Az alapellátás megerősítésére második ütemben újabb tízmilliárdot biztosít a jövő évi költségvetés.
Alulfinanszírozottnak tartják munkájukat, nincs motiváció, elszigetelten dolgoznak, nincs lehetőségük a kibontakozásra – fogalmazta meg a háziorvosok panaszát az IME legutóbbi konferenciáján Vajer Péter, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet Alapellátásért felelős részlegének vezetője, aki családorvosként és egyetemi oktatóként is dolgozik. Rögtön jelezte, hogy ez nem magyar felmérés, ugyanis érdekes módon a világ fejlettebb országaiban is így éreznek az alapellátók. Ez persze nem vigasz, hiszen nálunk hiába történt jelentős forrásbevonás, a háziorvosok úgy érzik, nem tudnak sem szakmailag, sem anyagilag előrehaladni.
A jövő évi tízmilliárd forintos plusz támogatásról ugyan nem beszélt, de elképzelhető, már hallott arról, hogy az egészségügyért felelős államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán a jövő évi költségvetésben az alapellátásra szánt plusz tízmilliárd forint kiosztását ösztönzőkkel képzeli el, nem kártyapénzként. Minderről egy szakmai háttérbeszélgetésen szólt az államtitkár, ám részleteket nem közölt a teljesen új felvetésről, miközben régóta arról van szó, hogy az idei rezsitámogatás után az alapellátási szakdolgozók bérének emelésére szánják a jövő évi keretet.
– A már elfogadott jövő évi költségvetési törvény is rögzíti a forrás elosztását, amelyet természetesen lehet módosítani, ám a praxisonkénti 130 ezer forintos plusz forrás jövő év január elsejétől a jelenleg hatályos törvény szerint havonta jár a háziorvosoknak – válaszolta lapunk megkeresésére Selmeczi Kamill, a FAKOOSZ elnöke. Mint ahogy idén a 130 ezer forintos havi rezsitámogatás, úgy a jövő évi szakdolgozói bértámogatás is csak „idézőjelesen" van megcímkézve, ugyanis szabad felhasználású támogatásnak minősül, hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor a korábbi, szakdolgozói béremelésre szánt húszezer forintos támogatás a mai napig címkézetten érkezik, érzékeltette a finanszírozástechnikai eltérést a FAKOOSZ elnöke. Hangsúlyozta, hogy a rezidensek, szakorvosok bérrendezése után a háziorvosok bérfelzárkóztatását szolgálja a program, ők ebben állapodtak meg annak idején az egészségügy korábbi vezetőivel, és ehhez is kívánják tartani magukat.
Az ösztönzők szerinti elosztást nem tudja elfogadni a háziorvosi érdekvédelmi szervezet, ugyanis az ösztönzők korlátozó és forrást visszatartó eszközök Selmeczi doktor szerint. Úgy véli, nem lehet az ellátás egyik területét konszolidálni (kórházak), a másikat pedig ösztönözni, ezért a praxisoknak is jár az alacsony finanszírozás miatti kompenzáció. Nem tartja kizártnak, hogy a jövő évi plusz tízmilliárd forintot „talált pénzként" kezelik, s inkább a praxisközösségeket szeretné támogatni az új egészségügyi vezetés.
Akár ez is benne lehet a pakliban, hiszen változásra van szükség több szempontból is, érzékeltette az IME konferencián Vajer Péter. Úgy vélte, pozitív jövőképet mutat a svájci modellprogram és az TÁMOP Területi együttműködések kialakítása nevű projektje. Ez utóbbi pilot programjában résztvevők (ezer orvos) több aggályt is megfogalmaztak a „Lakóhely közeli ellátás" (LESz) megvalósíthatóságával kapcsolatban. Volt, aki úgy vélte, addig nem érdemes ebbe az irányba mozdulni, amíg nem tisztázódnak a finanszírozás feltételei, mások szerint nemcsak a finanszírozás, de a jogszabályi háttér is rendezetlen. Az orvosok féltik az önállóságukat, a praxisjogukat, s egyáltalán: félnek az új, ismeretlen működési módtól, ismertette Vajer Péter a megbeszéléseken elhangzott véleményeket. Szakmai félelemmel is találkozott, mondván, a praxisközösségben dolgozva egymás munkáját láthatják a kollégák, s kiderülhet valakiről, hogy nem is annyira ért ahhoz, amit napi szinten csinál.
Vajer szerint „meg lehet mozdítani" az alapellátás kulcsszereplőit, el tudják képzelni, hogy közösen dolgozzanak. Abban ugyanis közös álláspont alakult ki, hogy több idejük lenne a gyógyításra, s végre orvosként azt csinálhatnák, amiért tanultak.
A lépéskényszert a következő adatokkal érzékeltette: 2014 augusztusában a háziorvosok közel negyven százaléka volt 60 év feletti, míg csupán tizenhét százalékuk 40 év alatti. 2015 őszén nem sikerült az egyébként sem magas számú rezidensi helyeket feltölteni a négy orvosi egyetemen. Mindez ékesen bizonyítja, hogy nem vonzó a háziorvosi pálya. Ez pedig azzal jár, hogy nő a betöltetlen praxisok száma: ma megközelíti a háromszázat, s Vajer szerint a tendenciákat látva 2018-ra akár minden második praxis tartósan betöltetlenné válhat az ország egyes területein.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!