Svájci projekt: mégis kapnak támogatást

A szakállamtitkárság biztosítani fogja a szükséges forrásokat, hogy a 2017. február 28-i hivatalos zárás után is működjön a svájci modellprogram, jelentette be sokak megnyugtatására a projekt mai záróeseményén Ladányi Márta helyettes államtitkár. Bár hozzátette: „várhatóan", de ez a kicsi bizonytalansági tényező elhalványult, amikor azt is elárulta, hogy folynak a tárgyalások, egyeztetések ez ügyben, és az államtitkárság a támogatás fejében beszámolókat, elemzéseket vár az érintettektől. A projektben érdekeltek nagy elégedettséggel fogadták a hírt, sok szakembernek egzisztenciális gondokat okozott volna a befejezés, ráadásul a betegeknek sem tudták volna biztosítani a már megszokott ellátásokat, foglalkozásokat.

A Svájci-Magyar Együttműködési Program keretében indult 2012-ben az alapellátás-fejlesztési modellprogram – amit ma már egyszerűen csak svájci programként emlegetünk – 3,7 milliárd forintos támogatással. Négy hátrányos helyzetű észak- és kelet-magyarországi mikrorégiót fogott át, ahol 4 praxisközösséget hoztak létre 24 praxis önkéntes csatlakozásával azért, hogy megmutassák, miként lehetne az alapellátást fejleszteni, s miként lehetne a praxisközösségek kialakításával és a prevenciós szolgáltatások bővítésével hozzájárulni a lakosság egészségi állapotának javításához.

A mai projektzáró fórumon éppen ezért mindenki érdeklődéssel várta, milyen eredményeket hozott a modellkísérlet. A legjelentősebb mindenképpen a lakosság 80 százalékos elérése és átszűrtsége, ami nagyban köszönhető a népegészségügyi koordinátoroknak, ugyanis ők voltak azok, aki sikeresen mozgósítottak a roma lakosság körében is, adott tájékoztatást Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Kar dékán-helyettese. A stroke és az infarktus területén a kumulatív incidencia jelentősen javult: az első esetében 24, a másodiknál 41 százalékosra becsülik a relatív kockázat csökkenését.

Kevésbé tudott „robosztus" eredményekről beszámolni Sándor János, a Debreceni Egyetem Megelőző Orvostani Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára. Elemzése szerint nem mutatkozott áttörés sem a rákszűrésen való részvételben, sem a kardiometabolikus (hipertónia, kardiovaszkuláris betegségek, stroke, cukorbetegség) szűrés eredményeiben az induló és záró méréseket tekintve. Nem sikerült a betegek vércukor, koleszterin eredményein érdemben javítani. Az idő rövidsége miatt, és mert nagyon nehéz is, csak minimális változtatásokat tudtak elérni az étrendet (elhízás) és életmódot (dohányosok részaránya, alkoholfogyasztás) illetően, tette hozzá.

A projekt ideje alatt 26 százalékkal sikerült csökkenteni a rosszul beállított hipertóniás betegek számát, ugyanakkor nem hozott ilyen jó eredményt a háziorvosi tevékenység a diabetológia területén. Ezt azzal magyarázta, hogy a magas vérnyomás esetében az orvos maga tudta a betegét kezelni, míg a cukorbetegség gyógyítása kevésbé függött tőle.

Összességében elmondta, hogy az érintett lakosság egészségügyi ellátással kapcsolatos attitűdjében drámai áttörést nem tudtak elérni, bár csökkent az elutasító magatartás, de nem szignifikáns mértékben. Leginkább a kezelt hipertóniások körében javult a helyzet. Vannak nyereségek, szögezte le, de kérdés, hogy ki tudják-e bontani a rendszert potenciális nyereséget nyújtó szolgáltatásokra.

A publikációk ideje jött el Sinkó Eszter szerint, aki szerint 20 évvel ezelőtt kellett volna elkezdeni a programot. A kliensek egyértelműen elégedettek, 2014 szeptemberétől (ekkor tudott a projekt igazából elindulni) az érintett negyvenezer lakos 120 ezres részvételt produkált a különböző szolgáltatásokban. 2020-25-re a háziorvosi helyzet miatt muszáj lépni: ez a tény és a projekt sikere indokolja a modellprogram kiterjesztését, érvelt Sinkó Eszter, aki szerint a szükséges 35 milliárd forint „nem pénz" a látványos eredmények tükrében.

A svájci projekt nem csak kitörési lehetőség, de egészségügyi innováció is, fogalmazott Papp Magor, a program szakmai vezetője. Elmondta, hogy 12 százalékkal csökkent a szakellátásba küldött betegek száma, s a tehermentesítés mellett javult a krónikus betegek életminősége. A program mellett érvelt, mondván, oktató praxisokkal segíti az üresek betöltését. Ma félmillió embernek nincs biztosítva lakóhelyén háziorvosi ellátás, a háziorvoslás nem vonzó pálya a fiataloknak. S amíg megyeszékhelyen találnak üres praxist, addig eszük ágában sincs a végekre menni, tette hozzá. Ezen segíthet, hogy hátrányos településeken 30 praxisközösség létrehozására hétmilliárd forintot szán a kormányzat EFOP pályázatból.

Egy, a praxisok bevételét firtató kérdésre válaszolva elmondta, hogy a praxisok finanszírozása 30 százalékkal emelkedett a projektben, s körülbelül 25 százalékos jövedelemkiegészítéssel számolhatnak az új szolgáltatásokért az orvosok, míg Szabó János praxisközösségi koordinátor megjegyezte: a többlet finanszírozásból minden dolgozónak jutott.

Nemzetközi mércével is fontos és hasznos tevékenység a svájci projekt, szögezte le Ádány Róza, a Debreceni Egyetem Megelőző Orvostani Intézet igazgatója. Felhívta a figyelmet a betegellátásban ma jellemző méltánytalan egyenlőtlenségekre, és arra, hogy a mindenkori kormányok felelősek a lakosság egészségéért, s az egészséget támogató döntéseket kell hozniuk. A WHO is kimondja, hogy alapvető szolgáltatás a hatékony alapellátás, amit a svájci projekt igyekezett megvalósítani.

A 18 év alattiakkal nem tud foglalkozni a program, vetette fel Póta György, a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének elnöke, aki úgy vélte, rendszerszerűen kellene működtetni a projektet, s annak kiterjesztésekor s nem szabad a lakosság 20 százalékát kitevő korosztályról elfeledkezni, nem lehet kihagyni ezt a specializációt. Mint kiderült, védőnői adatok vannak, s a projekt során 8000 gyermek ellátása valósult meg.