Csehák: A második miniszterség olyan, mint a második házasság: a remény győzelme a tapasztalat felett.
A rendszerváltás után 14-szer cserélt gazdát az egészségügyi tárca, a gazdák közülük kilenc fogadta el a Figyelő című hetilap meghívását arra a keddi miniszteri találkozóra, amelyen múltbéli legfontosabb és maradandó intézkedéseikről adtak számot, és elmondták véleményüket az ágazat jelenlegi helyzetéről is. Szócska Miklós az egészségügyet jelenleg vezető államtitkár nagyon örült az exekkel való találkozásnak, mivel mint mondta, nagyon nagy szükség lenne szakpolitikai vitákra, amelyekre most a parlament falai között nincs lehetőség.
A rendszerváltás utáni egészségügyért felelős miniszterek többségének egyébként nem adatott több idő, mint két év, kivéve Surján Lászlót, aki elsőként 4 évig volt tárcavezető. Ő viszont a mostani konferenciára nem jött el. Eljött viszont a találkozóra Kökény Mihály, aki kétszer is betöltötte a miniszteri posztot, Gógl Árpád, Mikola István, Csehák Judit, Rácz Jenő, Horváth Ágnes, Székely Tamás, a napokban leköszönt Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, és az egészségügyért jelenleg is felelős államtitkár. Igaz, Szócska Miklós csak a múltidézés idején tudott jelen lenni, a jelen problémáinak tárgyalásánál már a parlamentben volt dolga, az egészségügyi salátatörvény vitáján.
Szócska: én még játékban vagyok
Távozása előtt Szócska Miklós eddigi tevékenységét értékelve elmondta: amikor átvette az egészségügy vezetését remény volt arra, hogy plusz 100 milliárd forint forrás kerül az ágazatba. Mindez a görög válság előtt volt, utána viszont le kellett erről a reményről mondani, a „brutális gazdasági válság" miatt is beszűkült eszközrendszerrel lehet csak számolni. Mindezek ellenére az államtitkár szerint nagy eredmény, hogy tető alá hozták a nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorítását, bevezették a népegészségügyi termékadót és az egészségügyi dolgozók béremelésével legalább a működőképességet biztosítani tudják.
Szócska Miklós utalt arra is, hogy az államosítással, a kapacitások központi kezelésével kordában lehet tartani a lobbi érdekeket, részérdekeket. A számvetésről, az esetleges kudarcok felsorolásáról szólva az államtitkár megjegyezte: egyelőre ennek még nincs itt az ideje, „én még játékban vagyok".
A jelenlegi helyzet elemzésénél volt a legnagyobb egység az egészségügyi tárcavezetők között. A legtöbben azt állították: vállalhatatlan az a terv, hogy a felére, 150 milliárdra vágják a gyógyszerkasszát és a gyógyászati segédeszközök támogatására szánt összeget is tovább csökkentsék. Mindnyájan, még Gógl Árpád, az első Orbán-kormány egészségügyi minisztere is elismerte, hogy bár az egészségügy átalakítását megalapozó Semmelweis Terv iránya helyes, a Széll Kálmán Terv első és második kiadása valójában megvalósíthatatlanná teszi azt. Az egészségügyi vezetők többsége szerint akkora a baj, hogy nem lehet tovább ködösíteni. Őszinteségre, „igazságbeszédre" van szükség, meg kell mondani a betegeknek, hogy ennyi pénzből ekkora szolgáltatási csomagra számíthat, ezt a gyógyszert tudja csak megvenni.
Az államosítást, a centralizációt is többen kritizálták. Így például Csehák Judit, aki a rendszerváltás előtt is irányította egy periódusban az egészségügyet. Mint mondta ő átélte a központosított egészségügyet, épp ezért mondhatja, nem hisz benne. Kökény Mihály arra is felhívta a figyelmet, hogy ilyen forráshiányos időkben az államosítással kizárnak számos olyan szövetségest a rendszerből, akik segíthetnének az egészségügyben. Szerinte az sem célszerű, hogy az egészségügy irányítását egy akkora minisztériumba olvasztották be, mint az NEFMI, pontosabban most már EMMI. Így az ágazat érdekérvényesítése korántsem lehet olyan erős, mintha független lenne.
A miniszterek közül többen egyetértettek abban is, hogy a gazdasági válság változtatási kényszerrel jár. Viszont elképzelhetetlen, hogy forrás nélkül változtassanak. Székely Tamás szerint az a legveszélyesebb trend, ha azért akarnak átalakítást, hogy újabb pénzeket vegyenek ki az ágazatból. „Végre már ne csak becsukjunk intézményeket, építsünk is már valamit!" Székely szerint akkor is van mozgási tér, ha a kormánynak kevés pénze van, erre példaként említette a mostani egészségügyi kormányzat nemdohányzók védelméről alkotott törvényét, amelyet vitathatatlan érdemnek tart. Horváth Ágnes és Csehák Judit szerint is válságos időkben alkalmazkodni kell a helyzethez: például az önkéntesek, civilek bevonásával a rendszerbe.
A legtöbb miniszter elárulta, hogy ha tudta volna mi vár rájuk a bársonyszékben nem biztos, hogy vállalják a pozíciót. Többségüket váratlanul érte a kinevezés, és összességében kevés maradandó intézkedésről tudtak beszámolni. Csehák Judit egyenesen azt mondta, hogy a második miniszterség olyan mint a második házasság: „a remény győzelme a tapasztalat felett". Mert szerinte a tapasztalat azt mutatja, hogy az az egészségügyi miniszter, aki nem rendelkezik egyszerre a következő feltételekkel, jobb, ha veszi a kalapját: a kormányfő támogatása, a pénzügyminiszter gazdasági jóváhagyása, támogató erős politikai háttér, a döntéseket előkészítő, végrehajtó megbízható szakmai apparátus, pontos helyzetfelismerésre, kidolgozott stratégiára, az érdekegyeztetés feltételei.
Múltidézés
Kökény Mihály saját tevékenységét értékelve elmondta: az első minisztersége idején sikerült megalkotni a legfontosabb nagy egészségügyi törvényeket, új ellátási formákat vezettek be, megalakították az egészségügyi menedzserképzőt és elindultak az egészségügyi reformot előkészítő viták. A szocialista tárcavezető elismerte, hogy mindezek ellenére számos átalakítási tervük még a döntés közelébe sem került, már akkor „a politika és szakmai lobbi foglyai voltunk". A második minisztersége idejét Kökény Mihály kevésbé tartja eredményesnek, mint mondta ebben az időszakban is rengeteg konfliktusuk volt, különösen a gyógyszer-támogatási rendszerrel kapcsolatban.
Gógl Árpád szerencsésnek nevezte magát, hiszen mikor ő átvette a tárcát, a fő törvények már készen voltak. Minisztersége alatt történt meg a tb és nyugdíjbiztosítás szétválasztása, a társadalombiztosítás kormányzati felügyelet alá kerülése. Eredményként említette, hogy kialakították a képzési, továbbképzési rendszert, elindították a rezidensképzést, megalapították az Egészségfejlesztési Intézetet. Felmérték az alapellátást, kompletté tették az oltási rendszert, először biztosítottak 900 ezer influenza elleni vakcinát. Megalkották az első törvényt a nemdohányzók védelmébe, és elindították a légimentő-bázis kialakítását.
Mikola István az első Orbán-kormány második egészségügyi minisztere elismerte, hogy nem túl ideális körülmények között vette át a tárcát, hiszen például „ajándékba kapta" a kétéves költségvetést, és később is harcolnia kellett a szakmai lobbival, ráadásul gyakran a „saját csapata" szavazta le. Minisztersége idején elért eredményként értékelte az egészséges nemzetért népegészségügyi program megalkotását, a gyógyszergyárak profitját megszorító három éves megállapodást. Szintén megemlítette a térítésmentes fogmegtartó kezelések bevezetését, valamint a kórháztörvényt, amellyel a magántőke egészségügybe történő, szabályozott bevonását kívánta megalapozni, illetve az orvosok jogállását akarta rugalmasabbá tenni a szellemi szabadfoglalkoztatás bevezetésével. „A cél a patriarchális, uram-bátyám viszonyok felszámolása volt".
Csehák Judit minisztersége alatt zajlott le az ágazatban az 50 százalékos béremelés. A tárcavezető nem tartotta sikeresnek ezt a nagy volumenű intézkedést, mert mint mondta: a béremelés szakmai előkészítés, teljesítménynövelés nélkül történt. A miniszterasszony megjegyezte több tervezett törvényük nem születhetett meg, mert vagy a jogalkotás elején, vagy az alkotmánybíróságon vérzett el.
Rácz Jenő megjegyezte: minisztersége alatt „pénz nélkül kellett volna hegyeket mozgatni". Ennek ellenére sikerült tető alá hozni öt nemzeti egészségügyi programot, így például a sürgősségi, az onkológiai, a szív-, és érrendszeri programot. Megemlítette, hogy ekkor kezdődtek a 600 milliárdos uniós fejlesztési tervek.
Nehézséget okozott viszont a madárinfluenza
Horváth Ágnes, aki elődje Molnár Lajos államtitkára is volt, kiemelte kettejük intézkedései közül a gyógyszer-gazdaságossági törvényt, a több biztosításról szóló törvényt, a kamarai törvényt, a várólisták szabályozását, az egészségbiztosítási felügyelet létrehozását és a vizitdíj bevezetését. Elismerte: kudarcként élte meg, hogy a népszavazás eltörölte a vizitdíjat, visszavonták a több biztosítóról szóló törvényt, megszűntették a biztosítási felügyeletet. Az MSZP-SZDSZ koalíciós kormány minisztere némi keserűséggel megjegyezte: csak akkor szabad miniszterséget vállalni, ha fennáll a koalíciós béke.
Székely Tamás, aki a koalíció felbomlása után került a miniszteri székbe, azt mondta: ő Horváth Ágnessel ellentétben nem tartja kudarcnak a több biztosítási törvény visszavonását, mert szerinte Magyarországnak az egységes kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítási rendszerre van szüksége. Eredménynek nevezte, hogy kiterjesztették a jogviszony-ellenőrzést, kiírtak több uniós fejlesztési pályázatot. Minisztersége alatt, ahogy Horváth Ágnes vezetése alatt is az E Alap szaldója pozitív volt. Megemlítette még, hogy irányítása idejére esett a H1N1pandémia, így miniszterségének végét az influenza elleni harc foglalta le.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!