Kiss Zsolt szerint idén bevezetik a járóbeteg-ellátásban az országos betegfogadási rendszert.
Tamás Évára, az IME alapítójára és lapigazgatója, a Larix Kiadó Kft. ügyvezető igazgatójára, az egészségpolitikai konferenciák fáradhatatlan szervezőjére, a remek kollégára emlékezett dr. Kozmann György, az IME főszerkesztője és dr. Pásztélyi Zsolt IME felelős szerkesztője az IME csütörtöki, regionális konferenciáján. Tamás Éva január 22-én hunyt el, a Weborvosban dr. Szepesi András búcsúzott „az egészségügyi szakmai lapkiadás és konferenciaszervezés megkerülhetetlen nagyasszonyától”.
A hatékonyság, beteg- és emberközpontúság, fenntarthatóság hármas elve határozza meg az egészségügyi struktúraváltást – ezzel a jól hangzó, de ki nem fejtett, így aztán végtelenül üres lózunggal indította előadását Szigeti Szabolcs, az EMMI egészségügyi gazdálkodásért és intézményfelügyeletért felelős helyettes államtitkára, akinek a struktúra átalakításáról kellett volna beszélnie. Aki netán – mint a jelen cikk szerzője – valami konkrét információt várt, hogy végre ne a Kormányinfó főszereplőjének talányos mondataiból, hozzá nem értéséből kelljen valamit kihámoznia, az bizony csalódhatott.
Elgondolkodtató, hogy állami szereplők mennyire semmitmondó, általánosságokat puffogtató előadásokat tartanak rendre még szakmai konferenciákon is, mintha be lennének oltva a valóság és a világos beszéd ellen. Hogy mindig minden elölről kezdődik, mintha a változó szereplőkkel minden épp akkor startolna. Mert – úristen! – hányszor is hallottuk már, hogy az ÁEEK térségi igazgatóságait meg kell erősíteni?! Hogy a kapacitásokat át kell csoportosítani a szakmák igényeihez igazodva…, hogy erősíteni kell az eredményalapú finanszírozást és a többi? Már csak hab a tortán az a döbbenetes tény, hogy a betegelégedettségre vonatkozóan csak 2014-es (!) hazai adatokat talált a helyettes államtitkár. Kérdésekre válaszolva finoman elismerte, nem sikerült minőségi felügyeletet megvalósítani a betegellátásban, s hogy ebben szerepe van annak, hogy az NNK (volt ÁNTSZ) és a NEAK drasztikus beavatkozásokat szenvedett el. Egy jó hír is elhangzott: fellélegezhetnek az önálló szakrendelők, nincs napirenden az államosításuk, nem akarják az ÁEEK fennhatósága alá vonni őket.
A járóbeteg-ellátásra fordított kiadások dinamikus emelkedése nem mutatkozik meg az ellátott betegek számának növekedésében, ugyanakkor lényegesen megnőtt az egy-egy megjelenésre jutó beavatkozás száma, mondta Kiss Zsolt. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgatója utalt a 2019-ben átkonvertált kilencmilliárd forintra (fekvőből járóellátásba), amely nem hozta a várt eredményt.
Mindenképpen beavatkozást igényel a várakozási idő csökkentése, jegyezte meg a főigazgató, bár erre vonatkozóan nincsenek pontos adataik a szolgáltatók önbevallása miatt. A listát mindenképpen vezeti az MR, a kardiológia, az érsebészet, az endokrinológia, az ultrahang. A hosszú várakozási idők, a csökkenő betegszám, a növekvő igénybevétel a magánellátás felé irányítja a betegeket, vonta le a következtetést Kiss Zsolt, aki több beavatkozási lehetőséget is felsorolt. Így például nyilvánvalóan a többletforrást, a fejlesztéseket, a kapacitások átrendezését, a befogadások növelését, a tvk-konvertálás szélesítését, a német pont értékének felülvizsgálatát.
A sorrendiséget támogató informatikai megoldások több intézményben működnek, de nincs egységes, átfogó rendszer. Az országos, járóbeteg-ellátásra kialakítandó betegfogadási rendszer kialakítása nem egyszerű, hiszen nem 180 ezer beavatkozást kell kezelni szisztematikusan, mint az országos várólistában (ahová nem is jelent minden szakma, bár kötelező lenne), hanem több tízmilliónyi eseményt. A várakozási probléma megoldásának prioritást kellene élveznie, erre sarkallja az államot az OECD felmérése is, amely szerint meglehetősen rosszul állunk.
A várakozási idők meghatározása egyes szakmákban szintén a megoldás része lehetne Kiss Zsolt szerint. Egyelőre csak két esetre van jogszabályi előírás: a daganatgyanús betegeknél a 14 napon belüli képalkotó diagnosztika elvégzése, illetve a táppénzen lévők előbbre sorolása.
Az évek óta szorgalmazott országos betegfogadási rendszer ez év második felében indul a főigazgató ígérete szerint, ám nem lesz teljes körű, vagyis nem kerül bele minden szakma és szolgáltató, ugyanis horribilis (60 millió eset) adatmennyiséget kell majd a rendszernek kezelnie. Mindenképpen szeretnék a rendszer bevezetésével az e-időpontfoglalást szélesebb körben lehetővé tenni – megjegyezzük: ez bizony jó lenne, mert van olyan ellátó, amelyet egyszerűen nem lehet elérni: nem tudják egyszerre a betegeket is kezelni és a telefonokat is felkapkodni. A rendszer révén az egészségpolitika irányítói is beavatkozhatnak, amennyiben jelentős várakozásokat tapasztalnak egy-egy szakmában.
A fővárosi elképzelésről, miszerint hét nap alá csökkentenék a képalkotó diagnosztikára történő várakozás idejét, annyit mondott, hogy részben nem minden betegségénél indokolt hét napon belül elvégezni a vizsgálatot, másrészt korábbi, hasonló témában végzett számításaik szerint tíz százalékkal kellene növelni a CT-re, MR-re fordított kiadásokat, amelyek jelenleg 34 milliárd forintra rúgnak.
A történelmi D-naphoz hasonló erejű béremelésre van szükség ahhoz, hogy az orvosok megfelelő színvonalon tudjanak élni, fogalmazott dr. Kincses Gyula, a MOK elnöke. Számításaik szerint ez 300 milliárd forintos kiadást jelentene a költségvetésnek nettóban számolva, hiszen a béremelés egy része azonnal visszafolyik adók, járulékok formájában a büdzsébe. Hangsúlyozta: nem igaz, hogy a paraszolvencia Magyarországon genetikailag kódolt és kiirthatatlan, hiszen ugyanaz a magyar beteg ugyanannak a magyar orvosnak nem ad hálapénzt a magánellátásban. Szükségesnek tartják a hálapénz büntethetőségét, bár a kriminalizálás szó helyett talán jobb lenne más kifejezést használniuk, tette hozzá.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!