„A vezetők és az előadók higgadt hangnemén átsütött a megoldatlan problémák feszültsége” – dr. Szepesi András jegyzete.
Már az előző hetekben is megjegyeztem, hogy erősödik a belpolitikai küzdelem, és ez nagyon sok fontos dolgot fokozatosan a háttérbe szorít. Mivel eleve két különféle választás történik majd azonos napon, ez jelentősen bonyolítja a helyzetet, illetve a kommunikációt. Végülis, a Fidesz-KDNP 2010-es győzelme óta az országos választás meglehetősen „unalmasan” alakul, csak a helyi önkormányzati választások hoznak egy kis izgalmat a politikai váltógazdaságba. Az uniós listás képviselőválasztás pedig inkább egy élesben zajló közvéleménykutatás hangulatát kelti, amely során a sokféle közvéleménykutató eredmény a valósággal szembesülhet, azaz aktuálisan milyen a magyar politikai palettán szereplő pártok erősorrendje.
A szakmáról a politikára terelődik a figyelem
Nekem már gyanús volt, hogy a korábbi hetekben közösségi oldalamon tapasztalt élénk eszmecsere a szombati jegyzetem alkalmából hirtelen alábbhagyott. Elkezdtem figyelni az országos hatáskörű írott és elektronikus médiumok sajtószemléit, és ami ennél sokkal nehezebb, a közösségi médiumokat. Azt tudom, hogy ezek közül inkább csak azokat látom, amelyek buborékjába tudatosan vagy véletlenül beléptem.
Először csak az tűnt fel, hogy a rendszeresen politizáló médiumokban a cikkek és tudósítások aránya megváltozott, a politika „javára”. Majd egyre inkább ezt láttam az egészségügyi szakmédiumokban is, amelyek korábban soha nem reflektáltak a politika hullámveréseire.
Pedig bőven lenne miről írni, beszélni. Csak a mögöttünk hagyott héten volt az ápolók hete, a Vöröskereszt és Vörös Félhold világnapja, A Magyar Kórházszövetség 36. kongresszusa és a Mentők Napja, ahol az Országos Mentőszolgálat 76., a Rohamkocsi Szolgálat (ROKO) 70. születésnapját ünnepelték.
A politika nyomása
Kétségtelen, hogy feltűnt egy új politikus a horizonton, viharosan gyarapodó népszerűséggel, aki a két nagy politikai erő közé pozícionálta magát. Ez szokatlan, pikáns, talán példa nélküli is. Szerencsésen megválasztott „Tisza” elnevezésű pártja minden előítélet nélkül kedvesen cseng a magyar fülekben.
Kína
A másik egy valóban akár világpolitikai eseménynek is nevezhető: Kína első embere 400 fős küldöttség élén három napot töltött Budapesten. Főleg idősebb barátaim kedvéért nem tudom megállni, hogy ne kommentáljam.
Először is, a szerény, visszafogott, kedvesen mosolygó Hszi Csin-ping valószínűleg ma a világ legnagyobb közvetlen hatalmú embere. Vegyük sorra: a Kínai Kommunista Párt főtitkára, a Politikai Bizottság főtitkára, a Kínai Népköztársaság elnöke (államfője) és a Katonai Bizottság elnöke. 1,4 milliárd lakosú országot vezet, amelynek gazdasági súlya, katonai ereje, növekedési potenciálja szinte felfoghatatlan. A magyar vezetőkön, főleg a „vadonatúj” köztársasági elnökön látszott is egy kis megilletődöttség.
Nem könnyű a mai Kínát történelmi kontextusban szemlélni. Megérteni, hogyan lett egy hatalmas múltú és kultúrájú birodalom évtizedekre a gyarmatosítás és kizsákmányolás áldozata. Majd a II. világháború után visszanyerve a függetlenségét azonnal egy fantaszta diktatúra és diktátor foglya. A Nagy Ugrás az ipari fejlődés őrült útját kereste (népi kohók), majd a Nagy Kulturális Forradalom szétverte az értelmiség jó részét. Éhínségek, rettenetes szenvedés várt a kínaiakra, de túlélték.
Majd jött egy valóban bölcs vezető, Teng Hsziao-ping, aki állítólag azt mondta, hogy Kínát először gazdaggá, majd naggyá kell tenni. Sikerült nekik. Érdemes pár órát eltölteni Kína mai bemutatása mellett. Ha megtaláljuk a kölcsönös előnyöket, mi is profitálhatunk ebből a kapcsolatból. A Magyarországon élő viszonylag nagy kínai diaszpóra és befektetéseik, a Kína 12 egyetemén működő magyar nyelvet és kultúrát oktató tanszékek jó alapot képezhetnek. A kínaiak persze ismerik Lord Palmerston híres mondását: „Angliának nincsenek örök barátai. Angliának nincsenek örök ellenségei. Angliának érdekei vannak”. Remélem, hogy ezt a mondást a magyar vezetők is ismerik, és akkor jók az esélyeink.
Ápolók hete 2024. május 6-10.
Ápolók – én most velük folytatnám a reformot. Az orvosi béreket karban kellene tartani, a foglalkozási szabályokat a valóságos viszonyokhoz igazítani, a képzésüket és pályaválasztásukat segíteni – ez nem kevés feladat, de elég jók (még) az alapok.
De az ápolók helyzete, létszáma, eloszlásuk, terhelésük számos helyen több mint veszélyes, akár drámainak is nevezhetném. Tudom, hogy nem ez a legfontosabb, de a tervezéshez, képzéshez, toborzáshoz meg kellene számolni, mekkora a hiány. Mert mi történelmileg rendkívül alacsony létszámokkal dolgoztunk. És ezt a rossz jövedelmek és a túlterhelés hamarosan válságossá változtatta, amihez az idősödés és a technológia változásai, a betegforgó felgyorsulása hozzáadódnak.
A Vöröskereszt és a Vörös Félhold napja: május 8.
Kicsit furcsa a kereszténység és az iszlám fő jelképét egymás mellett látni, pedig zseniálisan és erősen kifejezik a lényeget. Az életveszélyben lévő, szenvedő emberek között nem szabad különbséget tenni. Mai megosztott, ellenségeskedő, háborúzó világunkban nélkülözhetetlen a tevékenységük.
Kórházszövetség XXXVI. kongresszusa, Mátraháza
Szépséges környezetben, jelentős, 860 fős létszámmal gyűltek össze, hogy idén már másodszor megbeszéljék a kórházak, sőt, ezen túl a gyógyítás helyzetét. A vezetők és az előadók higgadt hangnemén átsütött a megoldatlan problémák feszültsége. Természetesen elismerték a jó teljesítményeket, díjazták a legtöbb áldozatot vállaló személyeket és csoportokat. Igyekeztek maguk mellé állítani a kormányzat fő képviselőit, mert a pénzügyi hiányok, szervezési elégtelenségek, szakembergondok nemcsak megkeserítik, de meg is nehezítik, vagy akadályozzák a munkájukat.
Mentők
Május 10.: Mentők Napja 2024 Parlament, Felsőházi terem. Hagyománnyá vált, hogy az Országház a Mentőnapon megtiszteli az ország mentőseinek képviselőit, mintegy jelezve, hogy a politikusok is tudják, milyen fontosak ők az ország életében, az emberek biztonsága számára. Eljönnek ilyenkor nemcsak a főhatóság, a kormány, hanem a társszervezetek, a Katasztrófavédelem, a Rendőrség és a Honvédség képviselői is. Hiszen a nagyobb bajokat, kárhelyeket, katasztrófák következményeit együtt számolják fel.
Idén is sok régi bajtársam és barátom volt ott és kapott kitüntetést. Csató Gábor főigazgató beszédéből kiderült, hogy a napi feladataik mellett egy éve ők a motorjai az új ügyeleti rend megszervezésének és bevezetésének. Ennek a legfontosabb mutatója, hogy alkalmazotti létszámuk alig több mint egy év alatt 8600 főről több mint 16 ezer főre ugrott.
Aki kicsit is ért a szervezeti kultúrához, az tudja, hogy ez fantasztikus méretű fejlődés. Hogy ezt a rutinfeladataik mellett kibírták, az számomra majdnem a csodák birodalma. Valószínűleg az OMSZ bajtársi tradíciói és stabilitása tette lehetővé ennek a hatalmas feladatnak az ellátását. Az pedig egészen biztos, hogy ennek fenntartása, javítása, folyamatos karbantartása hatalmas feladat lesz.
A Mentőnapon belül egy további ünnep: 70 éves a Rohamkocsi Szolgálat. Erre nagyon büszkék, hiszen 7 évtizede egy olyan sürgősségi életmentő szolgáltatást kezdtek el, ami csak évtizedekkel később vált általánossá a világon. Több mint 50 éve álmélkodva hallgattuk a mentőtiszti tanfolyamon dr. Felkai Tamást, a ROKO rendszer akkori vezetőjét a sebészi életmentésről, a helyszínen végzett conicotomiáról (egyfajta gégemetszés), és a feszülő légmell kezeléséről, valamint dr. Gábor Aurélt a stroke helyszíni ellátásáról, a szívmasszázsról és a befúvásos lélegeztetésről. Mindarról, ami ma már természetes és mindennapos újraélesztési eljárás.
Isten éltesse a Mentőket, és a Bajtársakat, mert ma is nagy szükség van rájuk!
Kérdésem kedves Olvasóimhoz
Ez volt 2024. 19. hetének rövid krónikája. Lehet, hogy bölcsebb lenne, ha a választásokig szabadságra mennék, hogy ne zavarjam a kedves olvasóimat a politika horizontja alatti kérdések felemlegetésével? Mit gondolnak erről azok a kedves barátaim, ismerőseim, akik egyáltalán idáig eljutnak az olvasással?
Döntsenek kedves Olvasóim! Közösségi oldalamon várom a válaszokat.
(Nyitókép: Dr. Velkey György a Magyar Kórházszövetség XXXVI. Kongresszusának közgyűlésén, Mátraházán. Fotó: Magyar Kórházszövetség)
A szerző korábbi írása itt olvashatók
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!