Számokkal a dohányzásellenes kampányokról

A dohányzásellenes intézkedések hatékonyságát, a befektetések – jellemzően hosszú távú – eredményét vizsgálták soktényezős kutatásukban a Syreon Kutató Intézet munkatársai. Németh Bertalan, az intézet egészségügyi közgazdásza, a META elnöke – aki korábban dolgozott az OEP/NEAK munkáját segítő Technológiai Értékelő Irodában is – tájékoztatta az Orvosok Lapját az eredményekről (lásd: Orvosok Lapja március-április).  

A tavaly év végén megjelent kutatásban arra szerettünk volna választ kapni, hogy a dohányzásellenes intézkedések típusuk szerint mennyire hatékonyak, mit kell azért tenni, hogy kevesebb dohányos legyen. Milyen eszközöket érdemes bevetni, s ezek számszerűsítve milyen eredménnyel járhatnak, vagyis megmutatni a társadalomnak, a döntéshozóknak, mennyivel lesz kevesebb a dohányos, az ebből következő megbetegedés, betegségteher, illetve mit nyer az állam, ha az egykori dohányosok dolgozni tudnak, nem kell kezelni. 

A kutatás természetesen egy hipotézissel indult, s eszerint a társadalom, az állam és nyilván az egyén is nyer azzal, ha sikerül a káros szenvedélyétől megszabadulnia. Ezt a hipotézist igyekeztek számokkal is alátámasztva bizonyítani az uniós finanszírozású, angolok által vezetett programban, amelyben egyedüli közép-kelet-európai partnerek voltak. Irigylésre méltóan az angoloknál szinte minden intézkedés bevezetését hatástanulmány előzi meg, közben is monitorozzák az eredményeket.

Több lehetőség van a beavatkozásra, például gyógyszer, pszichés terápia, plakátkampány, adóztatás, különböző tilalmak vagy éppen a telefonos segítségnyújtás. Ez utóbbi kapcsán hatalmas a különbség, kis töredékét alkalmazzuk ennek a lehetőségnek a nyugati országokhoz képest. 

Az angolok által lerakott alapokból indultak ki a magyar kutatók. Azt nézték, most mi a helyzet, hogyan lehetne javítani: ha ebbe vagy abba a programba fektetne az állam, akkor mi lenne annak várható eredménye, vagyis az egészségnyereséget és a költségekre gyakorolt hatásokat is vizsgálták.  Így például egy plakátkampány során száz dohányosból talán ketten-hárman elgondolkodnának azon, hogy leszoktató terápiára menjenek. A személyes terápiák ugyanakkor jóval hatékonyabbak, akár meg is duplázhatják a sikeres leszokás esélyét. Ezzel együtt a dohányzással összefüggő betegségek terheinek csökkenését is vizsgálták, így a meglehetősen költséges tüdőrák, a COPD, a stroke és az iszkémiás szívbetegség esetében. Arra is rámutattak, hogy az egészséges emberek tovább dolgoznak, aktív éveikben kevésbé terhelik az egészségügyi ellátórendszert.  

Egy országos plakátkampány egyszeri kiadása 600 millió forints, becslés szerint 800 dohányos szokik le a cigarettáról – ez a vélelmezett szám már mások által végigvitt kampányok eredményéből származik. Javul az életminőség, növekszik az élethossz. Többek között a rákos megbetegedések elkerülésével, a terápiás kiadások csökkenésével összességében kétszer annyi pénzt spórol meg az állam, mint amennyit a kampányban ki kell fizetnie. Az egyszeri befektetés tehát bőven megtérül, ráadásul az emberek dolgoznak, a nemzetgazdaságnak ez kétszázmilliós többletbevételt eredményez. Mindemellett nincsenek a dohányzás káros hatásainak kitéve a passzív dohányosok, ami becslések szerint újabb százmilliós többlettel jár. 

A legóvatosabb becslések szerint is kétszer annyi pénzt takaríthatunk meg, mint az egyszeri befektetés, ám az is igaz, hogy ez csak hosszú távon kimutatható eredmény, mutatott rá Németh Bertalan. 

A telefonos és egyéni terápia esetében kevés a megcélozható dohányos páciens, kicsi az eltérés, ám annál erősebb a hatás. Ez esetben ugyanis 100 milliós befektetéssel 1500 főből 200  tud leszokni, s a kevesebb emberen többet nyernek, ugyanis becslések szerint 300 millió tud megspórolni az egészségügyi rendszer. 

Az eredmények a kutatók várakozásait igazolták, szögezi le Németh Bertalan, aki elmondja: az együttes (plakát, telefonos + kiscsoportos) kampány 700 milliós kiadással járna, várhatóan 1000 dohányos szokna le káros szenvedélyéről, s a befektetett összeg kétszerese visszajönne a dohányzással összefüggő megbetegedésekre fordított egészségügyi kiadások csökkenése révén.