Teret neveztek el az első magyar orvosnőről

A Semmelweis Egyetem Külső Klinikai Tömbje mellett álló tér ezentúl Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő nevét viseli majd, aki egész életében azért küzdött, hogy a nőket a tudományos életben is elismerjék. „Elsőnek lenni mindig kockázatos és nehéz, hit, alázat és elkötelezettség kell hozzá. Hugonnai Vilma, a legelső magyar orvosnő Zürichben szerzett diplomát, melyet annak érdekében, hogy hivatását itthon is gyakorolhassa, később a Semmelweis Egyetem jogelőd intézményében védett meg” – emelte ki dr. Merkely Béla az ünnepségen mondott beszédében.

A rektor rámutatott: ahogy az intézmény névadójának, Semmelweis Ignácnak, úgy Hugonnai Vilmának az életútja is arra tanít bennünket, hogy soha ne elégedjünk az alapvető kötelességeink elvégzésével, merjünk kiállni igazunkért és ne adjuk fel álmainkat. Dr. Merkely Béla emlékeztetett rá: Hugonnai egyenjogúságért folytatott küzdelmét később olyan, a Semmelweis Egyetemen diplomát szerzett orvosnők folytatták, mint Steinberger Sarolta, Genersich Margit, Barát Irén vagy Gozony Margit. „Ma már hallgatóink kétharmada, munkatársaink több mint 70 százaléka nő. Őket is érinti a szeptembertől elindult Családbarát Egyetem Programunk, amelynek egyik célja éppen az, hogy munkavállalóink egyensúlyban tudják tartani a munkahelyi feladatokat a családdal, vagy a gyermekneveléssel kapcsolatos kötelezettségekkel, a magánélettel. A fiatal orvos-oktató vagy kutatónőket pedig 2010 óta minden évben Hugonnai Vilma emlékéremmel ismerjük el” – tette hozzá a rektor, aki örömét fejezte ki, hogy Balassa János, Lenhossék Mihály ás Korányi Sándor mellett újabb, az intézményhez köthető orvos után neveztek el közteret. „Itt, a Semmelweis Egyetemen őseink emlékét felidézve érezzük annak felelősségét, hogy óriások vállán állunk. Ehhez hűen dolgozunk immár 250 éve töretlenül az oktatás, a kutatás-innováció és a gyógyítás területén” – emelte ki dr. Merkely Béla.

Az avatóünnepségen jelen volt Hugonnai Vilma dédunokahúga is, aki elmondta: dédapja, az 1843 és 1918 között élt Hugonnai Kálmán az első magyar orvosnő bátyja volt. „Nagyapám révén a családnév folytatódott egészen az édesanyámig, aki szintén a Hugonnai Vilma nevet viselte, és szeretettel őrizte édesapja nagynénjének történetét” – magyarázta Radványi András Lászlóné, aki felidézte: felmenője Zürichben doktorált 32 évesen, ám diplomáját hosszú időn keresztül nem honosították. „Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter azt tanácsolta, menjen el bábatanfolyamra és dolgozzon szülésznőként, hiszen abban az időben szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy nő orvosi diplomát kapjon. Hiába volt meg a végzettsége, Magyarországon hosszú időn keresztül nem praktizálhatott” – idézte fel, hozzátéve, hogy Hugonnai Vilmát végül 50 évesen avatták doktorrá.

„Nem volt túlságosan könnyű élete, a praktizálás mellett gyermekfelügyeletet és nagyon sok egyéb munkát vállalt, kiállt a gyermekek és a nők védelméért, sőt, még egy könyvet is kiadott. Fischer-Dückelmann Anna németül írt, asszonyok számára készült családorvosi könyvéről van szó, amelyet lefordított magyarra és előszót is írt hozzá – ennek egy példányát a családi örökségben őrzöm” – mondta el Radványi András Lászlóné.

Pikó András, Józsefváros polgármestere legismertebb idézetével emlékezett meg Hugonnai Vilmáról: „Az én kardom a tudomány, az én pajzsom a munka”. Kiemelte: az első magyar orvosnő törekvéseinek köszönheti ő is gyermekkora első orvosát, aki nő volt, így ezért mindig hálás marad. Dr. Erőss Gábor, Józsefváros emlékezetpolitikáért felelős alpolgármestere beszédében felhívta a figyelmet: az, hogy egykori lakóhelyétől, a Bíró Lajos utca 41-től pár száz méterre közteret neveztek el Hugonnai Vilmáról, a nők egyenlőségért vívott küzdelmének egyfajta szimbolikus elismerése. Ugyanakkor megjegyezte, még mindig kevés nő nevét viseli közterület, nemcsak Budapesten, de a világ egyéb városaiban is. Dr. Erőss Gábor rámutatott: Hugonnai példájának követésére, a női egyenjogúságért vívott küzdelemre a mai napig szükség van.

Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem