Patikák: hogyan élhetik túl a változásokat?

Mint lapunk is beszámolt róla, a szaktárca rendelettel szabályozná a nyitvatartási idő és a vényforgalom türkében a gyógyszertárakban dolgozók létszámát, szakdolgozói, gyógyszerészi arányát.
A tervezet híre riadalmat váltott ki gyógyszerészi körökben: a patikusok attól félnek, hogy az amúgy is egyre nehezedő gazdasági körülményeik közepette alkalmazottakat kell elbocsátaniuk, csökkenteni kell nyitvatartási idejüket, ebédszünetet beiktatniuk, sőt: esetleg végleg le kell húzniuk a rolót.

Ugyanakkor dr. Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke szerint az elképzelés alapvetően jó, ám tény: a tervezetnek vannak hiányosságai. Ilyen például az, hogy a nyitvatartási idősávok között nincs átmenet, nem biztosítanak kellő rugalmasságot a rendszerben. Ha például egy gyógyszertár maximum negyven órát van nyitva, akkor ugyan elegendő egy gyógyszerész, ám efölött már csak egy órával egészen az 59 órás nyitva tartásig két gyógyszerészre és két szakasszisztensre lenne szükség, 59 óra fölött pedig három-három a minimum létszám. A durva ugrások miatt mindenképpen szükség van az átmenetek finomítására, sőt, a 40 és 59 közötti időintervallum további sávokra bontására. Ha viszont nem változtatnak a sávosztásokon, akkor a patikák jó része kényszerülhet arra, hogy rövidítse a nyitvatartási idejét, ami semmiképpen nem kívánatos már csak azért sem, mert korlátozza a betegek hozzáférését a gyógyszerellátáshoz.

Az alelnök szerint a másik probléma az emelt szintű gyógyszerészi gondozás időkeretének meghatározása: ha heti tíz óránál nagyobb ez az időtartam, akkor plusz egy gyógyszerészt kell alkalmaznia a patikának. Ez a gyógyszertáraknak gondot jelent, hiszen nincsen akkora bevételük, amelyből az újabb patikus bérének fedezetét biztosítani tudnák. Éppen ezért ezt a szabályozást is rugalmasabban kellene alakítani Hankó Zoltán szerint, ha nem akarják a szabályozással a gyógyszerészi gondozást háttérbe szorítani.

A harmadik gond a házhoz szállítás és a kézi gyógyszertár-ellátás szabályozásához kapcsolódik, ugyanis egy plusz szakdolgozó kötelező alkalmazását írja elő a tervezet: nincs tisztázva, hogy például hány kézi gyógyszertárra vonatkozna a változás, és a házhoz szállítás kérdéskörét is pontosítani kell. Sok helyen ugyanis zárás után szállítják a gyógyszert, így a patikából a nyitvatartási idő alatt nem hiányoznak a szakemberek. A lényegre kellene a rendeletalkotóknak fókuszálni, vagyis arra, hogy a szakfeladatok ellátásához szükséges létszám a gyógyszertár szolgálati idejében folyamatosan meglegyen.

Szerencsére a rendelet tervezett bevezetése rugalmasságot biztosít azzal, hogy 2013 szeptemberétől kellene alkalmazniuk a már működő patikáknak, természetesen az újonnan nyitóknak a rendelet hatályba lépésétől már az új szabályok szerint kell működniük.

Hankó Zoltán szerint fontos, hogy legyen létszámszabályozás és fontosnak tartja a létszámarányok meghatározását is: a szakfeladatot ellátó dolgozók arányára vonatkozóan a tervezet egy gyógyszerészre összesen három asszisztenssel és szakasszisztenssel számol, ám az elnökhelyettes hosszabb távon ennél akár szigorúbb előírásokat is el tudna képzelni (pl. hogy egy gyógyszerészre két szakasszisztens jusson). Mindez ugyanis védelmet jelenthet a beosztott gyógyszerészek munkahelyének megőrzése szempontjából, ráadásul színvonal-növekedést is hozhat, ami pedig egészségpolitikai érdek.

Mivel a patikák is egészségügyi ellátást nyújtanak, körükben is meg kell határozni a személyi elvárásokat, szögezi le az elnökhelyettes. Találkoznak ugyanis szabálytalan gyakorlattal: például egyes helyeken olyan alacsony a gyógyszerészi létszám, hogy kérdéses, a patika nyitva tartása alatt hogyan tudják folyamatosan biztosítani a patikus jelenlétét. Hankó Zoltán szerint most olyan szabályozásra van szükség, amely nem okozhat problémát a patikák többségének, ám ahol kirívó aránytalanságok vannak (például hat szakasszisztens dolgozik egy patikus mellett, vagy nincs folyamatos gyógyszerészi jelenlét), elősegíti jogi és szakmai szempontból is a megfelelő működést.