Rossz adagolásban gyilkolhat is a vérhígító

Szinte minden családban van olyan beteg, akinek vérhígítót kell szednie. Trombózis, stroke, műbillentyű beépítése után, vagy ha egy vizsgálat kimutatja a trombózishajlamot a háziorvos többnyire automatikusan nyúl a recepttömbhöz, hogy felírja a betegnek a gyógyszert, amit aztán egész életében szedhet. Sokszor fiatalok is kénytelenek hónapokra, néha évekre gyógyszerfogyasztóvá válni egy-egy komolyabb baleset, műtét után, hiszen a trombózis elkerülése érdekében ilyenkor is csökkenteni kell a vér alvadékonyságát. Kezelni kell az örökletes véralvadászavarban szenvedőket, és azokat a kismamákat is, akiknél a terhesség alvadási problémákat vált ki.

Csakhogy a vérhígító gyógyszerek (amelyek az elnevezésükkel ellentétben cseppet sem hígítják a vért, ellenben korlátozzák a véralvadásért felelős K-vitamin hatását) nem veszélytelenek. A rosszul beállított dózis olykor károsabb, mintha a beteg egyáltalán nem szedne be semmit sem.

Kiss Róbert Gábor, a Magyar Kardiológusok Társaságnak főtitkára egy előadásában rámutatott, hogy ma a véralvadásgátlót szedő betegek legalább negyven százalékát rosszul kezelik, azaz túl sok, vagy túl kevés alvadáscsökkentőt, gyűjtőnevén kumarint kapnak. Tekintve, hogy a magyar lakosság körülbelül öt-hat százalékát kezelik alvadásgátlóval, ez azt jelenti, hogy hazánkban kétszázezernél több betegnek van rosszul beállítva az úgynevezett INR szintje, amely a vér alvadékonyságának a kimutatására szolgál.

A fővárosi referencialabor több tízezer mintán alapuló kimutatása szerint az alvadásgátlóval kezelt betegek még nagyobb része, több mint ötven százaléka van rosszul beállítva, amiért többnyire a háziorvos, vagy a maga a beteg a felelős. E felmérés azt igazolja, hogy a fővárosi betegek 32 százaléka olyan kevés alvadásgátlót kap, hogy ugyanúgy fennáll nála a trombózis veszélye, mintha nem is szedne gyógyszert. Húsz százalékuk viszont olyan nagy adagot szed, amely már belső vérzésekhez, súlyos komplikációkhoz vezethet. Baleseti sebészek mindennapi tapasztalata, hogy a mentők által behozott beteget nem lehet megműteni, mert a túlgyógyszerezés miatt elvérezne a műtőasztalon. A laboratóriumi statisztika szerint a kezeltek további fél százaléka, azaz országosan több száz ember állandó életveszélyben van a túl sok kumarin miatt. Ezek az adatok is mutatják, hogy óriási felelőssége van a háziorvosnak, vagy a kezelőorvosnak a megfelelő adagolás megállapításánál.

Az ideális megoldás a véralvadás, azaz az INR szint rendszeres mérése lenne, ám ma Magyarországon nagyon kevés szakambulancia illetve háziorvos rendelkezik az INR-értéket azonnal kimutató berendezéssel. A szakorvosok most azt szeretnék, hogy ez az eszköz elérhető legyen az alapellátásban. Amíg a helyzet nem változik, nem árt, ha a "vérhígító" szedésére szorított ember odafigyel rá, hogy betegségétől függően évente többször, vagy akár havonta többször vérmintát vegyenek tőle és megvizsgálják az alvadási paramétereit.

Egy három évvel ezelőtt készült kutatás szerint az Európai Unióban évente ötszázezren halnak meg a vénás trombózis vagy a tüdőembólia következményeként. Ez a hatalmas szám kétszer annyi, mint azoknak a száma, akik emlőrákban, prosztatadaganatban, AIDS-ben és közlekedési balesetben ÖSSZESEN életüket vesztik. Elgondolkodtató, hogy a kórházi halálozások 10 százalékáért felelős a trombózis valamilyen formája, miközben van ellene hatékony ellenszerünk – tették hozzá.