Súlyos egyenlőtlenségek az egészségi állapotban

Hazánk rendkívül rossz népegészségügyi körülményei közismertek, de hogy miért vagyunk ilyen helyzetben és mit tehetnénk ez ellen, az túl keveseket érdekel. Az Orvosok Lapja október számában minderről a legkompetensebb személlyel, prof. dr. Ádány Rózával, a Debreceni Egyetem tanárával beszélgetett. Professzor asszony munkatársaival több tanulmányt is készített arról, hogy milyen térségi egyenlőtlenségek tapasztalhatóak Magyarországon népegészségügyi szempontból, valamint az egészségügyi ellátórendszer minőségének vonatkozásában.

A tévhittel ellentétben itt nem földrajzi egyenlőtlenségről – hanem társadalmi, gazdasági viszonyok által meghatározott egészségiállapot-egyenlőtlenségek geopolitikai leképeződéséről van szó, hangsúlyozza Ádány Róza. Nem a földrajzi elhelyezkedés, hanem a megélhetési esélyek, valamint az egészséges életre predesztináló lehetőségek azok, amelyek meghatározzák a lakosság egészségi állapotát. Egészségiállapot-felméréseik során térképen is ábrázolták, hogy az Északkelet-Magyarországon vagy Dél-Dunántúlon élő lakosságnak lényegesen rosszabbak az egészségmutatói, mint a magyar populáció átlagának. A Duna nem csupán egy földrajzi fogalom – elválasztja az ország nyugati és keleti részét, és ahogy gazdasági-társadalmi szempontból különbség van a két térfél között, ugyanúgy mutatkozik ez a különbség az emberek egészségi állapotában.

Az említett különbségek megjelennek az iskolázottságban, a foglalkoztatottságban – ezáltal az életmódban, mint fő egészség-meghatározó tényezőben, valamint egyéb egészség-determinánsokban is. A végeredmény pedig az országban tapasztalható súlyos egyenlőtlenségek köre.

Magyarország megyéiben gyakorlatilag minden megyeszékhelyen (néhány kivételtől eltekintve) jobb az emberek egészségi állapota, mint a megyeszékhelyen kívül eső területeken élő lakosságnak. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a városokon belül is rendkívül nagy egyenlőtlenségek vannak, és minél nagyobb a város, annál jelentősebbek ezek a különbségek.

Jól példázza ezt Budapest lakosságának egészségi állapota, amelyet volt lehetőségük a közelmúltban részletesen elemezni, mert a Főváros Önkormányzata megbízást adott a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karának arra, hogy készítse el Budapest lakosságának egészségiállapot-elemzését, ez alapján azonosítsa a problémákat és dolgozza ki Budapest népegészségügyi programját. Ezt a munkát az elmúlt két évben végezték el, a Medicina könyvkiadó ki is adta elemzésüket “Budapesti népegészségügy" címmel – sajnálatos, hogy adminisztratív aggályoskodás miatt ez a mai napig nem elérhető, fűzte hozzá.

Tanulmányukban nem csak az egészségi állapot, hanem az egészséget meghatározó tényezők eloszlását is bemutatják. Részben megbetegedési, részben halálozási viszonyokat elemeztek halálok szerinti bontásban. Az elemzéseket valamennyi kerületre elvégezték. Mondanom sem kell, hogy más életkilátásai vannak a II. kerületben élőknek, mint azoknak, akik a VIII. kerületben élnek, tette hozzá. Az említett két (szélsőséges) kerület lakosságának születéskor várható élettartamában közel tíz év különbséget tapasztalhatunk. (A „születéskor várható élettartam" mutató nem a tényleges jövőt, hanem a jelenlegi halálozási viszonyokat tükrözi.) Tehát a társadalmi-gazdasági fejlettség és viszonyok szempontjából eltérő fejlettségű és adottságú, akár városon belüli területek lakossága esetében is jelentős egyenlőtlenségekről is beszélhetünk.

Országos viszonylatban azonban van még egy fontos megfigyelés a kérdést illetően. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyike Magyarország leghátrányosabb helyzetben lévő megyéinek. A halálozási mutatók az országos átlagnál szignifikánsan kedvezőtlenebbek itt, különösen a szív-, és érrendszeri betegségek vonatkozásában. Ahogyan a megyén belül a megyeszékhelytől távolodunk és mind kisebb lélekszámú településeket vizsgálnak, a halálozási mutatók úgy romlanak. Ugyanakkor a megyeszékhely, Nyíregyháza lakosságának halálozási átlaga szignifikánsan kedvezőbb az országos átlagnál. Ez is azt támasztja alá, hogy nem pusztán a vidék és a város között van különbség, hanem a vidék további rétegződése is számít.

A település mérete összefüggést mutat az iskolázottsági és foglalkoztatottsági viszonyokkal, következésképp a jövedelmi viszonyokkal, a lakáskörülményekkel, általában a társadalmi-gazdasági helyzettel. Ez egy komplex összetételű deprivációs mutatóval is leírható, amely egyenes arányban áll a lakosság körében mérhető halálozási arányszámmal, azaz az emberek egészségi állapotával.

Amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy mennyire felelnek az emberek saját egészségükért, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a háttérben megbúvó kérdést, hogy vajon megkapták-e ezek az emberek a lehetőséget arra, hogy felelhessenek saját egészségükért - veti fel Ádány Róza. Olyan képzésben volt-e részük a magyarországi közoktatási intézményekben gyermekkoruk óta, amely felkészítette őket az egészséges életre? Kaptak-e felkészítést az egészséges élet – mint alternatíva – választására? A lakosság egészségi állapotának javítására irányuló szándék nem lehet csak a választási kampányok szlogenje, ez a cél túl kellene, hogy élje a választási időszakokat. Olyan, a lakosság egészségi állapotának javítására irányuló elkötelezettségre van szükség, amely független a kormányzati ciklusoktól és a politikai pártoktól. Ennek a problémának a megoldása alapvető feladat, és prioritás kellene lennie a mindenkori politikusok értékrendjében.

A magyarországi cigányságról értekezve elmondja: hibás úgy tekinteni, mint esélyeinket rontó, támogatásra szoruló szerencsétlenekre – és ezzel nem a szociális védőháló szükségességét vitatja, teszi hozzá. De amikor a jövőjükről gondolkodunk, nem gyámolításra szoruló szerencsétlenekben kell gondolkodnunk, hanem olyan emberekben, akiknek az iskolázottságát, a foglalkoztatottságát kell javítani és növelni.

Ezzel javíthatjuk Magyarország munkaerő-potenciálját – méghozzá értékes munkaerővel növelve azt, mert nem kizárólag az iskolázottságot nem igénylő vagy csekély iskolázottságot igénylő segédmunkásokban kell gondolkodnunk! A cél az kell, hogy legyen, hogy a cigány lakosság képviselői megjelenjenek az élet, a szolgáltatások, a munka minden területén, annak valamennyi szegmensében.

A teljes, kétrészes interjú az Orvosok Lapjában olvasható.