Történelmi bérrendezés a magánellátó szemszögéből

 A „történelmi orvosi bérrendezés” a magánellátóknak nem feltétlenül jelent ünnepet. Hiszen elképzelhető, hogy a náluk másodállásban dolgozó közellátó orvosok megelégszenek a főállásban keresett bérükkel és elmennek. Ráadásul több jel is arra mutat, hogy az emelés feltétele a magán és közellátás szétválasztása lesz. Az egyik legnagyobb magánszolgáltató, a Swiss Clinic társtulajdonosa, ügyvezetője dr. Kirschner András mégis bizakodó.

-  Mit szól a hétvégi hírekhez, miszerint megduplázzák az orvosbéreket?

-  Nagyon helyes, végre rendezik ezt a több évtizedes mulasztást.

- Nem fél tehát attól, hogy a magánellátásban nem marad elég orvos? Hiszen tudható, hogy a privátszolgáltatók zöménél, gondolom önöknél is, sokan az állami és a magánellátás között ingáznak. Magyarán elképzelhető, hogy ha az orvosok egy helyen, a közellátásban meg tudják keresni azt a pénzt, amit most több helyen, lemondanak a másod-, harmadállásukról. Ráadásul, ha nem is hangsúlyosan, de a bejelentéssel párhuzamosan a miniszterelnök is utalt arra, hogy a béremeléssel együtt rendezni kell azt a visszásságot, hogy a közintézmények orvosai a magánszektorban is dolgoznak. Azt is mondta, hogy az orvosi jogviszonyok rendszere ma nehezen átlátható, ezért létrehoznak egy új, egészségügyi munkajogviszonyt, ami szintén értelmezhető úgy, hogy lezárják a lehetőséget a kétféle ellátás közötti átjárásra.

- Szerintem is elképzelhető, hogy erre céloz a kormányzat. Ugyanis ahhoz, hogy visszacsábítsák az állami ellátásba a külföldre távozott több ezer orvost, és tízezer ápolót, nem elég az osztrák bér 50 százalékát felajánlani. Ehelyett, nagyon helyesen – mondom én ezt magánellátóként – megadják az orvosoknak azt a többletet, amit eddig a privátegészségügyben lehetett keresni, és ezzel januártól meg is szűnik az elszívó hatásunk. Legalábbis ami a magán szakrendelőket illeti, mivel a magán-alapellátásban, például a foglalkozás-egészségügyben, az orvosi ügyeleteken jellemzően már főállásban dolgoznak a szakemberek.

A magán szakrendelőkben azonban valóban a legtöbb orvos az állami ellátásból jár át. Az államiban operál, a járóbetegellátást a magánrendelőben végzi. Ha ezt, nem tudom hogyan, de jogszabályban megtiltják, az valóban odavezethet, hogy a rendelőkből elfogynak az orvosok és számos magánklinika tönkremegy. Lehet, hogy mi is. Ennek ellenére, egy épeszű magyar orvos, aki, mint én is, évtizedekig várt arra, hogy megbecsüljék, és méltó keresete legyen, üdvözli ezt a döntést. Függetlenül attól, hogy mit mond a magánérdeke. Tehát szerintem az irány helyes, az egész orvostársadalom megérdemli ezt az emelést, és legalább a koronavírus járvány rávilágított a politikusoknál, hogy ezt a lépést meg kell tenniük. Nagy siker ez nemcsak az orvosi kamara mostani, hanem az előző vezetésének is, hiszen ők is épp ezért a most elfogadott bértábláért, a hálapénzmentességért küzdöttek.

- Ne haragudjon, hogy még egyszer megkérdezem, valóban nem vegyül az örömbe egy kis üröm? Mit tudnak akkor tenni, ha, ahogy ön is mondja, esetleg kiürülnek a rendelőik, elfogynak az orvosok?

- Nem vezet semmi jóra, ha netán tényleg bevezetik, hogy nem lehet egyszerre a kétféle ellátásban dolgozni. Például bekövetkezhet az, hogy nem a rosszul szervezett közellátást választják az orvosok, azt, ahol a járvány miatt ide-odavezényelhetik őket, hanem még magasabb bért alkudnak ki a magánklinikáknál és ottmaradnak főállásban. A klinika pedig árat emel. Ez senkinek sem jó, hiszen a kormány célja sem valósul meg, marad az orvoshiány és nem lesz annyi beteg sem ellátva, mivel a magasabb árakat kevesebben tudják majd megfizetni.

- Megkérdezhetem, hogy most átlag mennyit keresnek a magánellátásban a szakorvosok?

- Valójában már most is többet, mint az államiban fognak. A mostani döntés értelmében úgy két év múlva lesz a közellátásban átlag bruttó másfélmillió a kereset, ami kb. 900 ezer forint nettót jelent. Nálunk az átlag már most másfél millió csak épp nettóban.

- Akkor bért sem kell emelni. Ha dönteni kell, mindenki a privátban marad…

- Azért ez nem ilyen egyszerű. A műtétes szakmákat, például a daganatsebészetet, a szívsebészetet csak állami ellátásban lehet végezni. Ezek a szakorvosok, ha választaniuk kell, nyilván a magánrendelésüket adják fel, például az Emineo, ami egy magántrauma, bezárhat. A magánklinikákon viszont ottmaradnak a kisebb szakmák, mint a bőrgyógyászat, szemészet, fül-orr-gégészet, amelyek viszont az állami ellátásból hiányoznak majd. Egy ilyen lehetséges szétválasztásnál tehát az állam megnyerheti az aneszteziológusokat, a traumatológusokat, az ortopédsebészeket, a daganatsebészeket, de a járóbetegellátási problémákat ezzel nem oldja meg. Ráadásul nem elképzelhetetlen, hogy a közellátást választó orvosok, továbbra is külön pénzért rendelnek majd, csak épp nem a transzparens, számlát adó nagy klinikákon, hanem, ahogy régen, ellenőrizhetetlen lakásrendelőkben.

- Nem értem, az orvosokról köztudott, hogy többségük kizsigereli magát azzal, hogy több helyen dolgozik. Állandóan fáradtak, nincs szabadidejük. Most megtehetik, hogy kényelmesebben, anyagilag elismerve éljenek. Miért olyan fontos, hogy továbbra is hajszolják magukat?

- Talán megszokásból. Sok orvosnak sok éve telt úgy a napja, hogy bement reggel az állami kórházba, lelépett délután 1-kor, majd 3-kor elkezdte a magánrendelését és dolgozott estig. Igaz, közülük valószínűleg sokan lesznek, akik nem csinálják ezt tovább, megkönnyebbülnek, hogy leadhatják a magánrendelést. A kérdés persze az, hogy vajon ezután benn maradnak-e 1 óra után az állami munkahelyükön, nő-e az ottani hatékonyságuk?!

- A magánklinikákon persze ez nem segít…

- Nem. De még egyszer mondom, nagyon nagy jelentősége van ennek a döntésnek. Leginkább az, hogy a társadalom széles rétege számára egyértelművé válik, hogy az orvoslás egy stabil, kiszámítható vonzó életpálya, amely számos fiatalt sarkall majd arra, hogy ezt a hivatást válassza. Ha pedig tíz évig több orvost képzünk, akkor talán előbb-utóbb pótolni tudjuk a mostani elfogyó, kiöregedő orvostársadalmat. És még egy fontos dolog, az egészségügyi szakdolgozók bérét is legalább 100 százalékkal meg kell emelni. Már csak azért is, mert ha eltűnnek a rendszerből, az orvosok nem a saját munkájukat, hanem ápolási feladatokat látnak majd el.