• nátha
    • Ha a koronavírus nem lenne elég: épp mindenki náthás

      Ha a koronavírus nem lenne elég: épp mindenki náthás

    • Matematikai modellezés szerint náthává szelídülhet a koronavírus

      Matematikai modellezés szerint náthává szelídülhet a koronavírus

    • Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

      Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

  • melanóma
    • Melanoma: kevés ismeret, késői diagnózis

      Melanoma: kevés ismeret, késői diagnózis

    • Melanoma: Jobb az esélye annak, aki nem egyedülálló

      Melanoma: Jobb az esélye annak, aki nem egyedülálló

    • Friss kutatás: Több nő jár bőrgyógyászati szűrésre

      Friss kutatás: Több nő jár bőrgyógyászati szűrésre

  • egynapos sebészet
    • Bővítéssel orvosolják a helyhiányt Budaörsön

      Bővítéssel orvosolják a helyhiányt Budaörsön

    • Jövő héttől ismét végezhető egynapos sebészeti ellátás

      Jövő héttől ismét végezhető egynapos sebészeti ellátás

    • Felfüggesztették az egynapos sebészeti ellátásokat

      Felfüggesztették az egynapos sebészeti ellátásokat

Politikai járványtan

Egészségpolitika 2021.08.28 Forrás: Weborvos Szerző:
Politikai járványtan

„Tanultunk-e valamit a megelőző három hullámból?” – teszi fel a kérdést dr. Szepesi András.

Vége van a nyárnak

Hűvös szelek járnak…

Móra Ferenc énekelhető gyermekversét már nagyapám is mondogatta nekem a háború után, amikor nemcsak az időjárás, hanem az emberellenes politika és a szegénység miatt is, a gondtalanabb nyár után didergős ősz következett.

Ha végig mondjuk vagy olvassuk ezt a két emberöltővel ezelőtt, még egy „másik kapitalizmusban” írott verset, hamar rájövünk, hogy a kedves, vidáman szomorkás elsődleges gondolat, a cinegemadár hiányzó téli lábbelije, keserű kritikát hordoz a szegénység és gazdagság egyenlőtlenségéről, amit a természet zordra fordulása felerősít. Erős áthallás ez a világjárvány okozta gondokra.

Hűvös szelek

A hirtelen jött hidegfront véget vetett a legmelegebb nyárnak, amit a meteorológiai megfigyelések elmúlt 130 évében mértek. Hirtelen vége szakad annak a viszonylagos gondtalanságnak, ami a COVID-járvány elmúlt másfél éve és három, meglehetősen durva hulláma után a magyarok, de talán az emberiség nagy része is megérdemelt ajándéknak tekinthetett.

Egyes országokban már korábban, nálunk néhány napja megkezdődött a negyedik hullám, immár egy olyan vírusmutánssal, amelyik fertőzőképessége sokszorosa az eredetinek.

Újraindul hát az a bonyolult, mindennapi életünket, sorsunkat durván alakító, befolyásoló folyamat, amit önkényesen „politikai járványtannak” nevezek. Ami több mint virológia, több mint infektológia, több mint járványügyi intézkedés, több mint mentés és gyógyítás, az áldozatok számbavétele, de nagymértékben gazdaság, létfenntartás, gondoskodás az élőkről, a csecsemőktől a nagyon öregekig. De ide tartozik a kommunikáció, a médiumok, a jogos vagy igazságtalan kritikák (innen nézve jogos, onnan igazságtalan és fordítva is, ó, Teremtőm, ne hagyj el), a különféle irányultságú és érdekű propaganda, a jövő évi választási harc kezdetei, a közhangulat, a közvélekedés. Ha van ugyan „közhangulat és közvélekedés”, és nem csak a médiumok generálta virtuális világ…

Kérdések, amelyeket újra és újra fel kell tennünk:

Tanultunk-e valamit a megelőző három hullámból?

Tanultunk e valamit a többi közel 200 ország tapasztalataiból?

Használunk-e minden „fegyvert”, ami rendelkezésünkre áll?

Mi épül be ezekből a tervezésbe, a vezetésbe és az ellenőrzésbe?

Mi épül be a magatartásunk mindennapi gyakorlatába?

Hogyan alkalmazkodunk a váratlan helyzetekhez és hogyan változtatunk az újabb eszközök és ismeretek birtokában?

Van-e elegendő eszköz az egyéni védekezéshez?

Használjuk-e az eddig elhanyagolt eszközöket a góckutatást, a tesztelést, a helyi karanténeket, izolációs intézkedéseket? Hogy lapos maradjon a járvány terjedési görbéje és ne terhelje ismét agyon az egészségügyet.

Kiknek próbálok kérdéseket fogalmazni?

A kormánynak, az igazgatási apparátusának, szakértőinek, szóvivőinek, és a „civilek” fontos csoportjainak:

•        A semleges (vagy annak gondolt, deklarált) vagy pártoskodó értelmiségnek.

•        A médiumok szakmai vezetőinek és fontosabb munkatársainak.

•       Az egészségügyi dolgozóknak.

•        A pedagógusoknak.

•        A tudatos vírustagadóknak, az oltáselleneseknek és a holdudvaruknak.

•        És annak a (vélhetően hatalmas) tömegnek, akiket szinte semmilyen kommunikációval nem lehet elérni: a szegényeknek, az elszigetelt idős embereknek, az iskolából kimaradóknak, az alacsony IQ-val tengődőknek, az alkoholistáknak, a drogosoknak, az életük határmezsgyéjén küzdő betegeknek és aggoknak.

Ha a gondokat tovább vizsgálnám, további kérdések merülnének fel. Ha a célcsoportokat tovább bontanám, akkor még bonyolultabb társadalmi összefüggések derülnének ki. Ennyi most talán elég ahhoz, hogy a napjainkra kialakult információs káoszt, a biztos, vagy jelen időben biztos tudás hiányait valahogy megragadjam, illusztráljam.

Confessióm

Magyarországon ezt az egyházak hatására gyónásnak fordítják, pedig a római eredetiben a vádlott vagy bűnös beismerő vallomását jelentette. Ezzel egyben illusztrálni próbálom a járványügyi helyzet bonyolultságát, belső bizonytalanságait, azt az iszonyú terhet, amit adott esetben egy egyén, vagy család ki kell, hogy bírjon. Olvasóim tudják, hogy az átlagnál többet foglalkozom a járvánnyal. De amikor a járvány második hullámának vége felé a nagyobb családunk egyik kisebb egységében az anya, az apa, a két gyermek elkapta a járványt, nagyon aggódtam. Mint idősebb „egészségügyis” én már megkaptam az oltást, közülük senki. Izolálták magukat, hogy ne adják tovább az akkor még oltatlan idősebb rokonoknak, és keményen megküzdöttek a vírussal. Szerencsére, maradéktalanul meggyógyultak.

A harmadik hullám elején, amikor a fiatalabbak még mindig nem jutottak oltáshoz, a közvetlen szűk családomban is megjelent a fertőzés, sikerült izolálni, de keserves napokat éltünk, mert igencsak tudatában voltam a veszélyeknek. És akkor vettem Ivermectint. Mint fuldokló a mentőövet. Hogy esetleg tudjak valamivel segíteni, ha más nincs. Javában folyt a vita a hasznosságáról, de általam tisztelt, jelentős kollégák ajánlották. Szerencsére, nem volt rá szükség, ott áll a polcomon, mint egy figyelmeztető jel. És akkor augusztus 21-én meglátom az amerikai FDA közleményét. Szokatlanul kezdődik, eredetiben írom ide, mert így talán még ütősebb, a humorával együtt: „You are not a horse. You are not a cow.”  És utána néhány mondatban, miért nem engedélyezik a humán alkalmazását. Az FDA (Food and Drug Administration) a fogyasztókat, az embereket védő legrégebbi, legnagyobb presztízsű szervezet a világon. 1906-ban alapították. Kiállta a történelem próbáját, a sűrűn változó politikai irányokat, a kapitalizmus elképesztő érdeknyomását. Változó világunkban egy valóban szilárd és megbízható világítótorony.

Három nappal később pedig örömhírt repített világgá az FDA: a Pfizer oltóanyag megkapta a szabályos és teljes engedélyt a forgalmazásra. Elsőként a COVID ellenes matériák között. Gyorsan megemlítem, hogy az oltást ellenzők, vagy az attól félők megnyugodhatnak. Ez már nem ideiglenes engedély. És egy fontos következmény: egy ilyen teljes és szabályos engedéllyel rendelkező anyaggal el lehet rendelni a kötelező oltást is. Az USA hadseregében és legnagyobb vállalatainál azonnal el is rendelték.

A negyedik hullám elkezdődött

Reménység: a nagyon lassan 6 millióhoz közelítő immunizált magyar. Köztük a harmadik oltást is megkapó fokozottan veszélyeztetettek. Elindult a 12 évesnél idősebbek oltása, ki-ki hite szerint fohászkodjon, hogy előbb legyenek védettek, mielőtt a járvány nagyot robban.

Végre elindul a nehezen elérhető kimaradottak felkeresése és kampányszerű oltása. Nem lesz könnyű futam. Ahogy az oltást különféle „okból” ellenzők meggyőzése sem. Mivel ez a nagyon fertőző ágens mindenkit meg fog találni, ne tekintse senki blaszfémiának, de értük és nekik fog szólni a következő (a politika által az elmúlt években elkoptatott, bepiszkított) jelszó: térdre, imához.

A járványt már biztosan nem tudjuk elkerülni. De hogy milyen súlyos lesz, mennyi áldozattal jár, és mennyi utóhatással kell majd megküzdenünk, az rajtunk múlik. Mindannyiunkon. Kormányon, ellenzéken, politikusokon, médiumokon, az értelmiségen, a „civil” embereken, mindenkin. Ez a próbatétel más, mint a korábbiak, több szerepünk van a járvány lefolyásában.

Bölcsességet, jó szerencsét és mindenekelőtt a közös felelősség megélését kívánom minden magyarnak, hogy tudatos cselevéssel őrizzünk meg minél több életet. Mindenkinek a maga helyén, hogy ha ismét tükröt tart elénk a sors, a történelem, tiszta lelkiismerettel nézhessünk bele.

(Nyitókép: Raffaello Sanzio: Az athéni iskola. 1509-11. Freskó. 500x770 cm. Apostoli Palota, Vatikán, Róma.)

A szerző korábbi írásai itt olvashatók

Legolvasottabb cikkeink