A legtöbb kórházban – kényszerűségből – az ápolók számos orvosi feladatot is elvégeznek.
Az egészségügy egyik legfontosabb pillére, az ápolás is súlyos gondokkal küzd, ám a szakterület prominenseinek a nehéz helyzetben is vannak sikereik és terveik, derül ki a gyulai kórház ápolási igazgatójával, a nemrég kitüntetett Halmosné Mészáros Magdolnával készített interjúból, amely a Kórház című szaklapban jelenik meg.
Jelenleg 4200 ápoló hiányzik a rendszerből, s egyre kevesebben jelentkeznek képzéseikre, s diplomásaik közül sem mindenki marad meg a szakmában, osztja meg tapasztalatait az ápolási igazgató, aki a Tessedik Sámuel Főiskola címzetes főiskolai docense is. Az ápolóhiány a régiókat tekintve egyenlőtlenül alakult – a képzőintézmények környékén viszonylag elfogadható a létszám, más területeken azonban drámai a helyzet.
Mindenki tudja, hogy az ápolói hivatás az egyik legnehezebb szakma, mely a testet és a lelket egyaránt igénybe veszi.
Társadalmi megbecsültségük azonban koránt sincs arányban hivatásukkal. Az emberek nem látják, hogy mennyi tanulás áll az ápolók mögött: érettségi után három- vagy négyéves képzésben vesznek részt és nyelvvizsgát kell szerezniük. Rengeteg munkát végeznek el nap mint nap – folytonos munkarendben, két vagy három műszakban. A munka ráadásul rengeteg veszéllyel jár: a fertőzésveszélytől kezdve a zajártalmon keresztül a sugárveszélyig lehet sorolni. Sok a régi építésű kórház, amely sem a tisztálkodás, sem az öltözködés, sem a pihenés szempontjából nem megfelelő. Számos munkahely szinte minden szükséges berendezést nélkülöz, van, ahol külön vizesblokk sem áll a nővérek rendelkezésére. A három műszak önmagában iszonyatosan megterhelő – felborul a szakdolgozók bioritmusa, és ez az egészségükre nézve rendkívül káros. Leterheltségük, fáradtságuk, a pihenés reményének hiánya és a mindennapi fokozott stressz az oka annak, hogy több körükben a dohányos és több kávét isznak, mint az átlag lakosság, így nem lehet csodálkozni azon, hogy az ágazatban dolgozók egészségi állapota is rosszabb az átlagnál. Az ilyen leterhelt életmód a legtöbb esetben a családi élet rovására is megy – nemcsak az egészségünk rosszabb, hanem magasabb az elváltak és egyedülállók aránya körünkben.
Különböző végzettségű ápolók dolgoznak jelenleg a rendszerben, és ennek megfelelően az ápolók kompetenciája is nagyon különböző. Egy főnővérnek rendkívül nehéz követnie ezt, hiszen lehet, hogy a felügyelete alá tartozó 12 ápoló 12-féle kompetenciával rendelkezik. A munkaköri leírás persze pontosan tartalmazza az adott ápoló kompetenciakörét, de ennek megfogalmazásakor nagyon figyelmesen meg kell nézni, hogy pontosan mikor és melyik képzésben vett részt. A jelenleg kiépülő képzési rendszer reményei szerint ezt a nehézséget is megoldja majd.
Az ápolási szakma képviselői mindig hangsúlyozzák, hogy a team munkán belül a kompetenciák meghatározását az orvosok munkakörének tisztázásával kellene kezdeni. Sok esetben az orvos sem tudja, hogy pontosan mi a feladata, például a betegtájékoztatásra vonatkozóan. A legtöbb kórházban – általában kényszerűségből – az ápolók számos orvosi feladatot is elvégeznek. Tizenöt évvel ezelőtt ápolóból már egyre kevesebb volt az országban, orvoshiánnyal azonban még nem küzdött az ágazat. Ma már súlyos mértéket öltött az orvoshiány is, és ez tovább súlyosbítja a kompetenciazavarokat. Az ápolók korfája nő, és az idősebb, tapasztaltabb nővéreket az orvosok is tiszteletben tartják.
Legfontosabb célnak a béremelés kieszközlését tartja a szakmai vezető:
– Ígéretet kaptunk, hogy a termékadó bizonyos részét továbbra is a bérünk rendezésére fordítják, illetve komolyan foglalkoznak az életpályamodellel, hogy a rendszerben dolgozó ápolóknak fizetésük emelése mellett előmeneteli lehetőségük is legyen. Korábban volt már arra példa, hogy a szakminisztériumban osztály, illetve főosztály szinten szerveződött szakmánk képviselőinek munkája. Ma is remek szakemberek dolgoznak a hivatalban az ápolás kérdésein, de szeretnénk, ha ők újra szervezett formában, vezető funkciókat is betölthetnének, ezzel is növelve szakmánk erkölcsi elismerését.
Az interjú első, valamint második része a Weborvos Pro portálon olvasható.