TÁJKÉP CSATA UTÁN - vagy még közben?

Kedves Olvasóink! Mindenki láthatja, hogy jegyzeteim az utóbbi hetekben két helyszínen, és több szakterületi valamint idősíkon mozognak. Magyarország és Ukrajna, járvány és háború, a jelen történései, a történelmeink tanulságai és az emberek szenvedéseinek helyszíntől és időtől független szörnyűségei.

COVID-19 járvány

Nálunk bosszantóan stagnál. Éppen csak annyira, hogy ne legyünk nyugodtak. Közben megjött a hagyományos influenza, a betegek és az orvosok folyamatosan kénytelenek a differenciáldiagnosztikával küzdeni. Szerencsére többnyire enyhe lefolyású, de akik átestek rajta, főleg a COVID-on, elég kellemetlennek mondják. Gondolom, a járványüggyel foglalkozó szakemberek és a COVID-ellátásban részt vevő kórházak, osztályok keményen dolgoznak, és szeretnék, ha már nem kellene. Közben, remélem, törik a fejüket, milyen megelőző intézkedéseket lehetne még tenni.

Az időjárás nem kedvez, sem a COVID, sem az influenza eltűnésének, egy-két barátságos nap után lecsap egy hideghullám, széllel, esővel. A hét végére is ilyesmit jósolnak, de végre bőséges esővel. Erre a viszonylag száraz tél után nagy szükségünk lesz. A világban, részben a háború miatt (Oroszország az első, Ukrajna az ötödik legnagyobb gabonaexportőr a világon) élelmiszerhiány, drágulás fenyeget. Legalább ebből jó lenne kimaradni. Egyes gyümölcsökből már biztosan kevés lesz, jelentős fagykárokat szenvedtek az elmúlt hetekben, de talán a többi fajtával pótolni tudjuk.

„Bezzeg Kína” a megelőző intézkedésektől „hangos”. 13000 körüli napi fertőzésszám miatt, az 1,2 milliárd lakosú országban tízmilliós nagyvárosokat zárnak le hermetikusan, kerül, amibe kerül. Ők a saját ideológiájukat követik, zéró tolerancia ezzel a vírussal szemben. A világ többi országa saját bajaival nyüglődik. Egy valamiben nagy az egyetértés: minél inkább át kell oltani a lakosságot, és a harmadik oltásig el kell jutni. Az „éltanulók” már a negyedik oltást adják az időseknek és az egészségügyi dolgozóknak.

Orosz – ukrán háború

Rendesen felbolygatja a világot. És hogy végre valami jót is mondjak az „emberiségre” vagy az őket képviselő politikusokra, a figyelem középpontjában a humanitárius katasztrófa, az áldozatok és a menekültek állnak. Pár napja még Joe Biden és elmerészkedett az ukrán határ közelébe, de tegnap már Ursula von der Leyen Kijevbe is elment. Talán alakul valami a diplomáciában, mert Putyin elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov csütörtökön már a háború közeli befejezéséről beszélt. De a hírek ezt még nem támasztják alá. Rakétatámadás egy vasútállomás ellen, ahonnan civileket evakuálnak, sok áldozattal. A kijelölt humanitárius folyosókat rendre támadások érik. Lehet, hogy el lehet érni fegyvernyugvást, el is kell, de legalább egy generáción át eleven marad a fájdalom, az elveszett szerettek emléke, a menekülés gyötrelmei. Szívszorító nézni a képeken a csecsemőket, a kisgyerekeket, az édesanyákkal menekülőket férfiak nélkül, mert az apák a hazájukat védik.

Művészet és háború

1956- os forradalmunk zenéje az Egmont nyitány, a COVID-járvány dala a Jerusalema. Most is született egy régi/új dal.

Az első háborús hírek, és a korábbi háborúk emlékei érintették meg korunk egy jelentős zenei ikonját, Stinget, hogy február 25-én, az orosz katonai támadás másnapján kiállt a világ elé, és elénekelte egy régebbi dalát. Nem vacakolt a körülményekkel, zenekarral, hangtechnikával. Egy szikár, nem fiatal férfi, akusztikus gitárral a kezében, egy szál cselló szívbemarkoló hangja kíséretében, egyenesen belenézett a kamerába, azaz a szemünkbe. Mondott néhány mondatot a háborúról, és elkezdte a senkivel össze nem téveszthető tiszta férfihangján énekelni egy már már elfeledett, 37 éve írt dalát.

„Russians” - Oroszok a dal címe.  A hidegháború egy veszélyes pillanatában írta, az akkori vezetők és körülmények kerültek szóba, de a refrén: az „oroszok is szeretik a gyermekeiket” mindenkit szíven ütött már akkor is. És hogy 37 év után még egy, az egész világra nézve halálos veszedelem is újra előkerült, azt ő a dalban egy olyan metaforával jelezte, amit az idősebbek talán még felismernek, a fiatalok már alig. „Oppenheimers deadly toy” – Oppenheimer halálos játékszere – az első atombombákra utal, amit a II. világháború végén, Robert Oppenheimer szakmai irányítása alatt építettek meg (Manhattan-terv) és dobtak le Hirosimára, majd Nagaszakira. A dal a maga korában hatalmas siker volt, bejárta a világot, és a rendszerváltozás után az orosz kultúrának is része lett. Készült most egy magyar feliratos változata, és nem lehet meghatódás nélkül nézni a háború gyermekeit, a tisztaszemű kislányokat és fiúkat, akiknek védtelensége mindenkinek a szívébe markol. A film egy homályból lassan kibontakozó Putyin portréval zárul. Az orosz elnök két lányáról és Hollandiába élő unokájáról hivatalosan lehet tudni, de egy második kapcsolatról és további gyermekekről is tud a világsajtó. Neki is szól a dal.

Szokatlan hangzás, orosz gyökereket sejtet. Tényleg. Az Ukrajnában született zseniális zeneszerző, Szergej Prokofjev, aki francia emigrációban tanult és lett elismert mester, „bedisszidált” egykori hazájába, amelyikről azt hitte, hogy a cári elnyomás alól szabadulva jobb ország lesz. Nem így lett, de hazája gazdagabb lett egy világhírű művésszel. 1934-ben, az egyik első orosz hangosfilm, a „Kijé hadnagy” filmzenéje, amit később zenekari szvitté is átdolgozott, lett 50 évvel később Sting világhírű dalának alapja. Emberek, művek, történelmi korok találkozása – talán ez az emberiség egyik legszebb, legjobb teljesítménye.

Választások Magyarországon 2022

Jogi értelemben lassan vége, az eredmény kétségtelen. Mindenki meglepődött, mindenki mást várt. Persze, mindkét politikai oldal győzelmet, de szerényebbet, mint a valóság, amely a győzteseket is meglepte. A külvilágot, a nemzetközi közösséget is. Hatalmas vita bontakozott ki, akit érdekel, bőségesen tud erről tájékozódni. Szerencsére ez mára már árnyaltabb, mint a sokáig domináns „népi-urbánus” vita, és talán segít saját magunk jobb megértésében. A járvány kezelésével kapcsolatban már korábban is egyre több felismerés „jött szembe” országunk, közösségeink, honfitársaink valóságáról, problémáinak mélységéről, az életkor, az anyagi helyzet, az iskolázottság, a pusztító szenvedélyek, a közlekedési lehetőségek, az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének számos vagy inkább szinte számtalan megoldatlan és szinte megoldhatatlan problémájáról. A tisztánlátást folyamatosan nehezítette a politikai szembenállás, egyfelől a „minden rossz” vélekedés, másfelől a „kincstári optimizmus” polarizált, szükségképpen torzító vélekedése. Érdekes, hogy ennek a bizalmatlan légkörnek lett egy döbbenetes „mellékhatása”. Több mint 20 ezer önkéntes szavazatszámláló és ellenőrző ember, nagyon sok városi értelmiségi, igen sok ellenzéki személyiség vett részt ebben a munkában. És becsületükre mondva, megszólaltak. Szerintem ennek az évnek a legfontosabb olvasmányai. Ennél itt és most nem mondanék többet. Akit érdekel, megtalálja a kommunikációs csatornák minden szegletében, minden felületén és az elképesztő mennyiségű kommentár mélységeiben.

Feladatok az egészségügyben – a győztesek kötelességei

Lássák meg, hogy nem viccelek, ide idézem egy híres úszó olimpikonunk, Székely Éva könyvének címét: Sírni csak a győztesnek szabad.

Mert az szerintem mindenki előtt világos, még a győztes csapatokat vezető miniszterelnök úr előtt is, hogy a járvány, annak kezelési kényszerpályái alaposan megzilálták a magyar egészségügyet. Egyelőre ez nem látszik teljes mélységében, és a veszélyhelyzeti szabályozás fenntartása sok mindent eltakar, de a normális működés helyreállítása rengeteg munkát, időt és pénzt fog követelni. A járvány majd a háború nemzetközi következményei, a gazdasági rendszerek növekvő problémái nem nyújtanak kedvező környezetet az egészségügy „meggyógyítására”. Egyik laptársunk áttekintette: Miben lépett előre a 4. Orbán kormány, és milyen feladatok várnak az ötödikre? Javasolom: mindenki olvassa el. Aki az egészségügyben, vagy az egészségügyért dolgozik, vagy akiket komolyan érdekel, azok a következő hetekben, hónapokban, években ezekkel fognak foglalkozni.

Egy hét múlva húsvét

A kereszténység legnagyobb ünnepe, a szenvedés, a kereszthalál és a feltámadás katarzisa. Ősi felemelő történet az egész emberiségnek, és a hit forrása sok millió keresztény hívő embernek.

Hozzon ez az ünnep békét a Föld lakóinak, az emberiségnek és a magyaroknak.

Vezető képünkön a mohácsi csatatér helyszíne légi felvételről - 500 évvel később