük lenne. Elmondta, hogy nem tudta értelmezni az államtitkár azt az alapellátó orvosi elvárást, miszerint ugyanakkora bért szeretnének kifizetni maguknak, mint amennyit kórházi kollégáik a bértábla szerint kapnak. Ehhez ugyanis nem elegendő az alapellátás praxisainak finanszírozása. Nem csoda, hogy a letelepedési támogatás ellenére sem kelnek el a praxisok, hiszen ki akar veszteséges "boltot venni". Az intézmények műszaki-gazdasági munkatársainak fizetésrendezését folyamatosan kérik a sztrájktárgyalásokon, de nem érnek el eredményt, s az elvándorlás egyre nagyobb gondot okoz a kórházaknak.

A migráció nem mérséklődött szignifikánsan, s aki nem külföldre megy, az elhelyezkedik az egyre terebélyesedő magánellátásban. A hálapénzt véleménye szerint csak drasztikus lépéssel lehet és kell kiirtani a megfelelő bérezés mellett.

Éger István szerint szakítani kell a több GDP, jobb egészségügy gondolatával, ezt fogalmazta meg a MOK Deklarációjában, jelezve, hogy az eddigi technikákkal nem lehet előrébb jutni, s elodázhatatlan a politikai gondolkodás megváltoztatása.

Szolgáltatás vagy szolgálat?

Erkölcstelen és etikátlan eszközökkel szerezhető meg és gyakorolható az orvosi tudás, idézte Oberfrank Ferencet dr. Matkó Ida egyetemi docens, aki szerint az orvos munkája közönséges munka lett az egészségügy nagyüzemében. Kérdés, hogy mit hoz a jövő, mi lesz az orvoslás: szolgáltatás vagy szolgálat.

Egy internetes kutatás adatait osztotta meg a hallgatósággal dr. Ficzere Andrea, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnökségének tagja. Eszerint a Semmelweis Egyetem 415 orvosáról a neten keresve kiderült, hogy 55 százalékuknak van magánpraxisa (döntően a 3-4 legnagyobb budapesti magánkórházban), illetve 36 százalékuk két vagy több magánintézményben is dolgozik. A kórházvezető szerint fontos lenne szabályozott és ellenőrzött körülmények között megengedni, hogy az állami kórházakban magánellátás is legyen, mert ez pozitívan hatna a munkaerő megtartására és a versenyhelyzet jótékony hatást eredményezne.

A magánszektor kifehérítését és az átláthatóság javítását szolgálja a Primus néven alakult, magánszolgáltatókat tömörítő egyesület, mutatta be a szervezet Leitner György, a Primus Egyesület ügyvezetője, az Affidea Diagnosztika vezérigazgatója. Mint mondta, az egyesületet alapító cégek évente összesen 4,5 milliárd adót fizetnek be az államkasszába, tagjaiknál évente 440 ezer orvos-beteg találkozó történik, 5 millió diagnosztikai vizsgálatot végeznek, és 3300 szakembernek adnak munkát.

Az egészségügyi kommunikáció szabályait taglaló dr. Rácz Jenő, a kórházszövetség korábbi elnöke leszögezte: tilos a paternalista, nem evidenciára, illetve az információs asszimetriára épülő kommunikáció a betegekkel. Mint jelezte: az egészségügyi kommunikáció kétélű fegyver: gyógyíthat és ölhet.

Ónodi-Szűcs: sok minden jobb, de a lakosság nem érzi - a konferenciáról szóló tudósításunk 2. része