Szócska: Mindenki tegye ki a pénzt az asztalra!

Nem csak a pénz kevés, de a rezidensek gyakorlati képzése sem megfelelő, a tutorok és mentorok sok helyen nincsenek felkészítve arra, hogy tanítsák a medikusokat, s ha mégis, sokszor a paraszolvencia miatt nem engedik a beteg közelébe a fiatal doktorokat. Ráadásul nincsen működő minőség-ellenőrzés a rezidensképzésben. Mindez azon az egyeztetésen derült ki, amelyre csütörtökön délután Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár hívta meg a négy hazai egyetem, az ágazati szakmai kamarák, valamint a rezidensek képviselőit. A megbeszélés-sorozatot az életpályamodell elemeiből állították össze, első állomásán a rezidensképzés módszertani kérdéseiről esett szó, később a szakmai, majd a megélhetési lehetőségek kerülnek terítékre.

Az elmúlt években 8-8,5 milliárdot vontak ki a szakorvosképzésből, amelyet a kilencvenes években alakítottak át annak érdekében, hogy hazánkban az európaihoz hasonló, szakmaspecifikus, gyakorlatra motiváló oktatási rendszer álljon fel. Ezt Bodosi Mihály, az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács (ESZTT) elnöke mondta, hozzátéve, hogy a 2004-es uniós munkaidő irányelvek, a 2009-ben bevezetett pályázati rendszer, valamint a forráskivonás mind hátrányosan érintették a területet. Bár az utóbbi időben történtek kedvező intézkedések, a program végrehajtásához pénzt is biztosítani kell, ahogyan a minőségellenőrzést is meg kell oldani.

Utóbbira tett javaslatot Nagy Ferenc, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) alelnöke, aki a megbeszélésen bejelentette, a kamara magára vállalna a rezidensképzés minőségének ellenőrzését. Egyrészt erre lehetőséget biztosít nekik az új kamarai törvény, másrészt független a képzésben részt vevő intézményektől. Kezdeményezésüket üdvözölte Szócska Miklós, néhány hónapon belül várja a kidolgozott intézkedési tervet a MOK-tól.

Valóban hiányzik a minőség-ellenőrzés a képzési rendszerükből, emellett a tutoroknak és mentoroknak nincsen idejük az oktatásra, vagy éppen nem jut el hozzájuk a tanításért járó díjazás, ami egyébként is meglehetősen alacsony. Ezt már Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke mondta, hozzátéve, a minőségi szakorvosképzéshez olyan rezidensek kellenek, akik nem 80 órát dolgoznak egy héten az előírt 58 órás munkaterhelés helyett, mindezt tanulás mellett. Jelezte, a háziorvosi ügyeleti rendszer gyakorlatilag leállna, ha függetlenül a szabályozástól a rezidensek nem vállalnának másodállást, mert – becslések szerint – 80 százalékban ők látják el ezt a feladatot. Ennek kapcsán felvetette azt is, a törzsképzésben a jelenlegitől különböző kompetenciákat kellene biztosítani a rezidensek számára, ahogyan a négy hazai egyetemen folyó oktatást is harmonizálni kellene.

Míg a rezidensszövetség elnöke szerint nincsen rendszerszintű szakorvosképzés, hanem önképződés folyik, addig az egyetemek képviselői szerint van, csak rosszul működik. Ennek legfőbb oka a pénzhiány, és az, hogy az egészségügyet évtizedek óta maradékelven finanszírozzák, de a mátrixrendszerek, a fekvőbeteg ellátó intézmények számának csökkentése is hátráltatják. A rezidensek elvárásával egyezően szerintük is a gyakorlatra kell fókuszálni az oktatásban, de ehhez forrásokat is biztosítani kellene. Szathmári Miklós, a Semmelweis Egyetem professzora úgy vélte, az új rezidensképzési rendszer az ellen hatott, hogy az egyetemről frissen kikerült doktorok oktatásban tapasztalatot szerzett és oktatni tudó kollégák mellé kerüljenek. Őket első sorban az egyetemi oktatókarban kell keresni, ezért javasolta annak átgondolását, hogy a szakorvosképzést az egyetemek végezhessék.

Összefoglalójában Szócska Miklós azt hangsúlyozta, hogy az egyetemek képviselőinek beszámolója alapján az orvosképzés az egészségügy sikerágazata, nem csupán azért, piacképes a hazai egyetemeken megszerzett orvosi diploma, hanem azért is, mert több külföldi diákot képeznek, mint magyart.

Jelezte, a tárca vállalja, hogy a rá háruló adminisztratív, törvényalkotási és szabályozási hátteret biztosítja a képzési rendszer javítása érdekében. Meg kell határozni a rezidensi és általános orvosi kompetenciákat, tartalmában megújulásra szorul a törzsképzés is. Meg kell találni a munka és képzés egyensúlyát, a klinikák és kórházak, mint képzőhelyek megfelelő arányát. Megfelelő ösztönzés szükséges az oktatóorvosoknak, ugyanakkor a képzés minőségét is folyamatosan monitorozni kell. Mindezek módszertanának kidolgozása a következő néhány hónap feladata, hogy a szakképzésre szánt uniós források már a harmadik-negyedik negyedévben elérhetővé váljanak. A 20 milliárdos keretből egyébként nem csak a szakorvosi, hanem a szakdolgozói képzést is finanszírozni kívánják, de mint Szócska Miklós hangsúlyozta, a pénzt elsősorban az oktatóknak és az oktató intézményeknek szánják.

Mint fogalmazott, „most átütöm a labdát a másik oldalra", a nyári hónapokban az egyetemi kollégákra vár a rezidensképzés folyamatának szakmai, módszertani kidolgozása. Ha megszületett a megoldás, azonnal indítják az uniós programokat. A pénzszűkére hivatkozó, és a képzést akadályozó paraszolvencia megszüntetésével, rendszerbe való bevonásával kapcsolatos felvetésekre válaszul közölte, mindenkinek az asztalra kell tennie az ágazatba kerülő pénzt, így például az egyetemi laborok több tízmilliárdos, külső forrásokból érkező támogatásait is.

Hogy a rezidensképzés megoldása valóban kulcskérdéssé vált, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az egyeztetésen személyesen jelent meg Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, aki elmondta, bár eddig nem vett részt a szakorvosképzés tartalmi vitáiban, most úgy látja, szükséges az ügy nagyobb áttekintése, hogy a képzést átgondolva biztosítsák Magyarország orvos ellátását.