Azt remélem, hogy a következő kormányzat felismeri: az egészségügy olyan terület, ahová többet és másként kell befektetni, mint eddig történt – jelzi Leitner György, a GSK Kft. ügyvezető igazgatója.
Igazgató úr, amikor az elmúlt év végén beszélgettünk, nem tűnt túlságosan optimistának. Beigazolódott idén ez a visszafogottság?
Sajnos igen. Céljainkhoz képest valamelyest elmaradunk a növekedésben. Ez több tényezőből tevődik össze. Egyaránt oka ennek a gazdasági visszaesés és a magyar kórházak egyre nehezedő helyzete. A válság közvetlenül érintette védőoltásaink piacát. Egyrészt, utazási vakcináink forgalma, amelyek teljes térítési díjon, nulla százalékos támogatással futnak, a külföldi utazások számának drámai visszaesése miatt jelentősen csökkent, másrészt a fizetőképes kereslet csökkenése erőteljesen befolyásolta szintén teljes térítésű HPV vakcinánk és ROTA vírus elleni vakcinánk forgalmát. Ezzel párhuzamosan a kórházak nehéz helyzete, az ősz folyamán kialakult válság közeli állapot szintén erősen befolyásolta tevékenységünket. A tíz legjelentősebb kórházi gyógyszerbeszállító egyike vagyunk, ezért bőrünkön érezzük a kórházak problémáit.
Milyen megoldást lát a kórházak finanszírozási helyzetének rendezésére?
A fennálló problémák elsősorban pénzügyi eredetűek, de jelentős strukturális okokra vezethetőek vissza. Elsősorban ezeket kellene rendezni, és a magyar egészségügy számára jövőképet kellene felmutatni.
Erre még később visszatérünk. Hogyan változott ebben a depresszív környezetben az elmúlt évben a magyar gyógyszerpiac?
A nagyon nehéz 2007 után tavaly éppen a visszaeséséből lábalt ki a gyógyszerpiac, idén pedig 2008-hoz képest nagyon szolid növekedés volt tapasztalható. A válság ellenére kismértékben javult a gyógyszerpiac növekedése, az elmúlt évhez képest 5-6 százalékot nőtt, ami mindenképpen pozitívum. Ezen belül a GlaxoSmithKline növekedése a piaci növekedésnél valamelyest magasabb volt.
Milyen változások jellemzik a globális gyógyszerpiacot?
Globálisan elmondható, hogy a következő három-öt évben az innovációra épülő gyógyszeripar számtalan kihívással fog szembenézni. Nagyjából 200 milliárd dollárnyi forgalom szabadalma a következő néhány évben jár le. Ez a világpiac egyharmada. Ekkora nagyságrend válik generikussá, amit az innovációra épülő iparnak új fejlesztésekkel pótolnia kell. Az már látszik, hogy a tíz legnagyobb, akár tízmilliárd dolláros forgalmat lebonyolító termékek piaca csökken, nem nagyon lesz ezekhez hasonló sikerű új gyógyszer a piacon. Ma már nagyon nehéz igazi innovációval, nagyon nagy terápiás hozzáadott értékkel előállni a kutatás-fejlesztés területén, sokkal inkább a marginálisabb előnyt nyújtó új termékek jelennek meg. Ebből a szempontból a legjelentősebb terület az onkológia, amelynek forgalma megduplázódott az elmúlt öt évben. Egyre csökken a még nem kielégített terápiás igények száma.
Melyek a következő évek sikerterületei?
A diabetológia, főként a 2-es típusú diabétesz területén további dinamikus fejlődés várható, illetve a védőoltások területén is jelentős fejlődés tapasztalható az elmúlt pár évben, és lesz a következőkben is. Itt párhuzamosan három-négy területen jelennek meg újdonságok, a fejlődés a kombinációra és az adjuváns rendszerekre koncentrál. Az első célja, hogy minél több betegség ellen védekezünk egyetlen oltással, kevesebb szúrással, az adjuváns rendszerek feladata, hogy kevesebb antigén alkalmazásával nagyobb hatást érjünk el. A harmadik új, érdekes és innovatív terület a terápiás védőoltások köre. Magyarországon is folynak klinikai kutatások ebben a témában. Siker elsősorban a tüdődaganatok és a melanoma, illetve más szolid tumorok területén várható. Itt terápiásan, a már kialakult betegség kapcsán próbálják a védőoltás immunstimuláló elvét alkalmazni, a szervezetet próbálják megfelelő immunválasz kialakítására sarkallni. Ha ez működik, ami egyelőre kérdőjeles, akkor az nagyot lendíthet a daganatok elleni küzdelemben.
Milyen új termékekre, terápiás területekre koncentrálnak a közeljövőben?
Pneumococcus elleni gyerekkori védőoltásunk törzskönyvezésre került. Erre azért vagyunk különösen büszkék, mert gödöllői gyárunk alapanyagából készül. Reménykedünk abban, hogy ezen a területen versenyhelyzet alakulhat ki a magyar piacon, és a termék minősége miatt erre minden esélyünk megvan. Onkológiai területen hamarosan megjelenik egy újabb vesedaganatokra alkalmazott gyógyszerünk, ami nagyon jónak tűnik, valamint a benignus prosztata hiperplasia (BPH) területén is lesz egy új termékünk.
Hogyan teljesít a GSK magyarországi gyártási tevékenysége?
2010 gödöllői vakcinagyárunk számára fontos mérföldkő lesz, ugyanis jövőre várható az amerikai törzskönyvező hatóság, az FDA utolsó nagy auditja. Amennyiben ez sikeres lesz, észak-amerikai exportra is termelhet gödöllői gyárunk.
A magyar gyógyszeripar egyik jelentős szereplőjeként mennyire hisz az egészségipar értékteremtő szerepét bemutató tanulmányok hatásában?
Dicséretes az a törekvés, hogy a magyar egészségipart kiemelt iparágként kezeljük, hiszen olyan évtizedes, vagy akár évszázados hagyományokra épül, amelyek jó alapjai lehetnek annak, hogy a magyar gazdaságot jelentős mértékben aktivizáló befektetések jelenjenek meg, amelyek az itt meglévő tudáspotenciállal kiegészülve a gazdaság motorjává válhatnak. Amennyiben az egészségipar a kormányzat számára priorizált iparág lesz, akkor ennek nem csak iparpolitikában, hanem az egyéb fiskális, egészségügyi, gyógyszer-támogatási politikákban is meg kell jelennie. Más országok, így Belgium példája nagyon jól mutatja azt, hogy érdemes hosszú távon olyan partneri viszonyt kialakítani a kormányzat és az egészségipar között, amelyben mindkét fél megtalálja számítását. Nem véletlenül vált kis mérete ellenére a világ egyik legnagyobb gyógyszerexportőrévé Belgium, és nem véletlenül ott az egyik legnagyobb a kutatás-fejlesztési tevékenység koncentrációja a világon. Ez a példa is jól mutatja, hogy ha létezik egy vízió, és több cikluson keresztül tudatos, összehangolt jövőkép, ipar- és ágazati politika, párbeszéd, akkor az jót tehet a nemzetgazdaságnak. Ehhez persze le kellene számolni a jelen lévő fiskális beidegződésekkel, amelyek a gyógyszeriparra, mint pofozógépre tekintenek.
A gazdasági válság vége felé járva, milyen jövőképet fogalmazna meg a magyar egészségügy és gyógyszeripar számára, 2010-re?
A jelenben furcsa kettősség érvényesül. Az egyik oldalon, mivel az egészségügyi kiadások az elmúlt évben GDP-arányosan, sőt nominálértékben is csökkentek, a gyógyszerbüdzsé a két évvel ezelőtt visszaesése után hasonló szinten maradt tavaly és idén is, de részaránya folyamatosan nőtt. Ma már az összes egészségügyi kiadáson belül 24 százalékot képvisel a gyógyszerkiadás. Ami, ha a helyzetet fiskálisan szemléljük, nagyon soknak tűnik. Nemzetközi áron jutunk hozzá a gyógyszerekhez, még akkor is, ha ez a legalacsonyabb nemzetközi ár, az egészségügyi ellátórendszer infrastrukturális és bérköltségei viszont alacsonyabbak, mint Nyugat-Európában. Ezt a helyzetet félre lehet magyarázni, de a felelős döntéshozóknak inkább le kell számolni azzal a tévhittel, hogy a magyar emberek túl sok gyógyszert fogyasztanak. Ezt egy tavaly elkészült Boston Consulting Group tanulmány is jól bizonyítja: mennyiségi értelemben a középmezőny alatt vagyunk gyógyszerfogyasztásban, illetve, ha megnézzük az egy főre jutó fogyasztás értékét, az a harmada a franciának vagy az osztráknak. Ez kiválóan megmutatja, hogy hova lehet és kell fejlődni, hiszen a tragikus megbetegedési és halálozási mutatók még mindig jellemzőek az országra. Hiába az elmúlt évtizedben egy-egy területen elért előrelépés, összességében még mindig a halálozási statisztikák éllovasai vagyunk.
Hogyan lehet ebből a helyzetből továbblépni?
Azt remélem, hogy a következő kormányzat felismeri: az egészségügy olyan terület, ahová többet és másként kell befektetni, mint eddig történt. A kutatásokból úgy tűnik, hogy a meglévő keveset is alacsony hatékonysággal költjük el, hiszen ezekből a forrásokból 3-4 évvel növelhető lenne a várható élettartam, de ezzel még mindig csak az európai statisztikák alján tartana Magyarország. Ahhoz, hogy érdemi fejlődés alakuljon ki, még több pénzt kell belerakni a rendszerbe.
Honnan lehetne megtakarítani?
Egyrészt, a generikus program továbbvitelével növelni lehet a hatékonyságot, hiszen Magyarországon a mostani rendszer megtette a tőle elvárt hatást. A negyedévenkénti árlicit jelentős megtakarítást eredményezett, de ez kifáradóban van, újabb eszközöket kell bevetni, hogy a generikus árak Magyarországon az európai alacsonyabb generikus árra menjenek le. Ugyanis a magyar generikus ár magasabb, mint az európai átlag. Ez több tízmilliárdos megtakarítást jelentene azt egészségbiztosítónak. De attól is megtakarítást lehet remélni, ha az alapvető kórházi gyógyszerek és az egyszer használatos eszközök beszerzése regionális vagy országos szinten valósulna meg, mint erre Európában, például Skandináviában sok példa található. Ilyen változtatásokkal meggyőződésem szerint sokat lehetne spórolni.
Mit vár a jövőtől?
A jövőt illetően nem vagyok nagyon optimista, az egészségügy politikai szempontból nehéz terület. Abban bízom, hogy a következő kormányzat felismeri, hogy az egészségügy az oktatással együtt az ország jövőjét határozza meg, Magyarország gazdasági fellendülésének alapját képezheti.
A beszélgetés eredeti változata a KÓRHÁZ szaklap 2009/12. lapszámában jelent meg. Köszönjük a másodközlés lehetőségét!
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!