Ügyeleti szabályok: újabb változás

Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvényben (Jogállási törvény) ismételten módosultak az ügyeleti ellátásra vonatkozó szabályok, amelyekről részletes tájékoztatást ad a Kórház szaklapban megjelent cikkében dr. Kőszegfalvi Edit jogász.

A rendes munkaidő ledolgoztatását segíti elő a munkáltató által elrendelhető, munkaidőben történő ügyeleti feladatellátás jogintézménye azzal, hogy ezzel egy időben a jogalkotó 12 órában határozta meg a munkáltató által egy napon elrendelhető munkaidő felső határát. A jogszabály pontosította az ügyeleti díj mértékét, illetve a heti pihenőnapi ügyelet díjazásának szabályait is. A módosításra vonatkozó rendelkezéseket az úgynevezett „salátatörvényben" azaz a 2011. évi CLXXXVI. törvényben találjuk meg.

Rendes munkaidő terhére a munkáltatói elrendelés alapján végzett ügyelet

A Jogállási törvény eddig is lehetőséget biztosított arra, hogy a rendes munkaidő egy részében az egészségügyi dolgozó bizonyos korlátok között ügyeleti feladatot lásson el. Egyrészt ehhez szükséges volt megállapodni a dolgozóval másrészt csak akkor kerülhetett sor az ügyeleti feladat ellátására, amikor a munkáltató maga is ügyeleti szolgálatot nyújtott, továbbá heti pihenőnapon tilos volt rendes munkaidőben ügyleti feladat ellátására a dolgozót beosztani.

2012. március 1-jétől a munkáltató egyoldalúan heti 16 óra erejéig elrendelheti az egészségügyi dolgozó számára a rendes munkaidőben történő ügyeleti feladat ellátását, amely heti pihenőnapon is ellátható. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például vasárnapi pihenőnapon az egészségügyi dolgozó beosztható rendes munkaidőben végzett ügyeleti feladatra, és hétköznap is elláthat ügyleti feladatokat munkaidejének egy részében.

Ezen jogintézmény alkalmazását segíti elő az a szabály is, amely kimondja, hogy a rendes munkaidő terhére ellátott ügyeleti órák az évi 416 órás ügyeleti limitbe nem számítanak bele. Így évi 416 óra erejéig a rendes munkaidőben ellátott ügyelet mellett munkaidőn túl is elrendelhető ügyletei szolgálat.

Nagyon fontos, hogy az egyoldalú munkáltatói elrendelésen túl a dolgozóval történt megállapodáson alapuló, rendes munkaidő terhére történő ügyeleti feladat ellátására is sor kerülhet, a fentiekben ismertetett jogszabályi korlátozások mellett.
Egyik oldalról tehát bővült a munkáltató jogköre az elrendelhető munkaidő terhére végzett ügyelet vonatkozásában, ugyanakkor a jogalkotó garanciális szabályokat is megfogalmazott az egészségügyi dolgozó érdekében. Egyrészt az egyoldalú munkáltató elrendelés esetében rögzítette a díjazás kérdését, másrészt pedig pótlékot kapcsolt a heti pihenőnapon rendes munkaidőben történő ügyeleti feladatellátás díjazásához.

A főszabály szerint, amikor az ügyeleti feladat ellátása rendes munkaidő terhére a munkáltató elrendelése alapján történik, akkor díjazásként óránként illetményének – személyi alapbérének – egy órára eső összegét kapja meg. Azaz nem lehet az órabérnél alacsonyabb díjösszeget megállapítani a dolgozó részére.

Ha heti pihenőnapon rendes munkaidő terhére ügyeleti feladat ellátására kerül sor, akkor a dolgozó nem csupán a munkaidőre járó órabérét kapja meg, hanem ezen felül a teljesített órákra a Munka Törvénykönyve szabályai szerint pihenőnapi túlórapótlék is megilleti. Azaz, ha az egészségügyi dolgozó heti pihenőnapon rendes munkaidőben ügyeleti feladat ellátására kerül beosztásra ez a munkaidő nem minősül túlmunkának és így, a túlmunka éves limitidőtartamába sem számítható be, díjazása mégis megegyezik a túlmunka díjazásával.

A jogszabály teljes magyarázatának első és második része a Weborvos Pro portálon olvasható.