Kaló Zoltán szerint tudomásul kell venni, hogy az egészségügyi innováció növeli a kiadásokat.
Rosszul érvel az egészségpolitika, amikor megpróbálja gazdasági alapokra helyezni az egészségügyi technikák forrásigényét, vagyis úgy próbál pénzt szerezni a gazdasági tárcától, hogy megtakarítást ígér egy esetleges többletforrás fejében. Ez helytelen érvelés, az egészségügyi innovációt nem lehet összekeverni az iparival, fogalmazott Kaló Zoltán, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője egy, a Syreon Kutató Intézet által Inotai Andrással készített kutatásra hivatkozva a Világgazdaság múlt heti konferenciáján.
Természetesen fontos cél a fenntarthatóság biztosítása és a költséghatékonyság, de nem lehet mindig megtakarítással érvelni. Az egészségpolitika ugyanis általában kényszert érez arra, hogy gazdasági érvekkel indokoljon, fogalmazott Kaló Zoltán, aki szerint helyesebb lenne a jobb egészségügyi ellátással és a jobb egészségi állapottal érvelni.
Az egészségügyi technológiák rohammértékben fejlődnek, széles körű gyakorlati alkalmazásuknak csak a források szűkössége szab korlátot. Most pedig elég szűkösek a források a recesszió időszakában, ám akkor sem szabad megkérdőjelezni az egészségügyi innováció hasznát, ahogy teszik ezt többen is a kutató tapasztalatai szerint. Kérdés persze, hogy ezek az emberek valóban nem szeretnének korszerű eszközök segítségével gyógyulni, ha bajba kerülnének, s valóban a több évtizedes eszközöket választanák?
Tudomásul kell venni, hogy az iparral ellentétben az egészségügyi innováció nem csökkenti, hanem növeli a kiadásokat. de jobb életminőséget, hosszabb élettartamot adnak. Közben nem szabad a költséghatékonyságot és a költségek minimalizálását összekeverni, jegyezte meg. Példaként a súlyos balesethez hívott mentő esetét hozta fel: ha nem ér ki a mentő, az költségminimalizálás, ha kiér, az költséghatékonyság.
Az egészségügyben a kezelések célja nem lehet a spórolás, hiszen ilyen szempontból a halál a legolcsóbb alternatíva, fogalmazott Kaló Zoltán. Az egészségügyi rendszernek – ahogy azt már a WHO, OECD és a Világbank is meghatározta – az a célja, hogy a lakosság egészségi állapota javuljon, csökkenjen az esélyegyenlőtlenség, fenntartható legyen a finanszírozás, védőoltások álljanak rendelkezésre, betegközpontúság jellemezze a rendszer és a családok pénzügyi védelmét is szolgálja, vagyis például műtétek helyett gyógyszeres kezeléseket alkalmazzanak. Ezeknek a társadalmi céloknak a megvalósulását pedig az innovációk segítik.
Igaz, hogy az esélyegyenlőség és hatékonyság sokszor egymással szemben állnak, hiszen a ritka betegségben szenvedők kezelésénél sokszor drága készítményekkel kell kezelni kevés beteget, így sokszor a hatékonyság rovására a méltányosság javára kell dönteni.
Át kell alakítani az egészségpolitika érvrendszerét: az egészségügyi döntések során nem a költségminimalizálásra, hanem a hatékonyság növelésére kell törekedni, s a célok között a gazdasági mellett más dimenzióknak is szerepelniük kell Kaló Zoltán szerint, aki a WHO adataira hivatkozva közölte: az egészségtőkének pénzben kifejezhető értéke is van, ugyanis egy minőségi életév értéke = 3 x GPD/fő (azaz több mint nyolcmillió forint).
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!