Ugyanarról, ugyanazokkal – akár egy csoportterápián

Talán dr. Ficzere Andrea, a Kórházszövetség elnöke jellemezte legjobban az egészségügyi konferenciákra, így az Egészségügy 5 Dimenzióban augusztus 29-i szakmai találkozójára jellemző állapotot: „csoportterápián ülünk, de nem tudunk a bajokból kifelé haladni, mert ugyanazok, ugyanarról beszélnek, és nem mutatkozik semmiféle megoldás”. Pedig a szakmának, az ágazat szereplőinek vannak javaslataik, de igazából rajtuk kívül szinte senki nem kíváncsi rájuk. 

A konferencia első részében az előadások sorát dr. Oberfrank Ferenc, a MOTESZ elnöke nyitotta, aki arról beszélt, hogy a rendszerszintű, multiszektoriális egészségügyi ellátás – benne az alap- és alkalmazotti kutatás, az innováció összehangolása – korunk egyik új, általánosan elfogadott megatrendje. Világjelenség, hogy ugyanazt kevesebből kell megoldani. Beszélt arról is, hogy a felsőoktatás átszervezésével kapcsolatosan rengeteg a nyitott kérdés, hiszen nem teljesen világos, mi lesz az egyetemi klinikák sorsa, bár – mint fogalmazott – „úgy hírlik”, maradnak az egyetemeknél. Ha így lesz, akkor ugyan egy erős konfliktuskezelőhöz kerülhetnek az ITM fennhatósága alatt, ám nem egyértelmű beilleszkedésük a közellátásba, különösen a fővárosban. Úgy vélte, nagy kérdés, miként tud az egészségügyi és az innovációs rendszer összehangolódni.

Krónikus hiány

Nem beszélhetünk kórházi adósságról, hanem inkább krónikus finanszírozási hiányról a ciklikus  és rendszerszintű visszatérés okán, fogalmazott prof. dr. Boncz Imre, a PTE egyetemi tanára. Felsorolta, milyen tényezők viszik a pénzt a közellátásból a nyereséget termelő magánellátással szemben. Ilyen például, hogy nincs speciális, viszonylag szűk szolgáltatási spektruma egy állami intézménynek, nem szelektálják a betegkört, a dolgozókat, az árképzésük nem piaci alapú. Így fordulhat elő, hogy ugyanazért a műtétért az állami ellátó nagyjából feleannyi pénzt kap, mint a magánellátó például egy csípőprotézis esetében. Ugyanakkor jóval több a feladatuk: például a 0-24 órás sürgősségi ellátás, intenzív ellátás, a nagy értékű képalkotó diagnosztika, labordiagnosztika, szövődményes esetek, rákos betegek ellátása, és lehetne még sorolni.

Jelentős, közel 240 milliárd forintos többlettel számolhat 2020-ban az Egészségbiztosítási Alap, amely az idei évhez képest (2.442 milliárd) majdnem tízszázalékos emelkedést mutat. Benne van az a 40 milliárd forint is, ami korábban a Miniszterelnökség költségvetésében szerepelt, ismertette az E. Alap adatait.

Aki nem cigizik, előbbre juthat?

Az állampolgár az általa igazolt öngondoskodás (nem dohányzik, nem iszik mértéktelenül, szűrésekre jár, stb.) esetén kapjon korábban időpontot az orvoshoz, választhasson orvost, intézményt, sőt: a szűrőprogramokra is gyorsabban juthasson el, javasolta Ficzere Andrea, mondván, ne csak a rendszer, de a beteg is tegyen önmagáért.

Van hová fejlődnie a kardiológiának, amelyben ugyan európai színvonalú a szívinfarktus ellátás, ám az elégtelen rehabilitáció és utógondozás aláássa a remek eredményeket, derült ki prof. dr. Tóth Kálmán előadásából. Az MTA doktora, a PTE Klinikai Központ I.sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója, a Magyar Kardiológusok Társaságának volt elnöke adatokat citált a korai halálozásra, bemutatva, hogy minden EU tagországot megelőzünk, s nálunk csak néhány volt szovjet tagállam áll rosszabbul. Mindennek a hátterében elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek állnak, amelyek egyre inkább a nőket sújtják.

Mérnök, informatikus a betegágynál

A mérnökkel, informatikussal is együtt kell tudnia dolgozni a sebésznek, de az orvos mindig ő marad a legmodernebb technikai adottságok közepette is, hívta fel a figyelmet prof. dr. Varga Endre, az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ intézetvezető egyetemi tanára. Képekkel, videókkal gazdagon illusztrált előadásában bemutatta a személyre szabott tervező és navigáló műtéttechnikát – a degeneratív izületi megbetegedések kezelésében –, amelyeket már alkalmaznak a szegedi Trauma Centerben. 

Bizonytalan likviditás

Durva becslés szerint 800-900 alapellátási szolgáltató vesz részt valamilyen uniós és/vagy hazai támogatású projektben, derült ki dr. Békássy Szabolcs háziorvos, a Házorvosok Online Szervezete vezetőjének (aki egyben a Kis-Duna Menti Praxisközösség szakmai vezetője) előadásából. Legfrissebb felmérésük szerint a háziorvosok továbbra is csak a szakmai együttműködés érdekében tudják támogatni a praxisközösségek létrehozását, ugyanakkor egyötödük semmilyen formában nem akar ilyen célból "közösködni". Az utóbbi orvosok aránya közel felére csökkent a két évvel ezelőtti felmérésükhöz képest. A praxispályázatokban résztvevők a módszertani segítség hiányát és a likviditási gondokat jelölték meg legfőbb gondként. A megkérdezettek közel kétharmada szerint szükség lenne egy önálló alapellátási módszertani központra.

Szendvicsgyerek, kéményhatás

Szendvicsgyerek a járóbeteg-ellátás, olyan, mint egy háromgyermekes családban a középső szülött, hiszen a fekvőbeteg- és az alapellátás között helyezkedik el. Érvényesül a kéményhatás is, hiszen a betegek gyakran a szükségesnél magasabb szinten gyógyulnak, mutatott rá dr. Pásztélyi Zsolt, a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke. Beszélt a betegfogadási listákról, amely szerint kardiológiára, endokrinológiára ötven napot kell várni, de magas az UH 30, angiológia 35, bőrgyógyászat 35 napos várakozási ideje is. Ezt senki nem követi, nem monitorozza, így nincs lehetőség a kapacitások felülvizsgálatára, átrendezésére, tette hozzá. Lassan csordogál, illetve egyelőre nem is érkezik fejlesztési forrás az EBP-ből, amelyben 11 milliárd forintot költhetnének el idén a szakrendelők.

Nem hatná meg a döntéshozókat

Mit is jelentene egy, amúgy is ezer tűz között perzselődő kórházi vezetőnek a MOK által javasolt/követelt 900 ezer forintos orvosi bér, illetve ennek nem teljesülése esetén az önkéntes túlmunka felfüggesztése? Erről dr. Tamás László János, a Petz Aladár Megyei Oktatókórház főigazgató-főorvosa, a Magyar Kórházszövetség elnökségi tagja beszélt. Szerinte egyértelműen csorbát szenvedne az elektív ellátás, a járóbetegek gyógyítása, ráadásul csökkenne egy-egy intézmény bevétele, ugyanakkor a döntéshozókat nem igazán hatná meg. A béremelés kiadási soron a győri kórháznak 2020-ban 970 millió, 2021-ben 1,8 milliárd, 2022-ben 7,5 milliárd többlet kiadással járna. Hogy a 900 ezer forintos fizetés igazságtalan és sok lenne, ahogy egy közgazdász mondta, ez nagy kérdés szerinte, hiszen akkor felvetődik az is, hogy mi az igazságos. Ehhez nem árt tudni azt is, hogy a nemzetgazdasági értékrend  szerint az orvosok a 173. pozíción állnak. Azt sem árt látni, amivel a győri kórház nem áll egyedül az orvosok korfáját vizsgálva: hiányzik a derékhad (36-55 év közöttiek dolgoznak a legkevesebben), s ez a tendencia néhány év múlva a szakdolgozóknál is jelentkezni fog. Mindenképpen támogatandó szerinte a MOK követelése a nyugdíjas, de tovább foglalkoztatott orvosokra vonatkozóan, mert megalázó a jelenlegi rendszer, a minimumfeltételek ellenőrzése viszont csak fejlesztések után valósítható meg.

A norvégok legalább vitáznak

Késhegyig menő viták végén azért konszenzussal születnek a döntések, amelyeket mindenki elfogad és végrehajt, adott tájékoztatást a norvégok módszeréről dr. Tótth Árpád egészségügyi rendszerszervező, akit Norvégiából kapcsoltak a konferenciaterembe, s akivel dr. Rácz Jenő, a Kórházszövetség volt elnöke beszélgetett. A szakma által kidolgozott javaslatokat nem csak szakmai körökben futtatják meg, de társadalmi vitára is bocsátják, s egy-egy fontos döntés meghozatalára akár két évet is szánnak. A végső viták akár nyilvánosak, volt olyan, amit a televízió közvetített.

A konferencia délutáni előadásairól itt olvashat.